Fa

 

Ágak: a világgal, más emberekkel való kapcsolat milyensége. Phalloszjelkép is. Sérült ágak: sérült érzelmek és frusztrált akarat. Szúrós ágak: erős akarati élet, esetleg kritikus hajlam.

Bimbók: életképesség, továbbfejlődés, új lehetőségek.

Virágok: a belső szépség láthatóvá válik, lehetőség a termékenységre, esetleg szerelem, a gyümölcs előígérete, kreativitás.

Gyümölcsök: A hosszan tartó és szemmel nem is látható belső átalakító fejlődés eredményei. A fa létének értelme. Mások szolgálata. Energiaátadás.

A fán le és fel közlekedés: kapcsolatteremtés a különböző tudatszintek között. Analógiás megfelelője a liften való utazás egy házban, mely szerint a pince a gyökerek világa, a ház különböző szintjei a törzs, a ház legfelső emeletei, padlása, tetőtere a szellem világa. Fontos, hogy az álmodó mennyire uralja a szférák közötti átmenetet, azaz mennyire spontán és természetes benne a három világ áramló kapcsolata, avagy éppen gátak, belső szorongások és félelmek nehezítik a közlekedést.

Nemzetségfa, családfa: a nagyobb vérségi-szellemi egységekhez való tartozás. A történelmi-családi múltból az álmodó felé áramló energiák. A gyökerek: a tradíció, a az adott nép szellemi léte, mítoszai, mondái, hitei. A törzs (lásd a hét magyar törzs elnevezést): a nagyobb egység tudata. Az ágak: a nemzetségekre bomlás. A levelek az egyének. A sarjadzó hajtások az új egyedek, a gyermekek- a gyökerek életképességét mutatják.

Szellemi szintű jelentés

Az álmodó a kezdet és a vég, az élet-halál, egység nagy kérdéseivel foglalkozik. A fa a három világot összekötő élet szimbóluma. Az égigérő fa típusú mesék tanúsága. A három világ: a tudatalatti, alvilág; a földi, hétköznapi sík; és a szellemi síkok: Nap, Hold, csillagok, szél, madarak világa, isteni szférák.

Egységjelkép. Levegő, tűz (nap, fény), víz, föld egysége. A fának egyaránt van szüksége földből és égből jövő energiára (lásd fotoszintézis). Az emberi lét az anyagi realitás talajától, az ösztöneitől nem tud elszakadni. Az ágakra telepedő madarak az energia továbbvivői az istenek felé. A madár a faember ki-és beszálló lelke.

A Világfa: az Édenkert fája a rátekeredő kígyóval. A Kereszt a rajta függő Jézussal. Az ember lelke-szelleme foglyul ejtve a kemény anyagban: hozzárögzítve. A világ közepén, tetején, rejtett kertjében álló fa, tövében az élet és a halál vizével. A magányosan álló fa - Yggdrasil világfa - gyökerei alatt a germán mitológiában Mimir óriás őrzi a bölcsesség forrásának kútját. A fa tövéből négyfelé folyó vizek: a földi világ megjelenülése, a négy égtáj. Az aranyalmát termő fa.

A kozmikus androgün nagyember jelképe. Az egyik szeme a Hold, a másik a Nap.

Istenek gyakran öltik magukra fák alakját, amikor megtestesülnek. A fa fajtája alapján a mítoszokból kiolvasható, hogy melyik isteni energia jelent meg növény formájában az álmunkban.

A sámánfa, sámánlétra: a sámán mások üdvéért közlekedik vertikálisan a világok között. Megkeresi a beteg elkóborolt lelkét, kifürkészi, hogy lesz-e háború, eső. Útja során bejárja a kígyók - békák - gyíkok - férgek világát és a lombkorona szellemlényeivel is kapcsolatba lép.

Fordított fa: minden dolgok istentől való származásának jelképe. Fejjel lefelé jövünk erre a világra. A lábaink az égi birodalom felé vannak. A gyökereink az égben vannak.

Odin az álmok, ősvizek, gyógyítás, mágia, szent tudomány harcos istene. A germán mítosz szerint kilenc napon át függött egy fára fejjel lefelé felakasztva önáldozatként, és végül az egyik szemét is feláldozta a titkokért, a mágikus tudásért.