Értelmetlenül hisztizik a gyermekem

Vajon normálisnak mondható, ha egy két és fél éves kislány hisztizés közben ököllel üti az arcát? Árt, vagy használ a gyermekkel való együttalvás? Egy gyermek étvágytalanságának a hátterében minden esetben lelki problémák állnak? Benda Viki gyermekpszichológus válaszol olvasóink kérdéseire.

Kedves Viktória!

Nem vagyok kezdő anyuka, most mégis megakadtam. Van egy 12, egy 9 és egy majdnem 7 éves fiam, valamint egy 8 éves lányom. Az ember azt hinné, hogy a negyedik gyerekkel már semmi gondja, nekem mégis a legkisebb, Gergő okoz fejtörést. Gergő kedves, alkalmazkodó, mind a három testvérével jó a viszonya, szeretik az iskolában, helyesek a tanító nénik és barátai is vannak, viszont képes rá, hogy a menzán napokig kenyeret egyen és vizet igyon ebéd címén, ha olyat adnak, amit ő nem eszik. Itthon is válogat, csak próbálok szombat-vasárnap olyat is főzni, amit ő is szeret, vagy legalább is eszik. Amihez nem nyúl: fölvágottak (nagy néha egy fajtát megeszik), húsok (egyféle megy), és az összes főzelék (a válogatás további részleteibe most nem mennék bele). Sokáig nem izgattam magam különösebben a válogatása miatt, mert a testvéreinél is volt egy hullámvölgy ovis korukban, de 6 éves koruk táján elkezdtek enni.

Az oviban megoldottuk, mert félnapos volt, és ha kellett, itthon pótolta a hiányokat, de az iskolából nem tudom mindig korán elhozni. Ilyenkor mindig foglalkoztat és izgat, hogy vajon hogy bírja. Azt látom rajta, hogy valami iszonyú gátlást képtelen leküzdeni, és sem a büntetés, sem a jutalom ígérete nem képes őt bizonyos ételek megkóstolására rávenni, amelyeket pedig megeszik az egész család. A menzán /én is ott eszem háromszor egy héten/ úgy tud a tálca előtt ülni, mint egy határ szerencsétlenség, és rá van írva az arcára: Úristen, most nekem ezt meg kell ennem?

Hogy az evés stressz neki, és a nem evés kudarc, arra akkor jöttem rá, amikor a karácsonyi szünet utáni első nap délutánján sírva fakadva mondta itthon, hogy elhibázta a matekot, és az ebédet se tudta megenni. Én már régóta nem erőltetem az evést. Néha megpróbálom rábeszélni valamire, sikertelenül. A napközis tanító néni se erőszakos vele. Talán mégis erőltetni kellett volna? Bár egészséges gyerek, és nagyon ritkán beteg, mégis aggódom, mert most kezd nőni.

Válaszodat előre is köszönöm: Vera

Kedves Vera!

Leveledből nem derül ki, hogy mi lehet kisfiad nem evésének (szorongásának?) a hátterében, esetleg lelki eredetű-e a probléma. Azt javaslom, beszéljetek a háziorvosotokkal is, hogy nincs-e élettani oka kisfiad válogatósságának! Ezt követően pedig forduljatok a körzeti nevelési tanácsadóhoz és kérjetek időpontot egy pszichológus kollegától!

Egy személyes konzultáció alkalmával már jobban fogjátok látni, hogy merre induljatok el a probléma megszűntetése érdekében. Addig is jól teszed, ha továbbra sem csinálsz nagy ügyet kisfiad válogatósságából, ne legyen ez fő téma köztetek!

Üdvözlettel: Viktória