Jobban szereti a hobbiját mint engem

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Kedves Levélíró!

Nagy élvezettel olvastam levelét, amely olyan érzést keltett bennem, mint amikor kirak valaki egy puzzlet, majd az utolsó darabbal a kezében mélázik, hova is passzol az be. Az utolsó darabka Carl Jung híres történetét juttatja eszembe, melyben az extrovertált és az introvertált kirándulni mennek, felfedeznek egy titokzatos kastélyt. Az introvertált fél bemenni, mi lesz, ha az örök, ha a kutya, stb. Az extrovertáltat nem rettenti vissza semmi, végül bemennek. Az introvertált nagy örömmel felfedezi a kastély könyvtárát, beveszi magát és olvasgat, míg az extrovertált felfedezi a kastély izgalmas rejtekeit. Jung a történetet annak illusztrálására mondja el, hogy ugyanazt a világot mennyire máskép éli meg a befelé és a kifelé forduló ember. Az introvertáltak nem szeretik a túl sok ingert és izgalmat, lelkiismeretesek, kötelességtudóak, az extrovertáltak pedig gyorsan elunják a tétlenséget, a rendszert, a kötelességet, ezért inkább hajlanak a barátaihoz hasonló impulzív, csapongó, rendszertelen élethez, keresik a változatos ingereket. Ráadásul barátai nem is egyszerűen extrovertáltak, hanem úgynevezett ingerkereső személyiségek, akiket azért ír le a temperamentum kutatás külön típusként, mert náluk az izgalom, inger és kalandkeresés mondhatni alapszükséglet. A maguk módján abszolút jól csinálják a dolgokat: ha valaki unja a munkáját, kalandot csinálhat belőle, ha egy-egy nagy hajrában csinálja meg, amit napi rendszerességgel unna. Magának viszont ez nem menne, a Maga megoldása a nyugi, a rendszer, az időbeosztás.

Az alapprobléma végül is nem abban ragadható meg, hogy melyik életstílus a helyes, mert mindkettő jó, ha az illetőnek ettől élvezhető az élet. A gond maguk közt az, hogy nem tudják egyeztetni világfelfogásukat, alapvető különbség van Maga és mostani illetve korábbi barátai életélménye között. Ráadásul a dolog nem is olyan egyszerű, hogy Magukat a véletlen összehozta, és majd idővel belátják, nem megy együtt, és majd a következő választás a Maga szempontjából szerencsésebb lesz. Ugyanis, mint Maga is látja, kifejezetten vonzódik az ingerkereső férfi típushoz, csak aztán nem
tud vele élni. Ez, amint én tapasztalom, elég gyakori, magamban úgy szoktam nevezni, hogy az embert vonzza a csomagolás, de elégedetlen azzal, amit a csomagban talál. Nyilván nyomós oka van annak, hogy ilyen "vagabund" férfiakhoz vonzódik, elég csak elképzelnie egy másik lehetséges társat, aki éppen a mosogatónál csörömpöl, amíg Maga terít. Lehet, hogy már a gondolatra kiveri Magát a víz, hogy egy "papucs"-csal éljen. Azért merem ezt írni, mert eddigi története arról szól, hogy széles ívben kerüli a családszerető, házias, barátnője szoknyáján üldögélő férfitípust. Vagyis a fejében élő férfiideál napi szinten ellentmond annak, amire zsigeri szinten vágyik. Az ellentmondás tehát ott rejlik Magában, ezért ezt önmagában kell feloldania. Ha egyáltalán fel kell és fel lehet.

Léteznek "tragikus" vonzalmak, amikor az ember mindig olyanra vágyik, ami hosszú távon sok
konfliktushoz is vezet. Ám nem minden konfliktust lehet megoldani, de meg lehet tanulni velük együtt élni. Ha sorra veszi kapcsolata előnyeit (izgalmas, érdekes, férfias, stb.), majd hátrányait (állandó változás, kiszámíthatatlanság, háttérbe szorítottság érzés), végül a kapott képet szembesíti azzal, amilyen élete lenne egy másfajta férfivel, lehet, hogy mégis inkább ezt választja, amivel most baja van. Ha a levezetésben idáig eljutott, akkor be kell lássa, hogy Magának mégis inkább ez a "sírva-nevetve" együttlét az igazi. Innentől viszont nem a Megoldáson kéne törnie a fejét, mert amint szépen levezette, a logikus megoldások Maguknál nem működnek. Ha működne, barátja már régen nem az volna, aki, s amiért Maga szereti. Ha szereti benne a szenvedélyességet, el kell fogadnia a szenvedélye tárgyát is. Mégse mondhatja azt, hogy imádom a bőbeszédűségedet, csak ne beszélnél annyit. Paradox módon a Megoldás az, hogy nincs megoldás, hogy lemond arról, hogy megoldja azt, amit nem lehet.
Ha ez nem megy, akkor a Maga fejében kell összhangba hozni az ideálokat mindennapi igényeivel.

Üdvözlettel: Szendi Gábor