Milyen anya vagyok?

A dackorszakba lépő kisgyermek viselkedése az anyát minősíti, vagy a hisztik, a furcsa szeretetkitörések és a dacos megnyilvánulások elkerülhetetlenek ebbe az időszakban? Olvasónk levelére Benda Viktória, gyermekpszicológus válaszol.

Kedves Zsuzsa!

Hú, nagyon sok mindent írtál, köztük olyan dolgokat is, amiket egyáltalán nem látok problémának, pusztán nagyobbik fiad életkorából adódó sajátosságok.

Akkor vegyük sorra, követem a számozásodat:

A fiad téged akar provokálni azzal, hogy ennyire közvetlen az idegenekkel. A veled való testkontaktusban szenved hiányt, és amit te a testvérével csinálsz, azt csinálja ő az idegenekkel. Így adja át neked a feszültséget, amit ő él át olyankor, amikor te emelgeted, ölelgeted a kisöccsét. Ezzel inkább a figyelmedet szeretné felhívni, hogy "féltékeny" legyél (mert valójában ő féltékeny a kisöccsére) és foglalkozz vele többet, vagy másképp, mint eddig, mert neki másra van szüksége.

A szeretetet többféleképpen ki lehet fejezni gyermekünk felé. Ennek egyik módja, hogy gyakran ölelgetjük, puszilgatjuk, simogatjuk, stb. Azt írod, ezt Te is megteszed kisfiaddal, mert neked is jól esik.

Egy másik lehetséges szeretetátadási forma, hogy rendszeresen (ha megoldható, akkor naponta) eltöltesz vele kizárólagos időt. Ezt olyankor tudjátok megélni, amikor félreteszed a háztartási teendőket, kisebbik fiad is éppen alszik, vagy apukájával van és te tudsz játszani, mesélni, rajzolni, stb. a nagyobbik fiaddal. Vagy egyszerűen csak ott vagy vele, aktívan figyeled őt, ahogy játszik, vagy ahogy elmerül valamely tevékenységben.

Figyelj arra, hogy nagyobbik fiad szeretetigénye ki legyen elégítve oly módon, ahogy ő azt igényli! Kistestvére születésének egyelőre ő csak a hátrányait tapasztalja. Érthető, ha többet szeretne kapni belőled, hiszen sokat vesztett ahhoz képest, amennyit hét-nyolc hónappal ezelőtt tudtál vele foglalkozni. Bármennyire is nem következik egyértelműen a viselkedéséből, de hidd el, nagyon hiányzol neki!

Nyugodtan elmondhatod neki, hogy te nem szereted, ha idegenekhez odamegy, és megöleli őket, mert akkor azt érzed, mintha téged nem szeretne. Pedig te nagyon szereted őt, akkor is, ha a kisöccsével foglalkozol.

Nehéz időszak ez mindkettőtöknek. Neki azért, mert folyamatosan azzal szembesül, hogy megérkezett valaki a családba, aki eltávolította tőle az anyukáját. Neked is nehéz, mert két különböző korú gyermeked van eltérő igényekkel. Kettejük között kell napközben megosztanod magad. Biztosan szeretnéd, hogy elsőszülötted már nagyobb legyen és tudjon uralkodni magán és tudja kezelni az indulatait, de ez még nem várható el egy 25 hónapos kisgyermektől.

A gyerekeknek általában szeretnek kóstolgatni a másik enni- innivalójából. Az innivalóval kapcsolatban higiéniai okokból megértem, hogy nem szeretnéd, hogy belekóstolgasson a máséba. De ha a rágcsálnivaló megosztható (keksz, szeletelt alma, ropi, stb.), akkor nem látom akadályát, hogy egyen belőle. Kínáljátok meg ti is a többieket a tiétekből!

Az, hogy téged ez mégis ennyire zavar azt jelzi, hogy kisfiad ebben is a figyelmedet szeretné felhívni a viselkedésére.

Mielőtt a játszótérre mentek, beszéld meg kisfiaddal, hogy ne igyon a máséból (mert azzal betegséget kaphat el), de visztek olyan rágcsálnivalót, amiből megkínálhatja a többieket is, és akkor ő is megkóstolhatja a társaiét. Így már elveszed az élét a dolognak és lehet, hogy a kínálgatás érdekesebb lesz számára, mint a kunyerálás.

Hogy a gyerekekkel milyen heves, és lehengerlő abból arra következtetek, hogy a testvére (vagy más gyerekekkel) szemben fellépő agresszív indulatait fordítja át ilyen esetekben. Azért zavar téged, mert érzed, hogy van valami indulat, valami más érzelem is mögötte. Ezt úgy lehet csökkenteni, hogy az egyes testvér-helyzetekben kimondod helyette is az érzéseit, amit látsz rajta pl: "Mérges vagy a testvéredre, mert én vele is foglalkozom. Szeretnéd, ha csak veled játszanék úgy, mint régen". Ne félj attól, hogy negatív érzéseket kell megfogalmaznod, hiszen ilyenek mindegyikőnkben vannak még akkor is ha szeretjük az illetőt.

Ez teljesen általános reakció, a játszótereken több gyermeknél is megfigyelhető. A másik játékaival szeretne játszani, de az övét nem adja. Erre azt szoktam mondani, hogy ha nem akarja odaadni a játékait, akkor ne erőltessük, ne kelljen kölcsönadnia; engedjük meg gyermekünknek, hogy szabadon rendelkezzék a játékai felett! Megmagyarázhatjuk a másik kisgyermeknek, hogy gyerekünk most nem akarja odaadni a játékát, de ha már nem játszik vele, akkor biztosan oda fogja adni. Így sokkal könnyebb lesz neki azt is elfogadni, ha mások viselkednek így vele szemben.

Az a tapasztalatom, hogy ha engedélyt kérünk a másiktól, akkor szívesebben átengedi a játékát, mert az "irigység" mögött tulajdonképpen az van, hogy a gyermekek szeretnek rendelkezni a dolgaik felett, szeretnek birtokolni valamit.

Összességében azt látom, hogy nagyon odafigyelsz gyermekedre, és pontos elvárásaid vannak vele szemben, ami egyfelől nagyon jó, mert folyamatos húzóerőt jelent.

Ezeknek az elvárásoknak viszont kisfiad nem mindig tud eleget tenni, nem azért, hogy téged bosszantson, hanem egész egyszerűen azért, mert a korából adódóan még nem képes rá. Sok mindenre neked kell őt megtanítanod (hogyan kérjük el mások játékait), de vannak képességek, amik később érnek meg benne (pl. halasztás). Légy vele megértő és türelmes és fogadd el őt a negatív indulataival, érzéseivel együtt!

Ha hiszti közeli állapot kezd kialakulni, akkor előtte tedd fel magadnak a kérdést: miért is nem engedem meg neki az adott dolgot? Sokszor ilyenkor derül ki, hogy valójában nincs is rá komoly indokunk, csak megszokásból ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz.

Persze vannak helyzetek, amikor kitör a hiszti, ilyenkor valóban a legmegfelelőbb megoldás, mielőbb elhagyni a helyszínt és hazamenni. Tudom, milyen érzés mások megbotránkozó tekintetét magadon érezni egy-egy ilyen üvöltéses helyzetben...légy magabiztos és tudd, hogy gyermekedet te ismered a legjobban, és te tudod, hogy mit miért nem engedsz meg neki!

Kívánom, hogy mielőbb megtaláld a kisfiadhoz vezető utat!

Üdvözlettel: Viktória