A házasság próbája

Nem is olyan rég  szentségtörésnek számított, ma már teljesen természetes párkapcsolati lépcsőfok: összeköltözni az esküvő előtt. Megismerni, smink nélkül is látni a másikat, megtudni, hogy elviseljük-e minden bogarát - nem árthat a nagy nap előtt. Ám az együttélés, bár a szakemberek szerint is jó edzés a papírformás életre, a nemzetközi statisztikák szerint messze nem garantálja a házasság tartósságát.

A nagyvárosok forgatagában élőknek azonban kifejezetten praktikus dolog együtt élni, hiszen a fiataloknak nem kell két albérletet fizetniük, és így legalább a találkozás is biztosított. Zoli és Rita például azt mondják, mindketten olyan zaklatott, rohanós életet élnek, ha nem laknának együtt, alig látnák egymást.

"Így legalább megvan az a pici kis vigasz az egész napos hajtásban, hogy este a kedvesemmel vacsorázhatom és összebújhatok vele. Ha még külön arra is időt kellene szakítani, hogy valahogy találkozhassunk, ráadásul az mindkettőnknek megfelelő legyen, biztosan nagyon nehéz lenne az életünk."

"A legtöbb tapasztalat valóban azt mutatja, sok szempontból könnyebb együtt, a nemzetközi statisztikák érdekes módon mégis arról szólnak, hogy semmivel sem tartósabbak azok a kapcsolatok, amelyekben a házasságkötés előtt már együtt éltek a felek" - mondja Tóth Olga, a Magyar Tudományos Akadémia szociológusa, majd hozzáteszi "Elég megengedő a társadalom ahhoz, hogy a fiatalok megtegyék ezt a lépést, ha kedvük tartja, de nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy feltétlenül jó lesz, ha kipróbálják, míg azt sem, mindenképp kudarcra van ítélve a kapcsolatuk, ha nem laknak egy fedél alatt az egybekelés előtt.

"Az persze biztos, hogy a mindennapokban, az összecsiszolódásban sokat segít a közös kvártély" - folytatja a szakember. "Két különböző családi háttérből érkező ember összeszokásában, egymás rituáléinak megismerésében,elfogadásában kifejezetten hatékony. Ám a problémák nagy része, az első komoly válság a gyermek születésével szokott jelentkezni. Ez pedig olyan életmódbeli változás, amire nem lehet felkészülni, hiszen nem ismerjük a szituációt, így nem lehetnek előre begyakorolt, elsajátított, megtanult reakcióink sem" - állítja a szakember.

"A helyzet kezelése tehát mehet jobban azoknak is, akik nem éltek együtt az esküvő előtt, és csúnyán leszerepelhetnek azok is, akik évek óta egy helyre mennek haza" - fejezi be Tóth Olga.

Nem kell, hogy ellaposodjon

Az összeköltözés, ahogy tartogat sok vidám és felhőtlenül boldog pillanatot - ki ne élvezné, hogy a szerelmével azt tehetnek, amit csak akarnak -, magában hordozza a kapcsolat korai ellaposodásának veszélyét is. Sokszor tapasztalható nőknél és férfiaknál egyaránt, hogy a házasság kötelékébe lépve kevesebbet foglalkoznak nem csak egymással - magukkal is. Olyan ez, mintha tudattalanul is, de biztonságban érezné már az életét, s úgy gondolná: "elkeltem, nem kell már figyelnem magamra".

A legtöbb válásnál egyik fél sérelme általában ez: párja elhízott, eltorzult, nem foglalkozik magával. Az összeköltözésnél ugyanúgy fennállhat a veszély, hogy valamelyik fél a házasság előszobájának érzi azt, és emiatt kissé elhagyja magát. Tóth Olga szerint azonban "ha valaki a párjával együtt kel és fekszik, akkor időnként a másik kevésbé kívánatos arcát is látja - papír nélkül is".

"A délutáni néhány órás randevúkra készülni kell, az ember nem teheti meg, hogy elhanyagoltan lép a kedvese elé - de ezek az alkalmak csak egy kis szeletet mutatnak meg a másikból, s ebből kevésbé szűrhető le: milyen lenne, ha összekötnék életüket" - fejezi be a szociológus.

Nagy Zsóka viszont azt mondja, az önbecsülés hiánya az, amikor valaki totálisan elhanyagolja magát.

"Ha az ember nem értékeli magát kellőképpen, akkor arra, bizonyos idő után, a párja sem lesz képes. Nagyon fontos és sok kapcsolatot megmenthet a higgadt kommunikáció, az igények felmérése. Ha tudjuk, mire van szüksége a párunknak, könnyebben képesek leszünk kielégíteni - ehhez azonban az szükséges, hogy ne forduljunk el rögtön, ha valami nem tetszik, hanem próbáljuk megoldani azt."

Fehér Mariann