Kockázatok és hamis hatások

Medikalizációnak nevezzük azt, amikor az élet dolgait, testünk működésének megszokott jelenségeit, a viselkedés másoknak nem tetsző formáit, a hétköznapi terhek és nehézségek okozta rosszkedvet, lehangoltságot, netán apátiát betegségnek nevezik el és általában gyógyszeresen kezdik kezelni. Rosszul érzed magad? Vegyél be két tablettát, és máris megoldódik minden. Mennyit költesz havonta fájdalomcsillapítóra, vitaminokra, szem-, csont-, izomerősítőre, hangulatjavítóra? Tényleg azt hiszed, hogy a gyógyszertárban oldódnak meg a problémáid?

Hasonló kérdéseket feszegetek Depresszióipar című könyvemben én is. A depresszió, hogy magamat idézzem, legtöbbször nem más, mint életnehézségek, krízisek, válságok, kudarcok medikalizálása. Ha valaki megnézi a depresszió pszichiátriai diagnózisának leírását, valójában a boldogtalan és ettől szenvedő ember leírását olvashatja. Rosszkedvű, nem tud aludni, nincs étvágya, a jövőt sötéten látja: ugyan mi mást érezne egy ember, akit éppen elbocsátottak munkahelyéről, akit elhagyott kedvese, akivel történt valami megrázó esemény, akit nem vettek fel álmai egyetemére, stb. Na persze van a biológiai depresszió, de az emberek döntő többsége nem ebben szenved. S mi történik, ha medikalizáljuk, vagyis rendelőkbe tereljük széthullott házasságukat, elviselhetetlen szegénységüket, boldogtalan gyermektelenségüket? Az történik, hogy többé nem az életüket akarják megváltoztatni, hiszen a medikalizáció azt mondja neki, Te beteg vagy, te úgysem tehetsz semmit, majd mi helyreállítjuk az anyagcserezavarodat. Aztán persze nem áll helyre semmi, de nem is oldódik meg semmi.

A medikalizáció más formái

A medikalizáció végül is annak a terméke, hogy lett nekünk egy gyógyszeriparunk, mely hallatlan nagy eredményeket is elért új gyógyszerek felfedezésével, de mint profitorientált cégek összessége, nap mint nap szeretné növelni forgalmát. És ezt úgy lehet a legjobban, ha mindenféle bajt betegségnek keresztelnek át, és aztán erre gyógyszert ajánlanak. Felkutatják a "lappangó" betegeket, akik még nem is tudják, hogy ők betegek, de a felvilágosító kampányok tudatják velük, hogy bizony súlyos betegek, és nem ülhetnek tétlenül súlyos következmények nélkül.
Így lesz a gátlásos emberből gyorsan szociális fóbiás, a szorongó emberből pánikbeteg, a menstruáció alatt rosszkedvű, ideges nőből premenstruációs szindrómában szenvedő, az idegességtől gyomorégésben szenvedőből refluxbeteg. Ha valakinek a stressz miatt csökken a szexuális étvágya vagy teljesítőképessége, nem ám a stresszt kívánjuk csökkenteni, hanem országos felméréssel bizonyítjuk, hogy a férfiak fele majdhogynem impotens, és majd a csodaszerrel "erőt adnak vágyainak". Már dolgoznak a női gerjedelmet fokozó tapaszon is, egyelőre az amerikai gyógyszerhatóság ellenállt, de tudjuk, hogy előbb-utóbb úgyis lesz nekünk ilyen tapaszunk. Akkor majd ágyba bújás előtt a nő feltapasztja tapaszát, a férfi beveszi a tablettáját, és megélik medikalizált gyönyörüket.

Hasonló találmány a irritábilis bélszindróma (IBS). Mindig vannak persze valódi betegek is, ez igaz minden medikalizált problémára, de a többségük valójában szorongás miatt kap felváltva hasmenést vagy székrekedést, és könnyen kialakul náluk az a félelem, hogy utcán, nyilvános helyen nem tudják majd visszatartani székletüket. Ez jellegzetes fóbiás viselkedés, pszichoterápiára jól gyógyul, de amelyet remekül lehet medikalizálni, és béltükrözéssel, erős gyógyszerekkel kezelni. Az egyik gyógyszer hatására többen meghaltak, több embernek a kezelés hatására elhalt a vastagbele, 137-nek csak orvosi beavatkozással lehetett megmenteni életét. A gyógyszer bevonták, majd egy állítólagos IBS-beteg szervezet kikövetelte, hogy újra forgalomba hozzák.