Új fejezet a nemek harcában

A nők és a férfiak közti évezredes háború - miszerint valójában melyik az erősebb és melyik a gyengébb nem - újabb tézissel gyarapodott: egy amerikai evolúció-pszichológus szerint a nők még napjainkban is rettegnek az egyedülléttől - ami nem csoda, hiszen genetikailag kódolt a férfi-függés bennük.

Ha megnézünk egy modern párosodási "rítust" - mondjuk egy egyszerű randevút -, akkor a nők és a férfiak más-más tényezők alapján döntenek arról, hogy szimpatikus-e nekik a másik avagy sem. A férfiak arra kíváncsiak, hogy a nő elég fiatal és egészséges-e, és kész-e a szexre, azaz hogy képes lenne-e egy esetleges utóddal megajándékozni a férfit. A nők szempontjából azonban sokkal fontosabb a férfi munkája, a pénzügyi helyzete és a szociális státusa - hiszen neki azt kell tudnia, a férfi képes lesz-e ellátni minden földi jóval őt és a születendő gyermekét.

Két amerikai kutató, John Marshall Towsend és Gary Levy különleges kísérletet végzett el. Nőknek három férficsoport fényképét mutatták meg: az első csoportban szereplő férfiak drága nyakkendőt, inget és órát viseltek, és azt mondták rájuk, hogy orvosként dolgoznak. A második fényképsorozaton egyszerűbb ruházatot viselő "tanárok" szerepeltek. A harmadik sorozat pedig olyan férfiakat ábrázolt, akiket egy gyorsétterem-lánc egyenruhájában fényképeztek le. A nők a legnagyobb százalékban az első csoportba tartozó férfiakat választották ki maguknak mint potenciális férj-jelölteket - annak ellenére, hogy a harmadik csoportba különösen jóképű férfiakat válogattak.

Egy másik, a virginiai egyetemen végzett szociológiai kutatás szerint azok a házasságok a legboldogabbak, ahol megőrizték a "tradicionális felállást", azaz ahol a férfi a kenyérkereső. Azok a nők, akik dolgoztak, kevésbé voltak elégedettek a férjükkel, mint azok, akik otthon maradtak.

"Az a véleményem, hogy a nők valójában kényelmetlenül érzik magukat azért, ha esetleg többet keresnek a férfiaknál" - mondja Neave. "Az, hogy rábízzák magukat egy férfira, annyira mély és erős vágy bennük, amit nem lehet kitörölni."

Neave szerint ráadásul "teljesen irracionális" a nők attól való félelme, hogy elhagyják őket, és nem lesz, aki gondoskodjon róluk. "Ma már egyáltalán nem szokatlan, hogy a nők dolgoznak, ha pedig nem képesek erre, akkor a legtöbb állam fel van készülve arra, hogy gondoskodjon róluk" - mondja dr. Neave.

Szerepek és normák

Csák Gergely szociológus szerint nem könnyű elválasztani a másiktól való függést és a természetes félelmet, amely minden párkapcsolatban megjelenik. "El tudnánk képzelni, hogy van olyan nő, aki nem ragaszkodik választott párjához és nem fél titkon - kevésbé vagy nagyon - attól, hogy elveszti a férfit maga mellől?" - teszi fel a kérdést a szociológus. "Ugyanakkor a szocializáció során a legtöbb ember azt tanulja, hogy egy család apából, anyából és gyerekekből áll. Azt gondoljuk, az a normális, ha a gyerekeknek van apja, aki megjavítja a kerti csapot felgyűrt ingben vasárnap; aki nehezet emel, ha kell, és ő vezeti a családi autót. A férfi és a nő kapcsolata nélkül nem képzelhető el az élet, az általuk épített család minden társadalom alapja."

A hagyományos nemi szerepek változása, amikor a nő is elmegy mamutra vadászni - vagyis dolgozik -, vagy amikor az apa marad otthon a csecsemővel, egyelőre nincs komoly hatással a társadalmi normákra. Lehet, hogy ezek a normák lazábbak, mint száz vagy akár ötven évvel ezelőtt, de még igenis léteznek - állítja a szociológus.

"Bármennyire megszokottá kezd is válni, hogy egy nő egyedül vállal gyereket, mindig van valaki, aki megkérdezi tőle: vajon képes lesz-e ellátni, gondoskodni róla. Működésbe lépnek a normák, még akkor is, ha tudjuk, hogy a nő keres annyit egyedül, hogy képes legyen enni adni a gyerekeinek, hogy manapság van vízvezeték-szerelő, aki megjavítja a kerti csapot, és nem mászkálnak kardfogú tigrisek a barlang bejáratánál. Tehát a gyerekek élete nem múlik azon, van-e apa a családban vagy nincs. De egyedül akkor sem jó" - mondja Csák Gergely.