Ha apát kirúgták

Szerencsére nem lesz minden állását vesztett emberből ámokfutó, mint a Michael Douglas játszotta William Fosterből az Összomlásban, de egy ilyen trauma következtében - szélsőséges estben - valóban széteshet a személyiség. Nem csak a várható anyagi nehézségek, de a hirtelen státuszvesztés is megviseli ilyenkor az utcára kerülteket - különösen a férfiakat. Ilyenkor fontos, hogy érezzék, mindezek ellenére otthon megmaradt a pozíciójuk: továbbra is ők a családfők.

Berky Tamás szerint azért különösen nehéz ez a helyzet, mert az állás elvesztése nem egyszerűen pénzkiesést jelent.

"A munkahely több szempontból is fontos dolog az ember életében. Nem csak a megélhetésben van szerepe, hanem a szociális összehasonlítás forrása is. Aki jó állásban van, az úgy érzi, hogy elért valamit a többiekhez képest, és ebből önbizalmat meríthet. Ezért attól is függ, hogy ki, milyen mély krízist él meg, hogy mennyire érzékeny a státuszvesztésre - tehát, amikor elveszíti a státuszát a munkahelyén, nagyon kell vigyázni, hogy a családban ne élje meg ugyanezt. Tehát, ne érezze azt, amikor hazamegy, hogy súlytalanná vált, mivel nem visz haza pénzt, és a felesége lett a családfenntartó. Ilyenkor semmiképpen sem szabad nyomást gyakorolni rá, konfrontálni a helyzettel. A családnak inkább elfogadónak kell lennie, éreztetni kell vele, hogy az ő státusza nem változott meg, és arra kell ösztökélni persze érzékeneyen és gyengéden, inkább lehetőségeket felkínálva, hogy minél hamarabb lépjen".

A nők jobban bírják

Balázs családjában csőstül jött a baj: nem csak őt építették le, de pár nap különbséggel a felsége is utcára került.

"Nem csak azt volt nehéz feldolgozni, hogy egy semmirekellővé váltam, de emellett azt kellett tapasztalnom, hogy a nejem sokkal jobban feltalálja magát: míg ő rendbe tette a lakást, önéletrajzokat küldött szét, felkereste a régen látott barátokat, akiknél értem is lobbizott, addig én csak papucsban, mackóban ténferegtem, és dédelgettem az önsajnálatomat. Semmi meglepő sem volt abban, hogy sokkal hamarabb talált munkát, mint én, és hogy inkább ő volt az én támaszom, mint fordítva. Végig tartotta bennem a lelket, éreztette velem, hogy nagy és erős pasinak tart, és azt hangoztatta, egyszer ennek a rossz szériának is vége lesz. Vége lett, de ebben neki tényleg nagy szerepe volt".

Berky Tamás szerint nem véletlen, hogy a férfiakat jobban megviseli a munkahely elveszése, mint a nőket.

"A klasszikus férfiszerephez hozzátartozik, hogy ő a családfenntartó, ráadásul a férfiaknak a státusz is fontosabb. Ők hajlamosak a munkahelyükön élni az életüket, az önbizalmukat is inkább az elért pozícióból merítik, fontos a számukra, hogy mekkora hatalmuk van".

Gyászolni kell, ha vége mindennek

Előfordulhat ugyanakkor az is, hogy - reálisan szemlélve a dolgokat - nem sok remény van arra, hogy valaki új munkahelyet találjon. A szakember szerint: "ha csak átmeneti munkanélküliségnek tűnik a dolog, akkor érdemes az álláskeresőt gyorsan átsegíteni a krízisen. Ha viszont feltehetőleg soha többet nem fog munkát kapni, érdemesebb a gyászra koncentrálni. Segíteni kell abban, hogy meggyászolja a veszteséget, hiszen a munkahely elvesztése ugyanolyan, mintha egy személyt, vagy kapcsolatot veszítene el. Ha nincs remény a munkába állásra, akkor a gyászfolyamatban kell őt segíteni. Engedni, hogy megélje, mert csak ekkor lesz képes túl lenni rajta. Amikor a folyamat lezajlik, akkor lehet új célokat. értékeket, olyan elfoglaltságokat találni, amihez aztán újra tud kötődni. Viszont amíg nem gyászolja meg a veszteségeket, addig nem tud nyitni az új dolgok felé".

KMV