Páratlan harmincasok

A harmincas éveik közepén járó egyedülállók egy része már vonszolja magárval egy rossz házasság kudarcát, a többiek, a független szinglik viszont a biológiai óra ketyegését hallva őrült iramban kapkodnak családalapítási álmaik után. A szakemberek szerint ez régen sem volt másképp, s a hajdanvolt ismerkedési estek tökéletes XXI. századi alternatívái a virtuális társkereső klubok - s hiába a nosztalgikus vágyakozás a boldogabb múlt után, egyik sem jobb a másiknál: a csalódás mindig benne van a pakliban.

Az online társkeresőkkel kapcsolatos szkeptikus hozzáállás az elmúlt években változni látszik. Ezt igazolja egy tavaly nyáron elvégzett felmérés is, amelyben 1000 internet-felhasználó kérdeztek meg. A megkérdezettek fele szerint az interneten könnyebb partnert találni, mint más módon. 45 százalékuk használja vagy használta már a netet társkeresésre - rendszeresen pedig minden tizedik felhasználó él ezzel a lehetőséggel.

Krisztina, aki most 33 éves, három éve regisztrált az egyik társkereső oladlon. "Nem hittem ebben a "társkeresés az interneten" dologban, mert hát ugye, hall az ember ezt-azt - de csodálatosan sikerült" - meséli, majd hozzáteszi: "Krisztiánt már az elsők között kiszúrtam. Írtam neki, és nagyon izgultam, hogy válaszol-e majd. Mivel én nem tettem fel a fotómat, úgy éreztem, kevesebb az esélyem arra, hogy kapok választ. De nem így történt."

Levélváltás, szokásos izgulás az első találkozás előtt, majd különböző zavaró tényezők felbukkanása következett, de mivel úgy érezték, hogy egymásnak vannak rendelve, nem volt olyan probléma, amit ne oldottak volna meg.

A távolság - ami száz kilométert jelentett az ő esetükben - okozta a legnagyobb fejtörést.

"A hétvégék úgy teltek, hogy hol én mentem el hozzá, hol ő jött el hozzám. Már egyre több időt szerettünk volna eltölteni egymással, így péntektől hétfő reggelig együtt voltunk. Egymásba szerettünk, és ez az érzés egyre csak erősödött bennünk. Nem tudott a távolság sem közénk állni, és megtaláltuk a boldogságot."

Ma már házaspárként élik életüket.

A harmincasok optimizmusa

C. Molnár Emma pszichológus szintén a harmincas nők problémájával foglalkozik A nő ezer arca című könyvében. Szerinte a harmincas nők nem pesszimisták, hiszen akkor nem keresnének párt.

A fent említett kutatásból az is kiderült, hogy az online párkeresésben a nők lényegesen jobb esélyekkel indulnak, mint a férfiak: előbbieknek mindössze 3, utóbbiaknak 15 százaléka látogat rendszeresen ilyen témájú oldalakat. Így egy társkereső hölgyre hat-hét partnerét kereső úr jut.

"Optimizmusukat bizonyítja, hogy igenis keresnek, várakoznak. Igazi bátorságukat mutatja a kifelé fordulás, az aktuális nyitottság, amikor merik vállalni a találkozást a másikkal, amiből barátság lehet, egy kapcsolat indulása. A társkeresés tekintetében nincsenek tradicionális helyek. Bárhol lehet ismerkedni, utcán, interneten, baráti körben. Fogyóban van az a tradicionális forma, hogy nyíltan felvállalják az egyedüllétet, hiszen a magány vallomása a legintimebb vallomások közé tartozik."

A pszichológus is megemlíti a "régenvolt" rendezvényeket - a majálisokat, juniálisokat és más társadalmi eseményeket -, melyek a társkeresést szolgálták. Ezek helyét mára az internetes társkereső vette át - s C. Molnár Emmának ezzel kapcsolatban is jó tapasztalatai vannak.

"Ez is lehet szerencsés. A kérdés az, hogy az illető önmagát vállalja fel, vagy mesél magáról egy álszemélyiséget. A csalódás ellen nincs orvosság, hozzá tartozik az élethez. Ugyanez jellemző az emberi kapcsolatokra is"- fejezi be a szakember.

Az internet használók 87 százaléka tisztában van azzal, hogy a partnert keresők gyakran állítanak valótlant magukról. E tekintetben egyébként a nők némiképp gyanakvóbbak, mint a férfiak. Bizalmatlanságuk nem is teljesen alaptalan, hiszen a társkeresők több mint egynegyede - saját bevallása szerint - közölt már hamis információt magáról.

fb