Úgy összeköltöznék veled!

Mit szólnál, ha összeköltöznénk? Ha egy férfi teszi fel ezt a kérdést párjának, a nő szívét - általában - boldogság tölti el, úgy érzi, kapcsolatuk innentől kezdve csak jobb lehet, esetleg azt válaszolja: Épp itt az ideje! Ha viszont a nő teszi fel ugyanezt a kérdést, a férfi szívét - megint csak általában - ijedség járja át, sarokba szorítva érzi magát, úgy gondolja, kapcsolatuk soha többet nem lehet olyan, mint régen, és ha mond is valamit, maximum annyit: Még nincs itt az ideje.

De mi van, ha másfél év együtt járás után a férfi fejében látszólag még mindig nem motoszkál az összecuccolás halvány gondolata sem? Sok nő hajlamos apró cseleket bevetni a szent cél érdekében. Ezek a próbálkozások azonban sokszor elég kétséges kimenetelűek.

Az egyik leggyakrabban bevetett csel a "nincs hol laknom" játszma. Bérelt lakásunk tulajdonosa felmondta a szerződést, saját lakásunkban gázvezetékcsere miatt nincs meleg víz, a szülők elzavartak a családi házból. A férfi lakásába való ideiglenes odaköltözés rövid távon nagyon is hatékonynak bizonyul (a pityergő nő láttán a férfiakban felébred a védelmező ösztön), hosszú távon azonban a legtöbb esetben mégsem hozza a várt eredményt, mert az efféle kényszer-összeköltözések a férfiaknak előbb-utóbb kényelmetlenek, kellemetlenek és nyomasztóak lesznek.

A másik gyakori trükk, hogy apró tárgyakat hagyunk ott a férfi lakásában. Először csak egy fogkefét. Aztán egy alvós pólót, majd egy hajsütővasat, később egy bugyit, egy parfümöt és így tovább. Ezzel próbáljuk észrevétlenül összeköltöztetni magunkat az áhított férfival. Ha ezzel próbálkozunk, könnyen úgy járhatunk, mint a Szex és New York Carrie Bradshow-ja, aki ezzel a trükkel próbálta becserkészni magát Mr. Big életébe, mígnem egy szép napon a talpig gentleman Mr. Big becsöngetett Carrie-hez, kezében egy szatyorral, amelyben barátnője "véletlenül" nála hagyott személyes tárgyai lapultak. Visszahozta, nehogy hiányozzanak. De ezzel valójában azt közölte: átlátok a próbálkozásodon, és így nincs ínyemre a dolog.

"Akkor tényleg?" fázis

Maradjunk inkább az egyenes próbálkozásoknál! Ezek mindenképp célravezetőbbek. Ha már mindketten kipuhatoltuk, a másik tulajdonképpen nem zárkózik el az elől, hogy beszéljünk az összeköltözésről, jöhet a közös tervezgetés. Mikor, hova, hogyan költözzünk, és hogyan alakítsuk ki közös otthonunkat. Legyünk megértőek és türelmesek a másikkal! Ne hagyjuk abba a tervezgetést, míg mindkettőnk számára elfogadható konszenzusra nem jutunk. Ha az egyikünk kizárólag csak a városon kívüli kertes házak hirdetését karikázza be az újságban, a másikunk pedig csak a belvárosban keresgél, hosszú idő lesz, mire valóban elköltözhetünk, addig viszont háromszor annyi alkalommal fogunk halálosan összeveszni, mint ahány lakást megnézünk. Fontos tehát, hogy a döntést közösen hozzuk meg, és mindketten örömteli lépésként éljük azt.