Nők a szélvédő mögött

Szerelmem jobbján ülve, miközben amatőr módon sorra elmulasztottam észrevenni a szembejövők között az "odanézzberosálokmilyenszép" autókat (én, gyarló, a forgalmat figyeltem), rájöttem a férfiak és nők közötti újabb nagy különbségre. A Szőke Csajszi újra akcióban!

Bár már egy jó ideje vezetek, mégis akadnak jócskán szituációk, amik mintha kínaiul lennének megírva. Semmit nem értek belőlük. Nem értem a másik fél szándékait vagy reakcióját. Azt például, amikor lefékezek a zebra előtt, és átengedem a kisebbik gyerekét babakocsiban toló, nagyobbik gyerekét maga után húzó anyukát, és a mögöttem lévő autó szűnni nem akaró dudálásba kezd. Nem értem, mit vár tőlem. Remélem, nem azt, hogy üssem el a komplett családot. Az ekkor már úgysem menne, mert ők félelemtől reszketve a zebrát rekordsebességgel szelték át. Vagy mikor a forgalmas, többsávos út külső sávjába térek, kiteszem az irányjelzőt jobbra, jelezvén, hogy egyszer csak valamit jobbra fogok művelni, és mivel utca nincsen jobbra, ezért nagy valószínűleg a művelet egy parkolás lesz. Majd hangsúlyt adva szándékomnak lassítok is, gondolom, csak értenek a "szóból" a többiek, megelőznek majd. A mögöttem haladó autó ezt mégsem teszi, sőt, mikor egy üres hely mellett lefékezek, majd hátramenetbe kapcsolva jelzem, ide szándékozom beállni, ő rámáll, meghiúsítva ezzel a parkolásom, plusz még ki is száll az autójából, hogy idegesen leteremtsen, így nem lehet parkolni. Azt ugyan nem mondja meg, hol hibáztam ekkorát, mint amekkora nyáltócsát az ablakomra fröcsög hirtelen, vagy hogy ha így nem, akkor hogyan lehet parkolni, csak azt mondja meg, hogy emiatt egy szagos ribi vagyok. Nos, őt sem értem.

De lehet, hogy nem is kell mindenkivel szót értenünk az utakon. Sőt, van, akivel ha akarnánk sem tudnánk szóba elegyedni. A szélvédőfixált idős néninek, aki nem veszi észre, hogy hol a mi sávunkban megy, hol a sajátjában, plusz még a lámpája sincs felkapcsolva, hiába is próbálnánk elmutogatni, elvillogni, eldudálni, hogy legyen óvatosabb, észre sem vesz minket. Az útszűkülethez érve a minket be nem engedő utcai harcossal is nehéz lenne bármilyen kontaktust felvenni, mikor ő autónk orrától két centire elhaladva direkt elfordul a másik irányba, mintha az ott lévő építkezési gödörben annyival több, figyelemre érdemes dolog lenne, valójában persze azért, hogy ne kelljen szembenéznie a kirekesztett autós kérdő tekintetével.

Amikor számomra érthetetlen közlekedéskommunikációs helyzettel találkozom, például az útszűkületnél, arra gondolok, jó lenne egy afféle nyílt nap. Amikor mindenki beülhetne a másik helyébe, kipróbálhatná, megtapasztalhatná, milyen a másik oldalon közlekedni. Jobb oldali közlekedéshez szokottak az angol forgalmat, gyalogosok az autóvezetést, autósok a tömegközlekedést, mazsolák a nagymenőzést, szuperautomatizált autókhoz szokottak a lefulladós, kormányváltós Trabantot, férfiak a nők biztonságra törekvését, és az őket érő megleckéztetéseket, nők a férfiak sportosságát, és idegességét azért, hogy egy tökölődő autós miatt elkésnek. Szóval jó lenne egy ilyen csere. Talán akkor jobban megértenénk a másikat közlekedés közben. Talán akkor mindenki jobban tudna kommunikálni a többiekkel. Vagy ha az épp nem megy, talán minket, nőket is le tudna foglalni a szembejövő autók felnijeinek észrevételezése, és a dugóban ülve hosszú percekre el tudna szórakoztatni az előttünk álló, aranyszínű Wiesmann GT látványa.

Dukát Csilla