Álmok és álomfejtők a múltban

Az álmokat különösségük miatt ősidők óta titokzatosság lengi körül. Már az ősi embert foglalkoztathatta az a tény, hogy miközben társai azt állították, hogy sehová sem ment el, csak feküdt és aludt, ő mégis a legkülönfélébb kalandokat tudta elmesélni felébredve, hogy hol járt és mit tett.

A középkor már nem fordult az álmok bölcsességéhez tanácsért, sőt a nyolcadik században Gergely pápa az álomfejtéssel foglalatoskodókat boszorkányként bélyegezte meg, és üldözte őket. Elgondolható, hogy a szent embereknek időnként mily erős, boszorkányos álmaik jöhettek a lelkük mélyéről, az elnyomott ösztönszférájukból. Nem csoda hát, hogy féltek az álmaiktól.

A racionalizmus és a felvilágosodás már nem üldözte, hanem egyszerűen csak lenézően legyintett az álomfejtésekre: babonaságnak, butaságnak tartotta őket. Legalábbis hivatalosan. Beleolvasva azonban a kor nagy alkotóinak önéletírásaiba, munkáikba, láthatjuk, hogy ők is figyeltek az álmaik szavára. Descartes például három nagy álma sugallatára döntött életútjáról, amely döntés alapján ma az utókor a racionalizmus nagy atyjaként ismeri. A romantika majd a századfordulón a szecesszió újra a titkok, az éjszaka, a sötétség, a misztikum és így az álmok felé fordult. A halálnak és az álmoknak kultusza tárul elénk az e korban született alkotásokból. Az 1920-as években a szürrealizmus építkezett az álmok víziószerű világából, legjellemzőbbek, legismertebbek Salvador Dalí képei.

A tudomány figyelme csak a XX. században fordult az álmok felé. Siegmund Freud munkája 1900-ban jelent meg az álomelemzésről. Fő gondolata szerint az álmokban a gyermekkorban megtagadott, tiltott vágyak jelennek meg. Az álom megfejtését tehát a múltban keresi. Az álom képeinek szexuális jelentéseit emelte előtérbe. Így például a puska, dárda, toll péniszszimbólumok, míg minden, ami öblös, rejtett, sötét, így például egy női táska, alagút, barlang vulva- és anyaméhszimbólumok. Sok álom értelme valóban ezen a síkon bomlik ki.

Freud tanítványa, Carl Gustav Jung az álomelméletében az ember szellemi, spirituális rétegeire, vágyaira helyezte a hangsúlyt. Szerinte az álmok az álmodó jelenével, az álmodás körüli életeseményekkel vannak kapcsolatban, és a szerepük produktív, kreatív, előremutató. A kollektív tudattalan, valamint az archetípusok tanának a kidolgozásával visszacsatolta a pszichológia tudományát az emberiség - mítoszokban rögzített - őstudásaihoz.

Tar Ildikó