A hiba nem az ön készülékében van

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Kedves Ön!

A felnőttszerelem mindig azt jelzi, hogy valami hiányzik az életből. Azonban a hiányérzet, amit a fellobbanó szerelmek jeleznek, nem mindig a külső körülményekből fakad. Végül is abban az emberben, aki észleli, megéli, őbenne támad a hiányérzet, ami objektíven nézve nem mindig tűnik hitelesnek. A maguk helyzete csak egyben közös: hiányérzet és szerelem van. Azonban minden másban különböznek. A maga szerelme teljesen érthető, hiszen egy leszálló ágban lévő kapcsolatban eljött az ideje, hogy újra kinyíljon egy új kapcsolat felé. Kollégája esetén azonban azt érezni, hogy a szerelem egyfajta "előrántott megoldás" valami mélyebb problémára. Sok ember reméli, hogy a ránehezedő lelki terhek alól majd egy új kapcsolat szabadítja meg.
Ő elhamarkodottan döntött, félve a magánytól és a szeretetnélküliségtől, belemenekült egy kapcsolatba, amiben sajnos eszközként használta a másikat, a mostani feleségét. Ez nem jó jel. Ez arra utal, hogy ez a férfi túlságosan önmagára koncentrál, és nem tudjuk, első házassága miért is ment tönkre. Ugye az nem túl kimerítő információ, hogy "a felesége otthagyta". Lehet, hogy éppen ő volt ennek az oka, lehet, hogy akkor is rosszul választott, mint most. Mindez sajnos előrevetíti azt, hogy az esetlegesen komolyra forduló kapcsolatuk, amit majd megterhelne egy elhagyott asszony és egy gyerek, megint csak nem oldana meg semmit, hanem egy időre a megoldás illúzióját adná barátjának. De ott hordja esetleg önmagában kapcsolatai kisiklásának okát, és mint egy "nyolcadik utast", viszi magával mindig az újabb kapcsolataiba. Régi igazság, hogy az árulókat azok sem szeretik, akiknek a javára történt az árulás. Mert az áruló személyisége hiteltelen. Így van ez az emberi kapcsolatokban is. Ahogy értem elhagyta valaki a másikat, az előrevetíti az én sorsomat, hogyan fognak majd engem elhagyni, milyen konfliktusoknak nézhetek majd elébe. Egy biztos: a barátja nem ismeri önmagát, és van benne némi önző hedonizmus. A boldogság nemes eszme, de nem mások boldogtalansága árán kell kivívni. Az, aki a boldogság nevében átgázol másokon, veszélyes lehet mindenkire. Azt persze nem tudom megmondani, hogyan kell "nem szeretni", de az biztos, hogy sokszor kell az életben fájó döntést hoznunk. Saját jövendő boldogságunk érdekében kell olykor tudni lemondani a karnyújtásnyira látszó csalóka boldogságról. A felelős döntés nem mindig eufóriában történik.
Tehát én csak óvatosságot ajánlok. Barátja, lehet, hogy jobban tenné, ha szakemberhez fordulna, mert problémája időzített bombaként ott ketyeg benne, s kár még néhány ember életébe belekavarnia, mielőtt szembesülne azzal, hogy nem a másikban van a hiba.

Üdv: Szendi Gábor