Bizonytalan szerelmesek

Vágólapra másolva!
Ha szeretnéd valakivel megosztani gondjaid, ha egy kívülálló szakértelmére volna szükséged, fordulj tanácsadónkhoz. Olvasónk levelére Szendi Gábor klinikai szakpszichológus válaszol.
Vágólapra másolva!

Tisztelt Szendi Gábor!

Azt hittem, megtaláltam az igaz szerelmet! Párommal két éve éltünk boldog kapcsolatban, és már azon gondolkodtunk, hogy összeházasodunk. Közös jövőt terveztünk, mindent, amiről csak álmodni lehet, de egy reggel nagyon furcsán viselkedett, és összevissza beszélt, hogy hová megy és mit csinál. Aztán egész nap nem vette fel a telefonját. Én folyamatosan hívtam, üzenetet írtam, hogy tudjam, mi van vele, de semmi válasz. Este még bocsánatot sem kért, mikor hazajött, és nem is szóltunk egymáshoz reggelig, amikor megkértem arra, magyarázza meg a viselkedését. Erre ő megkérdezte, hogy elég erős vagyok-e, mert nem akar megbántani, és inkább majd máskor mondaná el, mikor egy kicsit megnyugszom. Könyörögve kértem, hogy mondja el, mire csak ennyit mondott: Tegnap Nettával voltam (Netta egy közös ismerősünk).

Mikor megkérdeztem, hogy tetszik-e neki az a lány és vele akar-e lenni, nem tudott válaszolni. Minden kérdésemre csak azt felelte: nem tudom. Hazautaztam a szüleimhez, és megmondtam a páromnak, hogy csak akkor keressen, ha tud valami rendes választ adni.

Nem tudom, hogyan tovább. Boldogok voltunk, szerettük egymást. A párom nagyon lelkiismeretes, és tudom, hogy azért mondta el az egészet, mert azt hitte, hogy én vagyok az igazi, és ez magával vonja azt, hogy soha többé nem tetszik meg neki senki más. Most mégis megtetszett neki egy lány, ezért megijedt, és most lehet, hogy ezért feladja a kapcsolatunkat.

Nem tudom elfogadni, hogy elveszíthetem. Minden gondolatom körülötte forog, minden, amit valaha akartam, csak vele teljesülhet. Nem akarom erőltetni a dolgot, de szeretnék neki adni egy esélyt, hogy újra olyan legyen a kapcsolatunk, mint régen. Vajon megéri? Folyamatosan szenvedni foguk a múlt miatt, vagy lehetünk újra boldogok együtt?

Van valami jó taktika vagy módszer, amivel visszacsábíthatom a páromat?

Előre is köszönöm:
Kata

Kedves Kata!

Csatát lehet taktikával nyerni, de háborút nem. Legjobb elfelejteni minden trükköt, mert az őszintétlen. Barátja részéről ez most egy olyan megingás, amiből egyaránt lehet végleges szakítás, de folytatás is. Az igazság az, hogy amit ön esetleg folyamatos boldogságnak élt meg, az neki hullámzó érzelmeket jelentett.

Sajnos az emberek úgy szokták bebiztosítani maguknak a másik feltétlen hűségét és kitartását, hogy nem kötik az orrára, amikor elbizonytalanodnak. Sokszor még szakítás előtt egy nappal is hűségesküt tesznek, mert arra gondolnak, talán ez megint a szokásos bizonytalankodás csupán, és holnapra majd elmúlik. Vagyis a kapcsolatok sokszor azért tűnnek olyan felhőtlennek, mert egyik vagy másik fél egyszerűen nem mondja ki, hogy ő bizonytalan és kétségei vannak.

Barátja akciója több fontos jellemzővel bír. Egyrészt tapasztalható volt egy "most semmi nem számít" attitűd, vagyis olyan fontosnak érezte a találkozót a másik lánnyal, hogy nem is próbálta álcázni. Másfelől bűntudata volt emiatt, és harmadrészt: nem biztos annyira a dolgában, hogy kerek perec közölné, hogy önök közt vége mindennek. Ez azt jelenti, hogy kötődik ugyan önhöz, de van benne egy leküzdhetetlen vágy a másik lány után. Ennek oka valószínűleg a másság, a különlegesség, a rendkívüliség. Vannak emberek, akiket levesz a lábukról, ha valaki nyíltan tetszést mutat feléjük, mert titkon nagyon vágynak arra, hogy mindenkinek tetsszenek. Lehet, hogy Netta rámenős volt, és ettől barátja megszédült.

Azonban nem lehet igazán felmérni, hogy a hiúsága nagy, vagy kapcsolatuk lazult meg az idők során annyira, hogy a lány csábítóan tudott hatni rá. Nem tudom, hány évesek, de az is lehet, hogy barátjára nyomasztólag hat a házasság gondolata. Talán túl korán egyezett abba bele, hogy ilyen értelemben gondolkodjanak a jövőről, s menetközben elbizonytalanodott.

Én tehát azt mondom, nem kellene szigorú határidőket szabni, hanem engedni kéne, hogy tisztázódjanak a dolgok barátjában. Ha most ez tényleg csak egy megszédülés, akkor a határidőkkel ön hajszolja bele egy nemkívánatos döntésbe. De az is tény, hogy ön sem várhat az utolsó ítéletig a barátja döntésére. Jó lenne egyelőre nem erőltetni a választást nála, mert akkor kényszerből fog cselekedni lesz. De egy idő után, amikor ő is egy kicsit lehiggad, érdemes volna arról beszélgetni, nincs-e valami, ami őt zavarja a kapcsolatukban, pl. a túl korai és véglegesnek tűnő elköteleződés.

Üdv: Szendi Gábor