El akar csábítani a tanárom

Vágólapra másolva!
Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.
Vágólapra másolva!

Kedves Facér Pasi!!

Másfél éve ismertem meg a kedvesem, akkor még ő is házasságban élt, és én is. Az első félévünk csoda volt, tele utazással, romantikus éjszakákkal, sétákkal. Amikor elvált, mintha megbolondult volna, pedig előtte együtt tervezte velem az életét.

A helyzet most sem jobb. Egy-másfél hónapig szeretjük egymást, természetesen mindenki a saját lakásában lakik, és akkor rájön két-három hét egyedüllét. Ilyenkor nem szól semmit, csak a háttérbe vonul. Tudom, hogy szeret, és azt is, hogy szüksége van rám, de én ezt a helyzetet nagyon nehezen viselem!

Mit csináljak? Tudom, buta kérdés. Ahogy olvastam eddigi tanácsaidat, egyre jobban tudok már "férfi aggyal" gondolkodni.

Most megint ez az egyedüllét-korszaka van, e-mail és SMS formájában beszélgetünk csak. Ha nem írok neki, akkor gyanusít, hogy megcsalom. Ilyenről szó sincs, hiszen szeretem. Ha írok neki, akkor pedig lehet, hogy tolakodásnak, rámenősségnek veszi. Ha háttérbe vonulok, egyből kételyei támadnak, pedig ő tesz félre engem...

Segíts, mit csináljak?

Köszönettel: Elzi

Kedves Elzi!

Amit ebben a történetben érzek, az az, hogy elbeszéltek egymás mellett. Te sem tudod, mit akar a pasid, és ő sem biztos benned, hiszen az elmondásod szerint gyakran vádaskodik. Úgy érzem, itt hamarosan komolyan le kell ülnötök beszélni, mert ha így folytatódik, csúnyán elmérgesedhetnek a dolgok, és akkor aztán nem az lesz a kérdés, hogy vajon összeköltöztök-e vagy sem, hanem hogyan lehetne még rendbe tenni a dolgokat. A pasid gondolatait nem ismerhetem, de még csak azt sem, hogy mit kezd magával olyankor, amikor nem veled van.

Olyat már hallottam, hogy egy pasi szeretett volna néhány napot egyedül tölteni. Ennek egy rakás oka lehet, és őszintén szólva, meg is lehet érteni. Persze, ettől még napi néhány telefont simán meg lehetne engedni. De abból, hogy több hétig se híre, se hamva, na abból én nem sok jót szagolok ki. Nem szeretnék vészmadár lenni, de úgy érzem, ez a fiú nem annyira szeretne veled lenni, mint ahogy te azt érzed. Üljetek le, és döntsétek el, mi kell nektek és hogyan kellene a dolgokat tovább csinálni.

Csókol a Facér Pasi!