Amikor a munka már betegség

Korunk egyik gyorsan terjedő civilizációs betegsége a munkamánia. Olyan függőség, amelyben a munka már-már drogként funkcionál, az ember életének értelmévé, mindennapjainak legfontosabb tevékenységévé válik, és egészen háttérbe szorít mindent, a magánéletet, a társas kapcsolatokat, mindazt, amiért élni érdemes. A munkafüggőség az az állapot, amikor a napi vagy mindennapi 12, egyeseknél 18 órás munkavégzés igénye már nem külső kényszer hatására jelentkezik, hanem belülről fakad.

Alibi

A pszichológusok szerint a munkamániás a munkát valójában alibiként használja.

Az egyik tézis szerint a munka pótcselekvés, az egyén ezzel tereli el figyelmét élete kevésbé sikeres vagy kudarcokkal teli területeiről, például a magánéletéről. A függőség kialakulásában szerepet játszik annak az ideológiának a kreálása is, amely szerint el kell tartani a családot, magamat, lakás, autó kell, a hitelt pedig törleszteni.

Mások e szenvedélybetegség kialakulását a gyerekkorra vezetik vissza. Ők azt mondják, elsősorban azokat éri utol a munkafüggőség, akikkel szemben a szülők magas elvárásokat támasztottak, és ezeknek a legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudtak megfelelni. Ha ötöst kaptak, a szülők még több jó osztályzatot akartak, és ha az is megvolt, a dicséret akkor is elmaradt. A gyerek pedig úgy érezte, hiába ő az osztály legjobb tanulója, hiába kiváló sportoló, mégsem elég az a teljesítmény, amit nyújt. Vagyis nem ismeri a sikerélményt. Ezért aztán nem tudja, mi a jól végzett munka gyümölcse, nem tudja, hogy a pihenés voltaképp jutalom.

A munkától való függőség hasonlít az alkoholisták problémájára - jelentette ki az amerikai Wayne Oates, és a jelenséget workaholicnak nevezte el 1971-es tanulmányában. Szerinte és követői szerint a munkától való függőség egyik oka az, hogy a nagyobb teljesítményhez több pénz, nagyobb megbecsülés járul. Az őrült munkatempó közben szervezetünk különböző hormonokat termel, adrenalint például, amit örömhormonnak is neveznek. Ennek a termelődése és hatása bizonyos mértékben emlékeztet a drogéra, azaz eufória-érzést biztosít.

Tünetek

Az első stádiumban a munkamániás egyre több feladatot vállal, gondolatai egyre csak a munka körül forognak, és bűntudata van, ha nem dolgozik. Később ennek rovására sérülnek emberei kapcsolatai, a kritikus szakaszban már mindenféle ürügyet keres arra, hogy dolgozhasson, a krónikus stádiumban már növekvő erőfeszítésekkel tud csak dolgozni, mert koncentrációs nehézségei támadnak. Türelmetlen és ingerült lesz, hiszen nem tud megfelelni a saját magával szemben támasztott követelményeknek, ezért még többet dolgozik. Az ördögi körből nem tud szabadulni. A végső szakaszban fizikai fájdalmai vannak, szív-, gyomor-, ízületi panaszok jelentkeznek, van, akit álmatlanság, hányinger gyötör, magas a vérnyomása, sokan neurotikus tüneteket produkálnak, pánikérzéssel vagy depresszióval keresik fel az orvost. A szervezet rohamos kimerülése miatt csökken a teljesítőképesség. És mikor már ereje végső határát elérte, bekövetkezik az összeomlás.

Gyógyítható?

A betegek jó részének pszichoterápiás kezelés javallott, ahhoz ugyanis, hogy a "drog" fogságából szabadulni tudjanak, át kell strukturálni gondolkodásukat.

Az Egyesült Amerikai Államokban annyira tömegessé vált a jelenség, hogy a munkamániások megsegítésére szervezet alakult. A Workaholics Anonymous (Névtelen Munkamániások) szervezet szerint első hallásra egyszerű eszközökkel kezelhető az idejében felismert és egyben bevallott betegség.

Mit tehetünk?

- Az elvégzendő feladatok között sorrendet kell tartani, de azt is el kell tudni fogadni, hogy olykor ezt a fontossági rangsort igenis fel kell rúgni.
- Egyszerre csak egy dolgot szabad csinálni!
- A munkavégzés tempóját nem szabad fokozni!
- A munka eredményét (olykor eredménytelenségét) el kell fogadni.
- Szakítsunk időt mozira, színházra, hangversenyre, járjunk baráti társaságba, sportoljunk, kiránduljunk, sétáljunk. A programokkal kiküszöbölhető az, hogy az egész napunkat a munkának szenteljük, a munkán kívüli programok segítenek a stressz feloldásában, kikapcsolják az agyat, egyúttal megteremtik a lehetőségét annak, hogy az élet kizökkenjen a monotóniából, és belássuk, van élet a munkán kívül is.

Farkas Tímea