Vágólapra másolva!
Mi lehet az oka annak, hogy Közép-Európában, így Magyarországon is, egyre kevesebb gyerek születik? A szegénység, vagy inkább az, hogy az anyák inkább karriert építenek, mint gyereket nevelnek? Szakemberek és laikusok segítenek a megfejtésben.
Vágólapra másolva!

Mostanság igen nagy divat negyven évesen vállalni az első gyereket - megfelelő, kiegyensúlyozott, valódi családi háttér nélkül. Éva például 38 volt, amikor véletlenül teherbe esett. "Nem voltam szerelmes, sőt, inkább csak haveri viszonyban voltunk a gyerekem apjával. Bogi nem tervezett gyerek volt, de amint jelezte, hogy létezik, nem volt kérdés, hogy megszülöm-e. Az sem érdekelt, hogy egyedül kell felnevelnem. Végül is elég szép lakást, bankszámlát, egzisztenciát építettem fel, most már ráérek arra, hogy csak rá figyeljek, hogy csak neki éljek, hogy tökéletes anya legyek" - vallja Éva.

C. Molnár Emma is úgy véli, azok az édesanyák, akik ilyen későn szülik meg az első gyereküket, gyakran azért választják ezt az utat, mert előtte meg akarnak teremteni egy olyan egzisztenciát, amiben nem lesznek kiszolgáltatatva - például a párjuknak. Az ilyen nők egy része gyereket akar, és nem családot. Az sem biztos - ahogy Éva példája is mutatja -, hogy családban, a párjukkal együtt akarják felnevelni a gyereket. Nem egyszer úgy gondolják: a férfi a szükséges rossz a folyamatban. "Nem mindegy tehát, hogy a nő egy anya-gyerek viszonyrendszert épít fel, vagy családot alakít ki" - zárja le a magyarázatot a pszichológus.

Karrierista csajok és játszótéri kispapák

A már idézett kutatás adatai szerint a jelenség nem kizárólag Magyarországra jellemző. Ezzel Tóth Olga szociológus is egyetért. "Magyarország ebben a tekintetben nem nagyon különbözik az európai országok többségétől" - mondja. "Ez egy általános tendencia."

A szakember szerint a csökkenő gyermekvállalási kedvnek az egyik oka, hogy az egész európai értékrend átalakul. Másrészt a nők helyzete megváltozik, a felsőoktatásban több a lány, mint a fiú, és a fiatal nők is szeretnének karriert befutni. A megszerzett tudást a nő a saját, és a társadalom hasznára szeretné fordítani.

"Harmadrészt, a munkahelyek - annak ellenére, hogy ez törvénytelen - rákérdeznek, hogy van-e a nőnek gyereke, vagy tervezi-e a gyerekvállalást" - folytatja a szociológus. "Általános probléma a GYES-ről történő visszatérés is, mert kevés az óvodai férőhely, és hiába van Nyíregyházán vagy Bátaszéken hely az oviban, ezzel egy budapesti, belvárosi anyuka nem tud mit kezdeni. Nehéz visszatérni a munka világába, ezért, akinek már van egy gyereke, az meggondolja, hogy vállaljon-e még egyet."

Tóth Olga szerint nem lehet egyetlen megoldást ajánlani a helyzet orvoslására. "Csak a diktatúrák tudják az ilyen problémákat egyetlen tollvonással elrendezni. De a meglevő törvények betartása, vagyis, hogy ne legyen hátrányos megkülönböztetés, sokat segítene."

A szociológus arra is rámutat, hogy leggyakrabban az anyákról beszélünk, pedig Európában ott a legjobbak a születési mutatók, ahol a férfiak többet vállalnak a gyerek körüli munkákból. Magyarország nagyon tradicionális ebből a szempontból. Másrészről, a férfiak jobban aggódnak az anyagai biztonság miatt, vagyis amiatt, hogy nem tudják majd a családnak megfelelő életszínvonalat biztosítani. Tóth Olga úgy látja, változik a fiatal apák viselkedése, és egyre inkább az anyával együtt gondozzák a gyereket.

Forrás: [origo]


Máténak például nem ciki pelenkázni, sétálni, játszani - sőt, ez utóbbit kifejezetten élvezi. "Elmondok egy titkot" - meséli - "Manóval lehet a legjobban csajozni. Mondjuk ő már most nagyobb nőcsábász, mint én, úgy tud várat építeni, hogy beájulnak a homokozóban a lányok. Aztán egy mosoly, és az anyukák is teljesen elolvadnak. És amíg folyékony halmazállapotúak, addig nekem is lehetne esélyem. De komolyra fordítva: eleinte minden nő azt hitte, hogy elvált vagyok vagy özvegy, és azért vigyázok én Manóra. Rádermedt a döbbenet az arcukra, amikor kiderült: én maradtam otthon a gyerekkel."

Ovi, havi negyvenezerért

Máté és felesége anyagi megfontolásból döntött emellett a megoldás mellett. És szintén a fránya pénz az oka annak, hogy Manónak egyelőre nem lesz testvére. "Nem vagyunk szegények, de biztos, hogy nem lennénk képesek nagyobbra cserélni a lakást. Kölcsönt meg persze nem kapunk, a banki ügyintéző sátáni kacajban tört ki, azt hitte, viccelünk, amikor előhozakodtunk a kérvénnyel. De, még ha adnának se biztos, hogy bevállalnánk, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, képesek leszünk-e fizetni a részleteket. Szóval, Manókának még egy pár évig tutira várnia kell a kistesóra. Ha ugyan addigra el nem megy a kedvünk az egésztől. Mert például reménytelen vállalkozás olyan óvodát találni a környékünkön ami akár csak fél napra be tudná fogadni Manót. Ja, bocs, egy van - havi negyvenezerért..."