Álomfajták: homoerotikus, homoszexuális, leszbikus álmok

Sokunkkal megtörtént már, hogy álmunkban velünk egynemű személlyel kerültünk erotikus, szexuális kapcsolatba. Felérbedve az álomból döbbenten gondoltunk arra, hogyan történhetett, hiszen a valóságban soha nem jutott eszünkbe ehhez hasonló. Van, aki ilyenkor komolyan elkezd gondolkodni a saját szexualitásán, mások igyekeznek minél hamarabb elfelejteni az egészet. De vajon milyen belső szükségletek húzódnak meg ezek mögött a homoerotikus képek, vágyak mögött? 

Ennek a szintnek a megértéséhez abból kell kiindulnunk, hogy minden álomalak maga az álmodó, azaz ő az, aki ölel, és ő az, akit ölelnek álmában.

Ez esetben érdemes megnézni, hogy mit jelent az álmodó életében az az ember, akivel ölelkezik. Mit jelképez számára. Az álomgazda mélyvilága valamiért kölcsönkérte annak a valakinek a képét, alakját, szokásait, akivel nászban olvad össze. Eredetileg az, amivel az álmodó az összeolvadást keresi, nem ember, nem személyiség, hanem egy - a saját lelke mélyén élő - energiacsomag, ami leginkább mégiscsak annak a valakinek az alakjával jellemezhető, aki megjelenik az álmunkban. Így válik ugyanis egyáltalán lehetővé annak a tudatosítása, hogy mi is lenne ez a lelkünk mélyén megbújó energia. Valami kell nekünk abból a másikból. (Lásd erről az Erotikus álom - és ami mögötte van című konkrét esetbemutatást!)

Ilyenkor fontos, hogy az álomgazda felismerje, mit jelképez a vele egynemű személy a számára, mert ezt a valamit kívánja a tudatos énjébe integrálni.
Azt kell elérni, ami a szerelmes emberek szexuális együttlétekor történik: azaz az én és a te kell, hogy mi -vé, mi-be oldódjon. Így jön létre egy új egység: a személyiség teljesebb szinteken rendeződik újjá.

A lélek teljességre törekvő belső munkáját látjuk tehát ezekben - az első ránézésre huncutul erotikus, frivol - álmokban. (Lásd erről a Homoerotikus álmok című konkrét esetbemutatást, álomelemzést!)

S minél inkább öleli magába az ember a saját részaspektusait, egyiket a másik után, annál inkább lesz kerekebb a világa. Ezzel párhuzamosan egyre kevésbé fog vágyni arra, hogy őt valaki "kívülről" egészítse ki, azaz "kívülről" tegye boldoggá. "Ha az ember tökéletes és megbonthatatlan - Egész - lenne, akkor valószínűleg nem vágyakozna egy másik emberrel való szexuális egyesülésre" (Pamela Ball)

A teljességre törekvő integrációs folyamat végén - ha feltételezhetünk egyáltalán egy ilyen vég-állapotot - pedig talán szinte gurulni tudunk majd a boldogságtól, visszajutván így abba az ősállapotba, amely oly mértékig tökéletes, elégedett, boldog és harmonikus volt, hogy még az istenek is megirigyelték.

Pillanatnyi vágyainkat éppúgy kiélhetjük tehát álomszinten, mint a teljesség felé törekvő, arra ösztönző belső folyamatainkat.