Facér Pasi levélcsokra

 

Kedves Facér Pasi,

szeretem olvasgatni a válaszaidat. A nőknek valóban sokkal nagyobb segítség lehet pasi szemszögből megfogalmazott tanácsokat elfogadni, és ez biztosan fordítva is igaz.

Sokféle problémával foglalkoztál már, lehet, az enyémhez hasonló is felmerült, bár nem akadtam eddig rá.

Szóval saját és barátnői hasonló tapasztalat, kérdezi tőled: a 35-40-es pasik akik még nőtlenek, kicsit agglegény módon éldegélnek, furán állnak ehhez a kapcsolat témához: Semmi komoly elköteleződés, csak bandázás, programozás, lógjunk együtt, de utcán ne fogjuk egymás kezét, nem kell együtt lenni sülve-főve stb.

Az ismerkedős fázisban még romantikába hajló, csókolózós randik, aztán később marad csak a szex - ha marad - csók nélkül. És mintha lehúztak volna egy rolót, vagy visszaléptünk volna két lépést.

Pedig az együttlét kellemes, találkozni akar, persze az ő ritmusa és kedve szerint. Beszélgetni mindenről és bármiről, csak magánszféráról nem. A női agy persze beindul: velem van baja, van valakije, szeret egyáltalán, halad valamerre a kapcsolat, vagy csak vesztegel?

Sajnos, az ember lánya, akit kicsit megviseltek a huszas-harmincas évei, szintén megerősítésre vágyik, nem megy folyamatosan egy ilyen "nehézfiú" pátyolgatása. A türelem is szép erény - egy darabig.

Belátom, hogy ennyi idősen már mindenki sok mindenen keresztül megy, óvatos, nem akar újra sérülni, de ha ennyire zárkózottan állunk hozzá, csak fejtörést adunk a másiknak, hogyan lehet ebből építkezni, jó kapcsolatot kialakítani?!

Szóval mi a meglátásod kedves pasi az "agglegény" pasikról?

Várom válaszod előre is köszönettel:

Lujza

Kedves Lujza!

A furcsa az, hogy ezek a 35-40-es pasik teljesen belepunnyadnak ebbe a bizonyos agglegény életbe és mivel eddig meg volt a szabadság, amely lehetővé tette a szabad mozgás lehetőségét, egy kapcsolattal megszűnhet. Nem is pontosan meghatározható, melyik okoz nekik nagyobb kínt: elveszteni a szabadságot vagy adott esetben a szabadság megtartásáért való küzdelemben elveszteni a nőt, aki esetleg az Igazi is lehetne.

Ezekben a történetekben rendszerint mind a két fél vesztessé válik, mivel mindenki csak mondja a magáét és ez, egy idő után folytonos harcként aposztrofálódik.

Na, ettől meg mindenki megijed.

A félelem a jövőtől, hogy vajon tényleg így kell elképzelni a következő néhány évet? A pasi egyszerűen kitolat a kapcsolatból, míg a lány a kudarcban érzett ijedtében elengedi vagy egyszerűen máshol keres vigaszt.

Pedig hát nem véletlen az, hogy összekerül egy lány és egy fiú! A lánynak megtetszik a fiú szabad, szórakoztatóan kicsapongó életmódja, nem beszélve a külsőjéről... A fiúnak meg tetszik, hogy ilyen jól elfogadják a hülyeségeit. Aztán egyszer csak megváltoznak a dolgok, mert hirtelen prioritási gondok lépnek fel. A fiú nem szívesen mond le a barátokról, a társasági életről, és tulajdonképpen ő maga sem sokban vállal fel kompromisszumot.

Míg a lány hiányolja a kompromisszumot a pasitól, nem beszélve arról, hogy változásra vágyik. Elvárja, hogy többet legyenek együtt, és viták indulnak el az életmódváltásról. Na, ettől kezdve el is indul a lavina. Veszekedések, viták, morgolódások... A pasi elkezd filózni azon, hogy jó-e ez neki így? A lány el kezd belefáradni, hogy kudarcot vall a sokat dicsért, bűvös hatásfoka, amivel oly jól tudta addig irányatani a pasikat. Mindenkinek rossz, így aztán jól el is hagyják egymást, ahogy azt ilyenkor szokás. Pedig a vitákig egész jól ment minden...

Mit lehet tenni? Hát nem könnyű! Mind a két félnek fel kell fognia, mire van szüksége a másiknak! Amikor ez egyezik a saját érdekeinkkel, jól alakulnak a dolgok. Egy ilyen pasinak kell a szabad mozgás de bizonyos fokig a lány elvárásainak is eleget kell tennie, míg a lánynak nem szabad ajtóstól rohanni a házba.

Nincs ebben semmi titok vagy új dolog, amit esetleg a lányok vagy a pasik ne tudnának amúgy is. Ördöngősség sem kell mindezek véghezviteléhez, de hát semmi sem megy áldozat nélkül, így ez sem.

Csókol,

a Facér Pasi