Walhalla - avagy a hősök útja

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Jó adag öncsodálat is megjelent, automatikusan lépett be énvédő, kompenzáló mechanizmusként. Azaz: ha senki sem csodál/szeret, akkor legalább én csodálom/szeretem magam magam a mélyvilágomban, a lelkem mélyén, mert a "fenti" világomban - a szüleimhez hasonlóan - elégedetlen vagyok magammal.

Az is kitűnt, hogy az álmodó olyan ember lehet, aki titkon úgy érzi, van valami "küldetése". A fiúk gyermek- és fiatalkorukban gyakran ábrándoznak nagy tettekről. És ez valójában motiváló erő. Csakhogy akiknek sérült a kapcsolata a szüleivel, az túlságosan is akar bizonyítani: "Majd megmutatom én nekik, hogy... Majd akkor belátják, hogy hibát követtek el, hogy nem szerettek, nem értékeltek eléggé."

Sok gyereket ez a mentalitás kerget öngyilkosságba vagy a kísérletébe. Az a titkos vágyuk, hogy fájdalmukban majd a szülők rádöbbennek, hogy ő mennyire fontos valaki, tehát a halállal akarnak kis hőssé, naggyá válni. Ez igen szomorú megoldáskeresés. A szeretetet, elismerést nem lehet kizsarolni. Még ezzel sem. Az vagy van, vagy nincs.

Az álom elemzése során az intuíciókra is figyelni kell, mely ez esetben egy dal formájában jelentkezett: egy mesében énekli egy fiú, a főhős, aki egy sötét erdőn kel át, kezében egy lámpással: "Nem kell hősnek lenned, csak őrizd ezt a fényt, hogy dallá váljék benned, és űzze el az éjt!"

A harminchárom éves kor felé haladva lassan jó elhagyni magunkból a hamis, nem nekünk való utakat, és keresni, hogy mi az igazi, élő bennünk. Nem kell bizonyítani apukának, anyukának, a falunak, a világnak és senkinek sem az égvilágon semmit, viszont rá kell jönnünk, hogy mi a mi saját fényünk, ami világít bennünk magunknak és másoknak. Csak a szív útját szabad követni, a belső hangok súgását, hogy merre tovább. A huszárok hitből harcoltak, a szabadságért, nem zsoldosként. Tehát a hit az elemzett álom egyik kulcsszava: nem vallási, hanem a belső lélekhitek értelmében. Mi a fénye az álmodónak, mik a valódi értékei.

A ló hiánya nagyon jelentős az álomban. A huszár legjobb társa a lova, nélküle elveszett lény. A véres csatákban a ló lehet az egyetlen életmentő. Odinnak is van lova a mítoszok szerint: egy nyolclábú kanca. De az álombéli huszárnak nincsen lova...

Ez esetben az ösztönökkel való összeforrottság hiánya tűnik elő az álomból, a férfiban élő női lélek életbe emelése hiányzik, ami egyébként a "külvilágban" jelentkezhet úgy, hogy nincs párkapcsolat, saját család, gyerekek, illetve, ha van is kapcsolat, valahogy nem jó. Illetve depresszív, és élettagadó beállítottságok jelentkezhetnek. Ahogy ez az álmodóra jellemző is volt az álmodása előtti és alatti időszakban. Az álmodónak fejlesztenie kell tehát a női oldalát.

A szoláris mítoszokban a Naphős a lovával együtt alkotja a teljességet. A ló a földelem, a vízelem, mindenképpen az anyai rész. Nap (férfi) és Hold (nő) együtt a teljesség, ez pedig a győzelem záloga. A hős csak táltosa által "kerül nyeregbe": A nyeregbe kerülni szólás jelentése: győzni, felülkerekedni a helyzeten.

Az apa túlidealizálása mellett az anya mínusza jelentkezik. Mindenképpen van valami trauma az álmodó lelkében, amit a gyerekkorából "hozott át" a felnőtt korba, és ez még feloldásra vár.

Mivel a Nagyvárad téren és (a rá adott asszociációban) Nagyváradon is csak átutazott az álmodó, ezért azt is üzeni az álma, hogy mindaz a rossz, ami most érzékenyen érinti, átmeneti.

A Walhallában az elesett hősök Odinnal együtt élnek, aki az álmok, ősvizek, gyógyítás, mágia istene is. És ez nem lényegtelen az értelmezés szempontjából, ismerve az álmodó érdeklődési köreit, irányultságait.