Nő a nőnek ellensége

A legtöbben azt mondják, két nő között nem létezik igazi barátság, mert mindig riválisként tekintenek majd egymásra, egy angol cikk pedig állítja, hogy az anya-lánya, nővér-húg, főnöknő és beosztott, szingli és férjezett nők közötti állandó harc is borítékolható. Az elméletnek a magyar szakemberek szerint is van alapja, viszont azt mondják: egészséges önértékeléssel kezelhető.

Eszter személyi asszisztensként dolgozott évekig férfi főnöke mellett, de amikor főnökváltás volt, és egy nő lett az új főnöke - azt mondja -, onnantól minden megváltozott.

"Úgy szólt hozzám, mintha egy kisállat lennék, vagy legalábbis szellemi fogyatékos. A mellettem ülő férfikollégámmal pedig úgy beszélt, mintha ő lett volna a brit herceg. Két hétig bírtam, aztán felmondtam, és megfogadtam, hogy soha többé nem kerülök olyan helyzetbe, hogy nekem egy nő mondja meg, mit csináljak."

Síklaki István szociálpszichológus szerint Eszter történetére az a magyarázat, hogy a munkahelyen a státuszbeli különbségek a férfiaknak kedveznek. Ha ugyanis egy nő utasít, az nem felel meg a patriarchális normáknak. A szakember azt mondja: sokszor inkább csak "érzéki csalódás", hogy a nők rivalizáló típusok.

"Ez többnyire azért van, mert a norma az, hogy társas helyzetekben a nők sokkal inkább együttműködőek, mint a férfiak. Ezért amikor két nő rivalizál, annak nagyobb figyelmet szentelünk, mint a férfiak harcának, hiszen azt megszoktuk, természetesnek tartjuk."

A szakember azt is hozzátette, hogy a nők inkább az empátiára vannak "programozva", ezért nem illik a társadalomban betöltött nemi szerepükhöz a pozícióharc.

"Szó sincs arról, hogy a nők marakodó boszorkányok lennének, csupán arról, hogy mivel a modern társadalmakban nincsenek leosztva annyira a szerepek, mint korábban, szerepkonfliktusok alakulhatnak ki" - magyarázza a szakember. Ilyen szerepkonfliktus például, amikor egy férfi figyelméért marakodik két nő - legyen az egy magánéleti vagy munkahelyi szituáció.

Mindig a férfi kegyeiért megy a harc

Szécsi Katalin pszichiáter szerint a nők közti harc alapvető oka, tudat alatt, mindig a férfi kegyeiért való küzdelem.

"Amikor két nő féltékenykedni, harcolni kezd egymással, általában azért van, mert az egyiknek sikerült célba érnie a férfinál, a másiknak nem. Leegyszerűsítve ez a freudi elmélet az oka annak is például, hogy a legjobb barátnők általában mindketten szinglik, és amikor az egyiknek párkapcsolata lesz, kezdenek eltávolodni egymástól."

A pszichiáter azt mondja, hogy az idősebb és fiatalabb nők közötti konfliktusnak is ugyanez az oka.

Ugyanakkor a Daily Mail cikke kapcsán elindult fórum egyik hozzászólója az mondja, hogy neki nem is az idősebb nőkkel, sokkal inkább a saját korosztályával van konfliktusa: "Akkor érzem, hogy elvesztítem a nők szimpátiáját, amikor kiderül, hogy egyidősek vagyunk, de én fiatalabbnak nézek ki, mint ők. Azt is észrevettem, hogy ha társaságban vagyunk, az idősebb nők nem mutatják be a férjüket még akkor sem, ha én bemutattam nekik az enyémet, tehát elméletileg tudják, hogy nem vagyok facér."

Lehet rajta változtatni

Szécsi Katalin azt mondja, nem kell, hogy két nő között feltétlenül verseny alakuljon ki. Annak ellenére, hogy az ösztönös mozgatórugók mindig is működni fognak, tudatosan lehet változtatni a dolgon.

"Ha egy nő képes magában lemondani a csupán a hiúságát éltető 'babérokról', akkor egyensúlyba kerülhet a kapcsolata - elsősorban önmagával és a másik nővel is."

C. Molnár Emma szintén azt mondja, hogy lehet változtatni a két nő között kialakult versenyhelyzeten.

"Az anyós-meny konfliktust például sokszor félreértik, hiszen az anyós legtöbbször nem azért dühös a menyére, mert az elveszi tőle a szeretett fiacskáját, hanem azért, mert vele nem tud olyan intim viszonyt kialakítani, mint a lány annak idején az édesanyjával. Ebben az esetben ha a meny megteszi a lépést az intimitás megteremtésére, és megszünteti ezt a hiányt, biztos, hogy sokkal jobb lesz a kapcsolata az anyósával. Ilyenkor szokták az anyósok mondani: olyan, mintha a menyem a lányom lenne."

Jancsik Juli