Lelki árvaság, szomorú magány

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az álomgazda gondolatai, tudati viszonyulásai, asszociációi

Kata elmondta, hogy bár nem volt árva, mindkét szülője él, és velük lakott gyermek- és kamaszkorában, ez az álma értette meg vele végérvényesen, amit valahol mélyen mindig is érzett, de nem tudott megfogalmazni, hogy: lelkileg volt árva a családjában, a két szülője mellett. Az egész gyerekkorát végigkísérte a magány. Szülei elfoglalt emberek voltak, később a házassági problémáikkal is küszködtek, nem maradt idő a közös játékra, beszélgetésekre. Az édesanya teljességgel más beállítottságú emberként egyáltalán nem tudott - sőt, nem is akart - ráállni a gyermeke érzés- és gondolatvilágára. A magányt csak a nagymama fizikai jelenléte oldotta fel, akitől legalább a fizikai gondoskodást lehetett érzékelni: mosott, főzött, varrt, takarított. Ő sem ért rá az álmodóra, de megnyugtató, állandó jelenléte biztonságérzetet adott.

A rengeteg árva gyerek Kata különböző életkorú én-jei, akik érzelmi felneveléséért - az álom tanúsága szerint - a felnőtt Kata felvállalja a felelősséget, mintegy utólag bepótolandó mindazt, amit a szüleitől nem kapott meg. Egy belső gyógyulási-felnövekedési folyamatnak vagyunk a tanúi az álom segítségével. Ebben a folyamatban segítő erőként jelen van Kata szaktudása (a pszichológus férfi jelképezi), a férfi és a női személyiségrészek között kialakuló harmónia (a pszichológus és Kata között kibontakozó jó emberi-szakmai kapcsolat), a nagymama által jelképezett gyakorlatias-praktikus erők, amik most már Kata sajátjai, és az életében először beálló anyagi stabilitás.