Szerelem és pánik

Pszichológus szakértőnk, Lust Iván készséggel válaszol, ha családi problémáiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt e-mailben. Oldalainkon a hozzá írt levelekben megfogalmazott kérdésekről ír hétről hétre összefoglalót.

Egyik levélírónk, egy huszonéves lány azzal fordult hozzám, hogy néha azt álmodja, hogy halálos beteg, és ez nagyon megrémiszti. Amikor felébred, azon gondolkodik, hogy el kéne mennie kivizsgáltatnia magát, hátha igaz az, amit álmodott. Arra volt kíváncsi, hogy vajon a tudatalattija mit akar a tudomására hozni.

Érthető, hogy a levélírót megriasztják ezek az álmok - nyilván azért is, mert úgy látja, hogy semmilyen kapcsolatban sincsenek mindennapi életével. Jó lenne tudni, milyen betegségekkel álmodik, mert ezen a szálon közelebb kerülnénk a szorongató álmok megértéséhez. Egyébként pedig az álmok konkrét tartalma ritkán vehető "szó szerint", mert olyan sokféle lelki történés szövődik bele. Talán az egészséges élet mellett levélírónknak mégis lehetnek szorongásai, aktuális vagy régebbi eredetű szorongások, amelyek közrejátszhatnak ezeknek az álmoknak a létrejöttében. Például félhet valakinek az elvesztésétől, vagy lehet olyasmi, ami miatt veszélyben érzi magát. Persze, ezek csak ötletek, az álmok csak személyes és szakszerű beszélgetésben érthetők meg igazán.

Fontos tudni, hogy - a közfelfogással ellentétben - az álmok egyrészt nem értelmetlen zagyvaságok, másrészt azonban nem is lehet őket "direktben" megérteni, bármilyen kézenfekvő magyarázatuk kínálkozik is. A saját testünkkel, testi állapotunkkal kapcsolatos álmok esetleg tényleg rejthetnek valamilyen információt magukban olyan testi folyamatokról, amelyek éber állapotban nem mutatkoznak meg. Pontosabban bizonyos álmoknak lehet kiindulópontja egy-egy testi mozzanat, aztán ebből sző bonyolult képeket az álmodó agy.

Több nő levélíró panaszolja el viszontagságait olyan partnerkapcsolatban, ahol a férfi másutt még elkötelezett, pl. zajlik a válás, vagy már elváltak, de valamilyen ok miatt (volt feleség betegsége, gyerekek helyzete stb.) nem szánja el magát a döntő lépésre, az új közös élet elkezdésére. Más esetben a férfi partner ugyan elvált, külön is él, de hosszan halogatja az új kapcsolat teljes értékű felvállalását. Nehéz ezekben az esetekben jó tanácsot adni. Néha feltűnő, hogy a nő ilyenkor mennyire alárendeltnek, kiszolgáltatottnak látszik, csakúgy, mint azokban az esetekben, ahol a férfi váratlanul elhagyja partnerét. A hazai férfi-női egyenlőtlenség bénító tényein kívül egy általános szempont azért mindig adódik. Az ilyen helyzet, amikor kiéleződik, hogy választanak engem avagy sem, mindig érzékenységeket sért. Óhatatlanul leértékelődésnek éljük át, ha a vágyott személy mégsem választ bennünket, vagy - ahogy nagyon gyakori - csak felemás módon választ, kényszerűségekre, lelkiismeretre stb. hivatkozva megtartva közben kapcsolatát volt feleséggel, élettárssal. Az elhagyás esetében még erősebb az értékvesztés élménye. Talán az első lépés ilyenkor annak tudatosítása, hogy értékünk, személyünk jelentősége nem csak az általunk annyira szeretett partnertől függ. Ő legfeljebb egy az emberek közül, akik jelentőséget adhatnak nekünk, fontos, de nem az egyetlen. Ha neki nem kellünk, legyen ez az ő baja, a mi értékünk ettől még megmarad. Majd később, ha kigyógyultunk ebből a szerelemből, lesznek mások, akik felismerik bennünk az értékes, vonzó személyt.