A törpékkel nem szabad szigorúnak lenni

Milyen alapdolgok kellenek a dackorszakba lépett gyerek szülőjének "indulókészletébe"? Hogyan találjuk meg kamasz gyerekünkkel a megfelelő hangot? Hogyan befolyásolja egy kisgyerek énképét, ha megváltoztatják a nevét? Szabad-e babáznia egy kisfiúnak? Érette-e egy baba arra, hogy egyéves korában bölcsődében töltse a napjait? Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Nem tudom, hogy nagykamasz fiammal mi a gond, de úgy érzem, segítségére van szükségünk. Okos, értelmes, sok tehetséggel megáldott emberke, de hangulatingadozásai miatt egyszerűen nem lehet bánni vele. Ha rossz napja, órája van, a suliban semmire sem hajlandó, csapkod, dühöng, hangosan véleményét nyilvánítja mindenről, ha kell, ha nem. (A sulink egy 6 osztályos gimnázium és mentőövünk is, ahol különcségével együtt is tolerálják, de fogy a cérna.) A teljesítménye annyira ingadozó tantárgyakon belül is, hogy felölel minden jegyet, váltakozva. Semmi nem akar lenni (kukalakó és Télapó) egésznap a számítógépet nyomja, szerintem tanulás helyett is. Rongyosra járatom a számat (szerinte), és senkire nem hallgat, bár már van néhány barátja, akikkel nálunk találkoznak suli után. Ennek nagyon örülök, mert eddig ők sem voltak. Kétségbeejtő számunkra a kiszámíthatatlan hangulatingadozásai, a dühöngései és a tanuláshoz való hozzáállása.( A suliban több a kettes és a hármas, mint a jó jegyek, pedig minden tanár azt mondja, hogy ötös lehetne.) Kérem, adjon tanácsot, minden eddig bevált módot kipróbáltam, szeretnénk segíteni neki, látom, hogy kínlódik, bár ezt nem vallja be. Harmadik gyerek ide vagy oda, teljesen tanácstalan vagyok. A pszichológust és a nevelési tanácsadót is megjártuk, csak annyit értünk el, hogy közölte velünk, hogy nem vagyok hülye. Tesóinak csak annyit mond, ha beszélni akarnak a fejével, nehogy ti is elkezdjétek már! Benő a feje lágya? Hagyni kellene, de ilyen jegyekkel mire van esélye?

Ne essen kétségbe, fiánál tombol a kamaszkor! A tipikus tüneteit írta le, amelyeket nagyfia esetében tapasztal. Bármennyire nehéz is, ahogy azt érzi is: hagyni kell őt most! Saját magának kell bejárnia a szülőtől való függetlenedés útját, mely buktatókkal van tele. Ez bizony neki sem könnyű.
Kerülje a vele való konfliktust! Ne példálózzon a testvéreivel, ne bocsátkozzon hosszadalmas vitákba vele!
Ha valamit el akar mondani neki vagy meg akar vele beszélni, akkor üljön le vele és nyugodt hangon beszéljék meg! Egy-egy ilyen beszélgetés valóban párbeszéd legyen! Ha túl feszültnek érzi magát hozzá, akkor inkább várja meg, míg egy kicsit higgadtabban át tudja gondolni a mondanivalóját, indulatok nélkül.
És még valami, ami fontos: az nagyon jó, ha a barátai oda tudnak menni hozzá és nem ő megy el otthonról! Így sokkal jobban követhető, kikkel barátkozik, és mit csinálnak, hova mennek. Ezt támogassa továbbra is!
Bízom benne, hogy a kamaszkori lelki válság elmúltával újra egymásra tudnak találni és kapcsolatukat még jobban elmélyíti annak sikeres megoldása.