Segítség, megint karácsony!

Nincs messze az idő, amikor a civilizált világ feleszmél, és polgári önsegélyező szervezetek alakulnak majd "Éljük túl a karácsonyt!", vagy "Karácsonyellenes szövetség" elnevezéssel. Túlélő kézikönyvek jelennek majd meg, amelyben pontokba szedve áll, hogyan őrizzük meg lelki egyensúlyunkat egy őrült világban.

Andersen gyufaárus kislánya egykoron a jólét ablakán kinézve szomorú-borzongató kuriózum volt csupán. Hogy vannak valahol szegény kisgyerekek, akiknek talán életük utolsó öröme egy kis meleg. Vagy talán nincs is ilyen, ez is csak egy megható, tanulságos mese? Ma a mese valóság, sok-sok millió gyufaárus fagyoskodik, éhezik, s a karácsony csak maró gúny nyomorukra. Csak elsuhanó gazdagságot látnak, fényes kirakatokat, távoli meleget és tudják, hogy élnek valahol boldog emberek, akik körül meleg és fény ragyog, akik finom ételeket esznek, akik udvariasan és szeretettel szólnak egymáshoz, akik mosolyogva nézik, ahogy kisgyermekük bontogatja a fa alatt az ajándékot. Még a köztéren kenetteljesen osztogatott extra gulyás is a leereszkedő jólétről szól, kell a tányér leves, de meg is aláz. Mi egyes emberek nem tudjuk megoldani a nyomort, a nincsteleneknek nem lesz jobb, ha bűntudattal dugjuk a sült kacsát a szánkba. De mások szegénysége is a mértékletességre szólít fel bennünket.

Jó lenne visszahódítani a karácsonyt a tőzsdétől és megint szívüggyé tenni. Ha a karácsony újra a szeretet és nem a jólét, nem a gazdagság és a kereskedelem ünnepe lesz, akkor szívében megint egyenlővé válik minden ember, aki szeretni tud. Az igazi karácsony lehetősége ott lapul mindannyiunkban.

Szendi Gábor