Randi-rondó

25 férfi egy hét alatt - ennyi próbálkozásból próbáltuk kideríteni, milyen esélyekkel indul egy 30 feletti, elvált nő, ha ismerkedni akar? Mit kínálnak a piacon fellelhető társkereső szolgáltatók? Van-e értelme a rapid randinak, lehet-e pasit fogni az interneten? Kipróbáltunk néhány lehetőséget, a házassági apróhirdetéstől a főző-randiig.

Félhomályos teaház, apró asztalokkal, amikor megérkezem, már vagy 10 lány ücsörög, és lesi szorongva a lépcsőt. Az urak később szállingóznak, ők is stírölnek, igaz, a sötét alaposan megnehezíti a dolgukat. Elvileg 7 lányt és 7 fiút hoznak össze a szervezők 7-7 percre, a valóságban 12 lány jutott 8 srácra, így az első körben csak figyeltem, mi zajlik a többi asztalnál.

A rapid randi egyébként elég egyszerűen működik: a lányok kicsi asztalaiknál ülve várják az urakat, egy-egy beszélgetés szigorúan 7 perc hosszú, a végét csengő jelzi, ilyenkor a férfiak átülnek a következő jelölthöz. Mindenki keresztnéven vagy becenéven szerepel, a személyes adatokat nem szabad sem elkérni, sem kiadni. Minden jelentkező kap egy papírt, erre jegyzi fel, hogy ki volt rokonszenves, s akik kölcsönösen annak találják egymást, azok utólag megkapják a másik elérhetőségét. Az gyorsan feltűnt, hogy a lányok mind fiatalabbak nálam, később a szervezők is engem igazoltak: a villámrandi inkább a huszonévesek ismerkedési formája. Az is foglalkoztatott, hogy a 7 perc elég lesz-e bármire is, de rögtön ez első fiú meggyőzött: néha még sok is.

Rapid lovagok

A fiatalember még csak épp, hogy széket ért, amikor már mondta is a magáét: hány éves, hol dolgozik, szeret olvasni, túrázni, színházba járni - mit láttál utoljára? vetem közbe a kérdést, de nem tudom kizökkenteni, fújja tovább a monológot. A csengőszóra levegőt vesz, megkérdezi a nevem, és elviharzik.

A következő úr pont az ellenkezője, harapófogóval kell kihúzni belőle minden szót, elmondja, hogy szeret bringázni, próbálom erre terelni a szót, de csak egyszavas válaszokat kapok.

Jött még egy olyan férfi, aki leginkább magától volt eltelve, és kívánságlistát sorolt: gyerek, bagó, pia kizárva, nem költözik senkihez, és szeretné, ha a partner mindenhová elkísérné.

Kikaptam egy enyhén szólva ápolatlan urat, kinyúlt, koszos pulcsiban, gyászkeretes körmökkel. Akadt egy jelölt, aki - mire hozzám ért - valószínűleg megbánta, hogy eljött, olyan fájdalmasan nézett rám - később azonban vele beszélgettem a legjobbat, nála sajnáltam, hogy megszólalt a csengő.

Leginkább az utolsó fiú volt rokonszenves, zseniális humora volt, de sajna hamar kiderült, nem egymást keressük.

A szervezőktől megtudtam, a jelenlevők közül többen nem először rapidoztak, voltak köztük olyanok is, akiknek már "találata" is volt, tehát akadt, akivel kölcsönösen rokonszenvesnek találták egymást. A 7 perc viszont csak arra elég, hogy a jelentkező eldönthesse, akarja-e jobban megismerni a másikat, az csak később derülhet ki, hogy működik-e a dolog, vagy sem.

7 perc - és csengettek

Tapasztalatok: azok, akik szerint szerint 7 perc semmire sem elég, és egy ilyen direkt helyzetben nem lehet ismerkedni, rosszul látják a helyzetet. Sajnos azonban közel sem biztos, hogy aki kicsengeti a pár ezer forintos beugrót, komolyan veszi a dolgot, szerintem többen nem gondolták végig, mit is vártak ettől a másfél órától.
Kinek lehet jó: ez elsősorban a fiatalabbak játéka, azoké, akiknek nem okoz problémát beszédbe elegyedni egy idegennel. A 7 perc ugyanis ahhoz tényleg rövid, hogy feloldjon egy alapvetően zárkózott embert.
Tanácsok: figyelj a másikra. Ha csak azzal vagy elfoglalva, hogy magadról elmondj mindent, hogyan döntöd el, hogy ki a szimpatikus és ki nem? Készülj fel, hogy megkérdezik, mivel foglalkozol, mivel töltöd a hét végét, milyen hobbijaid vannak. Kérdezz olyat, ami tényleg érdekel, és próbálj egyedi lenni.