Perverz, de nem szégyellni való álmok

Döbbenetet, esetleg szégyent is érezhetünk olyankor, amikor nappali tudatunkba hirtelen bevillan egy-egy furcsa vagy egészen "perverz" szexuális élményt tükröző álomkép. El sem akarjuk hinni, hogy ezt álmodtuk, hiszen nappal soha eszükbe sem jutott hasonló. Tar Ildikó álomfejtő szerint nem kell megijedni, nem egy tudattalanban élő és működő szexuális igényről, hanem sokkal inkább lelki szükségletről van szó. 

Vannak olyanok is, akik - ilyen típusú álmaik hatására- komolyan elgondolkoznak azon, hogy vajon nincs-e bennük valahol mélyen elrejtve ténylegesen vonzódás ezekhez az úgynevezett perverz dolgokhoz. Az álmuk mintegy ösztönzi őket arra, hogy saját szexualitásukhoz való viszonyukat átgondolják.

Sokunk lelke mélyén lappanganak különös vágyak, de a legtöbbünk nem engedi fel soha ezeket a nappali gyakorlati életébe, esetleg csak olykor-olykor a nappali fantáziálás szintjére.

Az éjszaka világa nem ismeri a nappali tudat pirulós erkölcsét. Őrzi viszont az emberiség évmilliók alatt felhalmozott tudását a szexuális viselkedésmintákról, valamint a saját egyéni életünk során e témában látott, hallott, olvasott könyv - film - beszélgetésrészletek emlékeit.

Ezek az álmok a személyiség legmélyebb ösztönszférájába hatolnak le, ahol még őrzünk "emlékeket" azokból az időkből, amikor például a szent állattal folytatott aktus a szakralitás része volt. Erőátvétel történt az egyesülés során, tán épp az által, hogy a szertartás résztvevői tudatosították magukban, és személyiségükhöz tartozónak ismerték el saját állati ösztöneiket. Új életfeladatok elé kerülve megjelenhetnek ilyen jellegű álmok, hiszen az új, ismeretlen szituációk közepette szükségünk is van a bennünk élő állat fejlett érzékelésére, ösztönére, erejére.

Némely álmunk azokba a mélységekbe visz el minket, ahol még tudjuk, hogy a szexualitás a legnagyobb szentségek közé tartozik. Ezekben a szertartási elemek, áldozati események, felavatás keveredik a nemi aktussal, illetve annak szimbólumaival.

Az orgazmus során átélt önfeledés, önelveszejtés pillanataival, a "kis-halál" élményével pedig már megint a végletek felé sodródunk: élet-halál-szenvedés-szenvedély-öröm-fájdalom egy tőről fakadottságával kell szembenéznünk. Külön érdemes megfigyelni azt, hogy a szenvedés és a szenvedély szavunk még alaktanilag is mutatja a közös eredetet.

A csók tán a harapva ízlelésből finomult, a simogatás az ütésből szelídült az évmilliók során. Azt, hogy az erőpróba, a birkózás, a harc, az ölés és a szeretkezés valahol ugyanannak a dolognak fázisai, illetve végletállapotai, jól erősíti az a megfigyelés, hogy a nappali életben ölésre képes fegyverek (pisztoly, dárda, lándzsa, kard) az álmokban péniszszimbólumokként jelenhetnek meg. Azon kívül, hogy ezek katonai "szerszámok" alakjukkal is emlékeztetnek a hímvesszőre, még funkciójukban is ráerősítenek az analógiára: a másik emberbe behatolni, a lénye legmélyét érinteni.