Vágólapra másolva!
Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.
Vágólapra másolva!

nem hiszem, hogy konzervativizmus, ha egy nő olyan kapcsolatba szeretne gyermeket szülni, ahol biztonságban érezheti magát. Az emberi házasság bizonyos értelemben evolúciós termék, mint megannyi társadalmi intézmény, s funkciója az embergyermek biztonságos felnevelése. A házasságkötés körül olyan kapcsolatokban szokott vita kialakulni, ahol valamelyik fél, esetükben barátja, fél az elköteleződéstől. Szerintem ez a kötődési probléma nála nem újkeletű, már előző kapcsolatában is jelen lehetett, csak a körülmények az utólagos értelmezés számára elfedik. A kötődési problém itt abból fakadhat, hogy barátja ambivalensen kötődik a szoros kapcsolataiban, vagyis egyfajta távolságtartás szükséges számára ahhoz, hogy ne érezze úgy, beszippantja a kapcsolat. Ettől még jól működhet egy olyan kapcsolat, amiben "ki tudja, mi lesz". A házasság azonban az elkötelezetten kötődni nem tudó emberek számára rémisztő, mert véglegesnek, visszacsinálhatatlannak tűnik. Bizonyos értelemben az is, hiszen a válást nem jó dolognak, hanem olykor elkerülhetetlen rossznak tekintjük.

Mármost ilyen megfontolások után elgondolkodtató, hogy szüljön-e gyermeket egy olyan embernek, aki nem biztos annyira magában, hogy házasságra merne vállalkozni. A maga szempontjából végül is mindegy, mire hivatkozik ő, a végeredmény mégis csak az, hogy maga adjon bele mindent, ő meg majd meglátja. Egy nő aránytalanul nehezebb helyzetbe kerül, ha gyermeke apja később elhagyja őt, innen ered a nők erős és jogos ragaszkodása a házassághoz. A házasság tehát nem maradi dolog, hanem egyfajta próbája annak, mennyire hisz a férfi a közös jövőben. Barátja biztosan szereti magát, de a közös jövőjükről alkotott képe ködbe vesző.

Bármilyen nehéz is ilyen súlyos dolgokat kimondani, de ha választhat, nem jó élettársi közösségbe gyermeket szülni. A statisztikák szerint az élettársi közösségek sokkal kevésbé stabil kapcsolati formák, mint a házasság, jogilag is, érzelmileg is. Külföldi statisztikák szerint az élettársi közösségekbe születő gyerekek jó része már megszületésekor sem ismerheti meg apját. Természetesen rengeteg pozitív ellenpélda is akad, de a statisztikákat sajnos ez nem cáfolja meg.

Üdvözlettel Szendi Gábor