Betegséget jelző álmaink

A betegségálmok legyengült, rossz lélek - és testállapotokat, belső egyensúlytalanságokat mutatnak. Az álmokból sok mindent megtudhatunk a betegségünk okáról, fajtájáról, a belőle kivezető útról.

Az álomban megjelenő koldus arról "mesél", hogy bizonyos életterületen szinte a létezés minimumán tengetjük az életünket. Erős hiányállapotokat mutat, amik betegségekbe torkollhatnak.

A betolakodó, betörő olyan erőket jelez, amelyeket valamiért kiűztünk az általunk "normálisnak" kinevezett tudatos életünkből, így kénytelenek erőszakos utakon belépni az életünkbe, és követelni jogaikat.

A testvázlat zavarai mindenféleképpen zavarokat, betegségeket mutatnak. Túl nagy fej, kis testen, fejnélküliség, leeső, amputált karok, lábak, széteső test - mind azt mutatják, hogy sérült az álmodó cselekvőképessége a nappali életében, nem tudja magát "egyben" tartani, nem tud előrelépni, aktívan hatni.

Ha az álomban a belső szervek kiemelkedő fontosságúvá válnak, akkor azok üzenetére figyelni kell. A "Nem tudom megemészteni, ami történt velem"- jelenség az álomban emésztési zavarokban jelentkezhet. A gyomor fájdalma, gyulladása álomban érzelmi stresszt mutat. Ezek a lelki problémák idővel a test szintre gyűrűzhetnek, testi szintű betegségeket okozhatnak.

Az éhség olykor valóban testi szintű éhségérzetet jelez az álomban, olykor azonban más kóros hiányállapotokra hívja fel a figyelmünket. A magyar nyelv bölcsen "érzelmi, metafizikai éhségről", "spirituális szomjról" beszél. Ha valaki álmában nem hajlandó enni, akkor nem akar felnőni, felnőtté válni, nem akar felelősséggel élni.

A lepra nyilvánvalóbb, a rák rejtettebben terjedő, bomlasztó érzelmi problémákat mutat. Az elgennyedő, fekélyesedő sebek érzelmi bántások következtében keletkeztek a lélektesten, mely bántásokat a tudat nem vett elég komolyan, így nem kezelte a belső sebeket. Azok aztán elfertőződtek, és a gócból kisugárzódva egészen váratlan, valószínűtlen területeken ütik fel a fejüket, akár hónapokkal, évekkel később.

A vérzés erősen jelzi, hogy az álmodó érzelmeit valaki megsebezte, és az életenergiája most szabadon szökik a semmibe. A hajón keletkező lék, az autón a benzintartály sérülése hasonló jelentésű álomjelképek.

A vetélés önelveszejtést mutathat (kivéve, ha terhes nő álmodja, ez esetben jósló álom, vagy nem kívánt terhesség esetén vágyálom is lehet), a belső energiák vészes csökkenését. Ez utóbbit mutatják a kimerültséget fókuszba emelő álmok is.

A ráncigálás érzete, a háború káosza, a kivégzés, az ölés, a gyilkosság, az atombaleset, a bombarobbanás mind erős jelzői annak, hogy a személyiség erői nem fognak össze egymással, hanem egymásra támadva léteznek. Nagy szorongások álombéli jelölői, akkor is, ha valaki valóban átélt ilyen élményeket, de ez utóbbi esetben poszttraumás feldolgozásról van szó, azaz a lélek megpróbálja megemészteni a megemészthetetlent.

Az árvaság, bénaság álomképe, érzete súlyos érzelmi hiányérzetet mutat, illetve az utóbbi azt is, hogy egy erőteljes, sokkoló hatás az álmodó lelkét lebénította. Tárgyak is képesek figyelmeztetni erre az állapotra: hurok, kötél, gubanc, csomó, bilincs, lerobbant autó.

Börtönben, gödörben lenni nagyon rossz testi-lelki állapotokat mutató álomkép, igen komolyan kell venni.

A düledező, vizesedő, omló házfalú épületek is betegségjelölők lehetnek. Az üres szobák a vigasztalás, támogatás hiányáról és arról szólnak, hogy az álmodó nem képes saját értékeit meglátni.

Megálmodhatjuk ugyanezt az üresség puszta önérzetével is: az öröm és a lelkesedés hiányát, valamint elszigeteltségérzetet mutat ez az álomkép.

Igen rossz jel, ha az álmodó önmagát élettelen tárgyként látja-érzi álmában: szoborként, földbe leszúrt karóként, próbababaként.

A kátrány, a mindent belepő szemét, piszok, fekália, bűz szintén olyan álomképek, amelyek megálmodása után érdemes egy alapos testi-lelki nagyvizitet tartanunk.

A betegségek, a nehéz élethelyzetek krízisek, de egyben lehetőségek is egyszerre arra, hogy a tudatosításukkal magasabb személyiségszintekre léphessünk.

Figyeljünk viszont arra, hogy az álmok csak jeleznek, de nem oldanak meg helyettünk semmit, tehát betegség esetén tevékenyen fel kell lépnünk saját egészségünk visszaszerzése érdekében!

Fontos az is, hogy komolyabb lelki panaszokkal ne akarjunk egyedül megküzdeni, hanem keressünk fel egy pszichológust, pszichiátert!
Testszintre jutott betegséggel pedig már kevés csak lélekszinten foglalkozni, ezt már test szinten is orvosolni kell, azaz ez esetben keressük fel a háziorvosunkat, vagy a megfelelő szakrendeléseket!

Tar Ildikó