Randi, móka, kacagás

Van egy mondás, miszerint olyan embert válassz társnak, akivel jókat tudsz nevetni, mert így később, amikor már idősek lesztek, sosem fogtok unatkozni egymás mellett. Na jó, jó, de vajon ki kell derülnie már rögtön az első randin, hogy született mókamesterek vagyunk? Hogyan bánjunk a humorral életünk talán legfontosabb randiján? És hogy legyünk egyáltalán szórakoztatóak?

Partnere és szituációja válogatja. Ha mondjuk egy elegáns étteremben, kellemes vacsora keretében ejtjük meg az első randinkat, nem biztos, hogy jó ötlet harsányan anekdotákat mesélni, és térdünket csapkodva hahotázni. Ha viszont egy farsangra megyünk együtt, ott bátrabban és felszabadultabban próbálkozhatunk.
De alapvetően az a legcélravezetőbb, ha óvatosan bánunk a humorral. Nem tudhatjuk, hol vannak a másik határai, mit tart viccesnek, mit nem. Persze sokan szeretnénk kellemes, szórakoztató társaság lenni. De hogyan lehetünk viccesek? És hogyan kerülhetjük el a nevetségessé válást?

Figyeljünk oda a másikra, jelzései elárulják majd, mikor, mivel és hogyan lehet viccelnünk! Próbáljuk meg mindezt könnyedén, nem görcsös akarással művelni. Ha jön a humoros ihlet, jön, ha nem, nem. De ha viccesen reagálunk partnerünk valamilyen vicces kijelentésére, mindketten nyertesnek érezhetjük magunkat, megnevettettük egymást, máris egy hullámhosszra kerültünk, jó érzéssel távozunk majd a randiról.
Ráadásul, ha sikerül felvennünk partnerünk ritmusát, és ő figyelmünket látva még jobban felbátorodik, még inkább vicces lesz, szálljunk be a játékba, ha tetszik. Folytassuk az által megkezdett humort, vigyük még egy lépéssel tovább azt, így, egymás alá adva a lovat percekig nevethetünk valami apró kis hülyeségen, és máris közelebb kerültünk egymáshoz. Például ha párunk azt mondja az étteremben: direkt vettem lottót a héten, ha most tudnám, hogy nyertem, azt az egész süteményespultot kirendelném ide magunknak. Mi folytathatjuk ezt így: Cuki kis ötlet! Amelyik tortát nem tudnánk megenni, azzal tortadobálóversenyt rendeznénk az idős nénik asztala és a miénk között. Én fedezlek, te lősz, hm?

Tudjunk nevetni magunkon. Ha valamit elrontunk, felborítunk, elejtünk, ha megbotlik a nyelvünk, ne szégyelljünk nevetni a kialakult helyzeten! A beszélgetés későbbi részében még fel-felidézhetjük a vicces mozdulatot, vagy elrontott szót. De vigyázat! Egy este alatt háromnál többször nem szabad ugyanazt a poént elsütni, mert az már többet ront a helyzeten, mint használ neki.
Ha egy megesett történetet mesélünk, próbáljuk meg azt dramatizálva elmesélni. A sztorit adjuk elő elváltoztatott hangon és/vagy vicces mozdulatokkal, így még nagyobb lesz a sikerünk.
Viszont viccet mesélni az egész első randi alatt szigorúan tilos! Hacsak nem akarjuk már akkor befejezni a kapcsolatot, amikor az még el sem kezdődött. Pláne tartózkodjunk a disznó viccektől és úgy általában is az obszcén kijelentésektől!
És persze vannak pillanatok, amikor félre kell tennünk a humorizálást. Amikor komolyan egymás szemébe nézünk, épp szerelmi vallomás készülődik, vagy épp az első csók van elcsattanóban. Vagy netán komoly, esetleg szomorú témákról folyik a szó. Ilyenkor tilos bármilyen poénnal megzavarni a bensőséges, kitárulkozó pillanatok varázsát.