Vágólapra másolva!
Szerencsés, aki a párjával együtt csak olyan barátokat kapott, akik akár az ő barátai is lehetnének. Sajnos általában az új kapcsolat régi ismeretségi körében akadnak olyanok, akikkel a legnagyobb jóindulattal sem lehet kijönni. Szimpla összeférhetetlenségről vagy féltékenységről lehet szó? Van-e jó megoldás az ilyen helyzetek kezelésére? A szakember szerint a "mérgezőbarát-szindróma" nem létezik - a legjobb megelőzni a bajt, szabadságot adni a másiknak s eközben saját baráti körünkben is vigyázni az intimitás határaira.
Vágólapra másolva!

Azt a jelenséget a szakember is tapasztalta már, hogy a kotnyeles barátok, családtagok "beleszólnak" a párkapcsolatba. C. Molnár Emma szerint azonban ez nem feltétlenül a "fogadatlan prókátorok" hibája.

"Beleszólni abba lehet, amire az ember ajtót nyit. Az is tisztelet kérdése, hogy hol vannak az intimitás határai. Amikor Edward Albee megírta a Nem félünk a farkastól című drámáját, mindenki elborzadva nézte a főszereplők, egy középkorú asszony és a férje közti szuttyogtató játékot. Ma már lépten-nyomon találkozunk ezzel a kibeszélősdivel, vagyis azzal, hogy a párok egymás legintimebb szokásait is közszemlére teszik, sőt ma már ott tartunk, hogy ezt a megszégyenítés eszközének is felhasználják. Olyan, mintha csoportházasságban élnénk."

C. Molnár Emma szerint az intim határok átlépésében, a szennyes kiteregetésében a nők inkább élen járnak. "A nagymamáink úgy fogalmaztak, hogy egy feleség köténye sok mindent eltakar - ám ma a nők hajlamosak szinte mindent megosztani magukról, a párjukról, még akkor is, ha ezzel a másik belső világát sértik, a szégyen érzését erősítik. Ha ma Alfred Hitchcock bekerülne - mondjuk - egy nőgyógyászati rendelő várójába, akkor egy életen keresztül megélne azokból a történetekből, amelyeket ott hallana: a nők ugyanis szemérmetlenül kiszolgáltatják egymásnak a legintimebb szférájukat."

"A férfiak ebből a szempontból egy kicsit mások, bennük van egy természetes szemérem - valószínűleg azért, mert szükségük van némi távolságra ahhoz, hogy képesek legyenek vágyakozni a nőre."

A pszichológus szerint ez a "bekebelezési hajlam" nem csak a párkapcsolatban jelenhet problémát.

"Ugyanezt teszik sok esetben a gyerekeikkel, sőt nemegyszer velük is ugyanezt tette az anyjuk. Ha egy anya úgy viselkedik, mintha a lánya lenne a legjobb barátnője, és elmeséli neki az apa különböző viselt dolgait, mérhetetlenül megterheli a gyereket: ugyanis az apa mint férfi oldala nem tartozik rá, még akkor sem, ha felnőtt."

A szakember szerint, ha valamilyen olyan probléma merül fel egy párkapcsolatban, amit egy nő szeretne megosztani másokkal, mert úgy érzi, hogy egyedül nem boldogul vele, inkább forduljon olyan családtagjához, akit tapasztalatból erre érettnek tart.

Hálószobatitkok közszemlén

Lilláék az egyetem óta ismerik egymást, a baráti körük nagy része is közös ismeretség, így egészen addig ismeretlen volt számukra ez a probléma, amíg a férj új munkahelyre nem került. "Ákos egy multinál kapott munkát, ahol a legtöbb kollégája a 'hú-de-laza-vagyok' kategóriába tartozott. Számukra - kis túlzással - csak az volt férfi, aki egy vagyont érő autóval vagy még inkább motorral húsz perc alatt leér a Balatonra Budapestről. Versenyeztek, hogy ki tud nagyobb őrültséget elkövetni, méregdrága italokkal pusztították a szürke agysejteket, és bevallottan gyűjtötték a skalpokat. Olyan sztorikat hallottam, hogy felfordult a gyomrom."

De az utolsó csepp a pohárban egy félresikerült születésnap volt. Egy héttel előre szóltam a kedvesemnek, hogy szeretném, ha ez az este csak a miénk lenne, mert meglepetéssel készülök. Haza is ért a megbeszélt időpontban - csakhogy nem egyedül. A lakásba betódult a legszörnyűbb munkahelyi haver közül három, én meg ott álltam szinte pőrén, fekete csipke fűzőben, harisnyakötőben és harisnyában. Azt hittem, elsüllyedek." Az már csak a hab volt a tortán, hogy kiderült, a férj részletesen beszámolt a munkahelyén hálószobatitkokról, amit persze a haverok nagy röhögések közepette felidéztek. "Életem egyik legszörnyűbb estéje volt" - mondja Lilla. - "Szerencsére ez az eset Ákost is kijózanította egy kicsit: felmondott, és így helyreállt a családi béke."

C. Molnár Emma szerint nem csak az az ember sérülhet, aki elszenved egy ilyen helyzetet, de az is, aki okozta a bajt. "Amikor valaki nem tud lakatot tenni a szájára, és a munkatársától kezdve egészen azokig, akiket pillanatnyilag barátnak tart túl bizalmasan mond el intim történeteket, könnyen kiszolgáltatottá válik. Ezek a sztorik ugyanis ellene fordíthatók, és amikor ez bekövetkezik, könnyen lehet, hogy majd úgy érzi, őt nem szereti senki, mindenki az ellensége.

Ilyenkor bölcsebb lenne abban keresni a hibát, hogy nem tartotta be az intimitás határait. Pedig ezt meg kell tenni a saját érdekünkben is, meg annak az érdekében is, aki hozzánk a legközelebb áll. Gondoljunk bele: van, hogy beszámolunk arról, mit ettünk, de nem számolunk be a toalett-szokásainkról, mert az nem beszédtéma. Az ember olyan, mint egy kő, ami a vízbe csobban: gyűrűket gerjeszt. De nem lehet úgy élni, hogy egy csobbanás után a távolabbi gyűrűket is behúzza a legbelsőbb körbe. Mert ha igen, akkor ott komoly zavar van."

Kovács M. Veronika