Álmok és álomfejtők a múltban

Vágólapra másolva!
Az álmokat különösségük miatt ősidők óta titokzatosság lengi körül. Már az ősi embert foglalkoztathatta az a tény, hogy miközben társai azt állították, hogy sehová sem ment el, csak feküdt és aludt, ő mégis a legkülönfélébb kalandokat tudta elmesélni felébredve, hogy hol járt és mit tett.
Vágólapra másolva!

Ezekben az ősi időkben, e megfigyelések nyomán csírázhatott ki az elgondolás a testtől különálló lélekről, amely elgondolás később a túlvilághitek alapjává válhatott. Azaz a régi korok emberei tudtak egy álomlélekről, amely láthatatlan köldökzsinórral össze van kötve a testtel, és visszatér abba, és tudtak arról is, hogyha ez a láthatatlan köldökzsinór elpattan, akkor a lélek már nem tér vissza a testbe, hanem örökre az álmok más-világába távozik. A halál egyik eufemisztikus kifejezése is ezzel cseng össze: aki meghalt, az örök álmát alussza. Az ókori görögök is hasonlóképp vélekedtek, hiszen a mitológiájukban az alvás istene, Hypnos és a halál istene, Thanathos édestestvérek.

A régi korok emberei az álmokat isteni üzeneteknek vélték. Figyelmeztetéseket és a jövőt igyekeztek kifürkészni belőlük. Az álomfejtőiket nagy becsben tartották, az álomfejtésről meglévő tudásaikat pedig ékírással kőbe vésték (Hammurapi, Kr. e. 18. század, Mezopotámia), hieroglifákkal papiruszra rögzítették (kb. 4000 ével ezelőtt, Egyiptom). A Bibliában is számos álomleírás, álomfejtés olvasható. A legismertebb Józsefé, aki megfejti a pohárnok, a tésztakészítő, majd a fáraó álmait, és ezzel a sikeres tevékenységével nemcsak a börtönből menekül meg, hanem magas rangra is emelkedik.

Az ókori Indiában Sziddhárta herceg, a későbbi Gautama Buddha édesanyjának az álmát fejtik meg a papok, mely szerint áldott állapotban van, fia fog születni, és a fia vagy világhódító császár lesz, vagy világot megvilágosító Buddha lesz belőle.

Az ókori görögök mítoszai beszélnek egy Asklepios nevű kitűnő orvosról, aki álmok segítségével gyógyított. Egyes források szerint isten, Apollo fia, más források szerint félisten, de tudunk olyan munkákról, amelyek csak jó orvosként, emberként ismerik. Az első adatok Kr. e. 600 körüliek róla. Betegeit inkubálta egy barlang mélyén, és várta, hogy mit álmodnak. Ha egy beteg egy reggel azzal állt az orvos elé, hogy álmában megjelent egy kígyó (Asklepios szent állata), és lábszárfekélyét kinyalogatta, akkor a gyógyító tudta, hogy az istenvilág megadta a lehetőséget a gyógyulásra.