A leghatékonyabb diéta: az evés

A közismert diétás módszerek tárháza szinte végtelen, ráadásul évről-évre bővül egy-két új, minden eddiginél "gyorsabb és hatékonyabb" programmal. Ha kipróbálnánk valamelyiket, jobb lenne, ha a válogatás során nem egy-egy kúra gyorsasága, sokkal inkább az egészségünkre gyakorolt  hatása, és hosszútávú tarthatósága lenne az elsődleges szűrőnk.

Zentai Andrea a hosszútávra szóló étkezési rendeket három csoportra bontaná:

1. A magas zsírtartalmú (55-65 %) diéták, amelyekhez ehhez alacsony szénhidrát és viszonylag magas fehérjebevitel társul: Atkins-diéta, Protein Power diéta.

2. Mérsékelt zsírtartalmú diéták, kiegyensúlyozott tápanyagmérleggel kombinálva: az USDA tápanyag-piramis szerinti étrend, a DASH-diéta és a Weight Watchers diéta.

3. Nagyon alacsony zsírtartalmú diéták, magas szénidrát- és közepes fehérjebevitellel kombinálva: ide sorolható például az Ornish-diéta és a Pritkin-diéta.

Mindegyik alapja a kalóriamegszorítás. A kapcsolódó kutatások szerint, zsírpárnáink csökkentésének determináns faktora sokkal inkább a kalória mérleg, mint étrendünk makro-tápanyagok szerinti összetétele.

Kockázatok és mellékhatások

Ami ezen diéták esetében kérdésként felmerülhet, hogy hosszú távon tarthatóak-e, vagyis egészségügyi szempontból alkalmasak-e arra, hogy életmódunkká váljanak.

Minél szélesebb spektrumú alapanyagokból összeválogatott az étrendünk, annál valószínűbb az, hogy a szervezetünket minden fontos tápanyaggal ellátja, és annál alkalmasabb a hosszú megtartásra. Ebből a szempontból a közepes zsírtartalmú, kiegyensúlyozott étrendek a legmegfelelőbbek. A kapcsolódó felmérések szerint, a legtöbb ilyen típusú fogyókúránál a kalcium, cink, magnézium, vas, B12-vitamin megfelelő mennyiségű bevitele tűnik a leginkább kényes pontnak.

A magas zsír- alacsony szénhidráttartalmú diéta arra épít, hogy a zsír- és protein fogyasztás "önkorlátozó", így szabva határt a bevitt kalória mennyiségnek. A zsír-diéták korai szakaszában a testsúlycsökkenés drasztikusabb lehet, ám ennek döntő hányada víz és nem zsírvesztés - szemben a kevert diétákkal, melyek esetén már a korai szakaszban is a zsírvesztés dominál. Az alacsony szénhidráttartalmú diéták esetén azonban szervezetünk vízegyensúlya helyreáll, s mivel az ilyen jellegű diéták is kalória megszorítással élnek, hosszútávon zsírvesztést eredményeznek. Tápanyag választás terén az ilyen típusú étrendek a legkorlátozóak.

A korlátozott szénhidrát-bevitelre épülő diétás rendszerek cukorbetgeknek nem javallott: egyrészt nincs meg a határozott időközönként elfogyasztandó szénhidrát, másrészt pedig, az ilyen jellegű diétákra jellemző emelt fehérjebevitellel a cukorbetegség egyik szövődményét, a veseműködés csökkenését idézhetjük elő.

A mikrotápanyagokat - vagyis a vitaminokat és ásványi anyagokat - tekintve elsősorban B6-vitamin, thiamin, folsav, kálcium, magnézium, vas, kálium bevitel. Emellett természetesen a rostfogyasztás pótlólagos bevitele kiemelt jelentőségű a szív- és érrendszeri problémák és rákos megbetegedések (elsősorban vastagbélrák) megelőzése érdekében.

Az alacsony zsírtartalmú diéták a tápanyagféleségek alacsony kalóriasűrűségére, magas rosttartalmára teszik a hangsúlyt, így érve el kalória megszorítást. Lévén egy gramm zsíradék 9, míg a szénhidrát és fehérje grammonként csupán 4 kilókalóriát szolgáltat.
Az alacsony zsírtartalmú diéták esetén a mikrotápanyagok közül a D-, E-, B12-vitamin, folsav, kalcium és cink bevitel lehet túlzottan alacsony szintű.

A dietetikus hangsúlyozta: a nem kellő mennyiségű zsírfogyasztás nemcsak a szerveztünk számára káros hatású zsiradékokat űzi ki étrendünkből, de a nélkülözhetetlen esszenciális zsírsavakat (EPA, DHA, linol- és linolénsav) is. Ezek nem kellő mennyiségű bevitele esetén hormonális egyensúlyunk felborul, emellett kritikus szerepet játszanak az immun-, a szív- és ér- valamint az idegrendszer működésében, a bőr, a haj és a körmök felépítésében.