Szívzűrök a párkapcsolatban

Angol tudósok kiderítették: szabályosan szívbajt kaphatunk, ha egy rossz partnerrel éljük az életünket -  egy elrontott kapcsolat egyharmadával növeli az infarktus kockázatát. A magyar szakember szerint nehéz bizonyítani, hogy az állandó feszültség okozta-e a bajt, vagy más áll a háttérben. A pszichológus pedig arra bíztat, ne kerüljük, hanem tanuljuk meg kezelni a stresszt.

Matos Lajos szerint alapvető tévedés az is, hogy jót tesz, ha kikiabáljuk magunkból a feszültséget. Egy vizsgálatban azokat a nőket figyelték meg, akiket mellkasi fájdalom miatt vittek be a kardiológiára. Majd' 400 asszony adatit felmérve egyértelmű volt, hogy szemben azzal, amit mondanak, nem segít, ha mérgünkben földhöz vágjuk a tányért, hogy levezessük az indulatainkat, vagy ráborítjuk a dühünket a környezetünkre, hogy megkönnyebbüljünk.

"Alapvető tévedés, hogy a düh, az agresszió kiélése hatásos - mondja a kardiológus -, mert ez a vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy azok a hölgyek, akiknél jelentős koszorúér-szűkületet, vagy -elzáródást találtak, azok sokkal gyakrabban tartoztak azokhoz, akik rázúdították az indulatokat a környezetre."

"Nevessünk sokat, és tanuljuk meg azokat a pszichológiai módszereket, amivel kezelni tudjuk ezeket a problémákat" - tanácsolja a professzor.

Elkerülhetetlen öregkor és kíméletlen magány

Matos Lajos néhány fontos rizikófaktorra is felhívja a figyelmet: "Minden ilyen krónikus betegségnek az egyik legfontosabb tényezője, amit szeretünk elfejteni, mert nagyon kellemetlennek tűnik, az életkor. A kor előre haladásával könyörtelenül jelennek meg a szív-és érrendszeri betegségek, a daganatos betegségek, és minden ízületi panasz magasabb kockázata. Ez az első számú kíméletlen tényező. A másik ilyen a nem - vagyis, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések esetén férfinak lenni jár nagyobb kockázattal, de csak addig, amíg a hölgyek el nem érik a változókort, mert a klimax után a kedvező, védő hormonális hatás megszűnik. A magányosoknak is rosszabbak az esélyeik - erről több vizsgálat is tanúskodik. A jó párkapcsolatban élő embereknél ritkábban fordult elő szívinfarktus. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy a magányos emberek gyakran egészségtelenül táplálkoznak, sokkal gyakoribb közöttük a dohányos. Nehéz tehát megmondani, hogy a magány, mint pszichés tényező számít-e, vagy mennyi szerepe van abban, hogy az egyéb kockázati tényezők felerősödnek."

Védő őszinteség

C. Molnár Emma pszichológus szerint először azt kellene tisztázni, mit értünk rossz kapcsolat alatt.

"A rossz, az valami olyan dolog, amiről azt hisszük, hogyha nekem rossz, az rossz a másiknak is. Pedig ez nem feltétlenül igaz" - mondja a szakember. "Vannak olyan emberek, akik a nagy érzelmi hullámzásokat igénylik: akikre azt mondjuk, hogy úgy élnek, úgy beszélnek, mint az olaszok, tehát olyan, mintha állandóan vitatkoznának, és ők ezt minősítik őszinteségnek. Aztán vannak olyanok, akik szerint a nagyon lágy és intim beszélgetés az őszinte, amire mások azt mondják, hogy túl romantikus. Tehát én ezt a jót, vagy rosszat átfogalmaznám a párkapcsolat szempontjából, elsősorban az őszinteség, és az intimitás jelenlétére."

A szakember szerint ez nem lehet egyfolytában jelen, hiszen a hétköznapok okozhatnak ettől való eltérést. Amikor viszont a házaspár átéli ezeket az intim, őszinte állapotokat, akkor jó a kapcsolat, még akkor is, ha viszonylag sok teher nyomja egyébként az életüket: egzisztenciális, munkahelyi, anyagi gondok, a gyerekek, a rokonság, az anyós-após, a megoldhatatlan lakáshelyzet, vagy egyebek, ami miatt, bár általában panaszkodnak, mégis ez az őszinte, intimitásos viszony funkcionál közöttük.

C. Molnár Emma azt gondolja, hogy ez az, ami alapvetően véd, mert "a párkapcsolat lényege, az önmagunkhoz való jutás, a kiegészülés a másik által, a valamilyen fajta megtisztulás a másik segítségével."

"Hogyha "kikerül" ez az intimitás, az őszinteség, a másikkal való kiegészülés lehetősége a párkapcsolatból - és itt nem elsősorban a szexuális oldalról beszélünk, hanem a férfi-nő viszonynak a kiteljesedéséről -, ha ez megszűnik és helyette izoláció lép föl, akkor bármennyire is konszolidált a kapcsolatuk, tehát szalonképesen viselkednek egymással, az öli az egészséget, öli a kapcsolatot, mert az ember természetétől idegen az izoláció" - mondja a párkapcsolati szakértő.

Egyedüllét kontra társas magány

"Azt hiszem, a mentalitásomat a papámtól örököltem" - meséli Zsuzsi. "Egyszer arra mentem be a szobájukba, hogy anyu mindkét öklével püföli aput, és azt üvöltözi, hogy legalább kiabálnál, hogy tudjam, érdekellek-e még. Nagyon megijedtem, de aztán apu elnevette magát, és én vele nevettem. Arra is emlékszem, anya hányszor hányta a szemünkre, hogy csak miattunk maradtak együtt. Egyszer - tizenöt lehettem - visszanyelveltem, hogy ezt senki se kérte, de csak egy pofont kaptam válaszul. Aztán, amikor a párom félrelépett, és kitört a botrány, azon kaptam magam, hogy én is ilyeneket mondok: nem válhatok el, hiszen itt vannak a gyerekek."

A szakember úgy véli, sok összetevője van annak, hogy valaki mikor lép ki egy kapcsolatból. "Nagyon érdekes módon, ebben nem elsősorban a két ember dönt, hanem a közvetlen környezetük. Például a gyerekek jelenléte, a baráti kör, vagy az egzisztenciális helyzet. Nagyon sok házasságot mondjuk a baráti kör tart fönt. Mert együtt mennek nyaralni, együtt bográcsoznak, együtt mennek síelni, tehát olyan mértékben van intim viszonyrendszerük, nem is egymással, hanem a kiépített baráti kapcsolattal, hogy az még mindig kielégítő lehet, mert ott megjelenik az a fajta összetartozás-érzés, -élmény, amely nélkülözhetetlen az élethez" - vázolja C. Molnár Emma.

A pszichológus szerint fontos az intenzív jelenlét a saját életünkben. "Amikor a stresszről van szó, akkor én nem a másik végpontot, a relaxálódást helyezem előtérben, mert a mindennapi élethez a relaxálódás nem élményanyag. Akkor fontos a nyugodtság, amikor az ember el akar aludni vagy valamilyen feladatra rákészül, energiát gyűjt. A probléma ott van, amikor a stressztől menekülni akarunk, a stresszt megszűntetni akarjuk, ahelyett, hogy a jelenlétet helyeznénk előtérbe, a szembenézést, az együttműködést, az esetleges megterhelő eseményeket."

A hétköznapokban gyakran helytelenül használjuk a stressz fogalmát. A stresszelmélet megalapozója, ugyanis kétféle hatásmechanizmust különböztetett meg, a stresszt, amely pozitív is lehet, és a kártékony distresszt. A tudós patkányokkal kísérletezve ismerte fel, hogy az idegi bántalmazás is okozhat olyan komoly károsodást a különböző szervekben, amelyek egy idő után az egyén halálához vezethetnek.
Forrás: Lelki titkaink

A szakember ezért kifejezetten "stresszbarát" tréningeket tart, annak érdekében, hogy megtanuljuk a stresszel való bensőségesebb viszonyt - a stresszmentes élet ugyanis (bár nem létezhet) végtelenül unalmassá válna.

Elviselni a büdös zoknikat

Mit lehet tenni olyankor, ha a párunk egyik-másik szokása, ha nem is szívünkre, de az agyunkra meg? Ha - mondjuk - egyszerűen képtelen a büdös zokniját a szennyeskosárba rakni? Érdemes ilyenkor leüvölteni a társunk fejét?

"Azt, hogy üvöltözök, hogy az a nyamvadt zokni már megint a szoba közepén van, azt megtehetem a zokniknak is" - válaszolja erre a pszichológus. "De nem hiszem, hogy hatékony, hogyha ezzel stresszelem a páromat, akiről megtanulhattam, hogy alkalmatlan a zokni arrább tételére. Dönthetek: vagy elviselem őt a zokni széthagyásával együtt, vagy pedig változtatok, és egy nagyon pedáns pasit keresek magamnak, aki élére hajtja még a zokniját is. Az, hogy mire van valakinek szüksége, az nem azon múlik, hogy a másik minden igénynek tökéletesen megfeleljen. Meg kell nézni, hogy azokkal a feltételekkel, amelyekkel körül van véve, mennyire tud megbirkózni. Tehát nyugodtan lehet dühösen összeszedni a zoknit, nem kell szelídnek maradni, hiszen a dolog tényleg bosszantó. De arról le kell mondani, hogy egymást neveljük. Nevelni az ember csak önmagát tudja, a másikat nem."

Kovács M. Veronika