Biztos, hogy kicsi?

A plasztikai műtétek előtt sem Magyarországon, sem máshol nincs kötelező pszichológiai vizsgálat: csak a sebész felelőssége, hogy elvégzi-e a beavatkozást. De vajon tényleg el tudja-e dönteni, hogy valaki csak kóros önbizalomhiányban szenved, vagy tényleg reálisan látja a testét?

Magyarországon az államilag támogatott plasztikai műtétekhez elengedhetetlen a pszichológustól hozott igazolás. "Az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) az egészségügyi szolgáltatások egy díjának egy részét vagy egészét átvállalhatja, de ehhez produkálni kell valami tünetet. Nagy mellnél ilyen lehet például a súly miatt kialakuló hátfájás, ami gerincelváltozásra utalhat" - olvasható a Magyar Narancs (MaNcs) Esztétikus átvágások című cikkében, 2006. július 20.). - "Sok nő gondolja úgy: ha pszichiáteri igazolást hoz arról, hogy lelki zavarokat okoz jelenlegi állapota, akkor az elég az ingyenességhez."

Az ilyen esetekben azonban az utóbbi években rengeteg visszaélés történt, ezért a gyanús kérvényeket ma már sokkal szigorúbban bírálják el, mint korábban. "Engem már keresett fel nő azzal, hogy a szülés után megereszkedett mellét tb-támogatással felvarrnák, ha hoz arról igazolást, hogy pszichés zavarokat okoz nála a probléma" - mondta Szendi Gábor. Mint a MaNcs cikkéből is kiderül: a plasztikai profillal rendelkező kórházakban van arra precedens, hogy egy "hamis" pszichológiai igazolással olcsó plasztikához jut az ember.

Kinek csinálod?

A vezető amerikai egészségügyi portál, a WebMD szerint az egyik legfontosabb kérdés, amelyet valakinek fel kell tennie magának, mielőtt plasztikai műtétre adja a fejét: "Magam miatt csinálom ezt, vagy pedig valaki más miatt körülöttem?" A tájékoztató szerint nagyon fontos, hogy a "beteg" megértse: egy ilyen beavatkozást sosem szabad azért elvégeztetni, hogy valaki más jobban érezze magát tőle - legyen az a férj, a barát, egy barátnő, egy főnök vagy egy munkatárs akár.

"Csak magadnak csinálod, és senki másnak" - hangsúlyozza a cikk -, egy változás ugyanis az arcon, a szemek körül vagy a testen bárhol az életed minden területére kihatással lehet, hiszen valamilyen tekintetben pozitív vagy negatív fejlődést értél el, és ez a pozitív, személyes élmény erősen növelheti vagy csökkentheti az önbizalmadat."

Egy megváltozott archoz, testhez hozzá kell szokni: lehetséges, hogy hiába lett jó az eredmény, a páciensnek mégis nehéz elfogadnia magát "újonnan".

Egy amerikai plasztikai sebész, Michael Powell a honlapján arra figyelmeztet, hogy bár később valaki elégedett lehet a műtét eredményével, fontos, hogy tisztában legyen vele: "a műtét után egy darabig lehangoltnak érezheti magát, mert duzzadt, véraláfutásos, heges a teste vagy arca, és alig van ereje az altatás és az operáció miatt. Ha valaki eleve depressziós, ez ilyenkor rosszabbra fordul, ami hátráltatja a gyógyulást." Hozzáteszi: "Ha éppen súlyos lelki trauma ért (például elvesztetted az egyik családtagod, szakítottál valakivel vagy depressziós vagy), ne csináltass plasztikai műtétet - mert egy esetleges beavatkozás csak ronthat a helyzeten."

Ugyanakkor, mint a Jánky György mondja - az emberek "éppen azért csináltatják meg a műtétet, mert nem érzik jól magukat a bőrükben". Neki az a tapasztalata, hogy a "betegek" közérzete a beavatkozás után "sokkal jobb lesz, megnő az önbizalmuk, és ez az egész életükre hatással van".

"Tökéletesen egyetértek mindenkivel, aki azt mondja, hogy a jól sikerült plasztikai műtétek megváltoztatják az ember életét! A saját bőrömön tapasztaltam, hogy az önbizalmat nem lehet magunkba szuggerálni! Négy napja volt az orrcsúcs-korrekcióm. Bár a végleges forma kialakulásáig várnom kell, de amit most látok, már azzal nagyon meg vagyok elégedve! Egész más lett az arcom, sokkal vidámabb, öröm azóta a tükörbe néznem!"- írta Nyisi az[origo] fórumán.

"Négy hónapja operáltattam meg magam: 75A helyett most 80B a méretem. Nem is mondom, mennyivel jobban érzem így magam! Mindenki azt mondja, hogy nagyon csinos lettem! A történet még 17 évesen kezdődött, mikor rádöbbentem, hogy Isten eléggé szűkmarkú volt velem e téren. Olyannyira elégedetlen voltam magammal, hogy valósággal depressziós lettem. Utáltam, jelentéktelennek éreztem magam, kisebbségi komplexusaim voltak...(...) A kismellű nőt az zavarja a leginkább, hogy enyhén hiányos nála, ami a nőiességet szimbolizálja, így nem tartja igazi nőnek magát!" - írta giannina.

Brecht viszont úgy gondolja: "Az önbizalom attól változik meg, ha elfogadod magad. Ha a melleiddel nem vagy megelégedve, akkor hangsúlyozd, azt, ami viszont szép: a hajad, a szemed, a szád - akármit, ami mutatós. És nem kell az olyan palikkal törődni, akik emiatt diszkriminálnak. Ők csak a kirakatba akarnak barátnőt - vagy maguk is tele vannak kisebbségi komplexussal és így akarjak bizonyítani. Tessék büszkének lenni az erényeidre (külső és belső egyaránt!), és akkor más is észre fog venni!"

Ugyanitt gftamas így írt: "A feleségemnek világ életében kisebbségi érzése volt a 75A méretű mellei miatt, ezért rászánta magát a műtétre. Azóta pontosan passzol rá a B kosár. A mellei alakja egyszerűen tökéletes: nem lóg, feszes stb. Imád kivágott blúzokat hordani, és nagyon megnőtt az önbizalma is... Talán túlságosan is, ez komoly házaséletbeli konfliktusokat okozott nálunk, de ez más lapra tartozik..." Ebből is látszik, hogy az önbizalom növekedése egy sor konfliktust rejthet még magában.

Kétes esetek

Az alábbi két történetet egy fórumra írta két fiatal, akik gyakori problémákkal küzdenek:

"Olyan férfi vagyok, akit nagyon érdekel a külseje. Teszek is érte rendesen. Minden jól megy addig, amíg el nem jutunk egy lánnyal ODA. És akkor kész az egész, nem megy. Lehet, hogy bebeszélem magamnak, lehet, hogy semmi probléma nincs a mérettel, de a félelem a kudarctól szinte megbénít. Vagy lehet, hogy ez nem az a fórum, ahova nekem írnom kellene.
Egyáltalán létezik pénisznövelő műtét?"

"26 éves vagyok, két kicsi gyerekem van. Mindkettőnél kevés volt a tejem, de küzdöttem, nem bírtam belenyugodni abba, hogy nincs elég anyatej, ezért állandóan fejtem és szoptattam. Teljesen tönkrementek a melleim, végül már szinte egydimenziósak voltak, semmi tartalom nem volt bennük. Borzasztóan szégyelltem, hogy 25 évesen olyan mellekkel élek. Rettegtem a nyártól, hogy miben fogok járni, a férjem előtt szégyenkeztem, már attól lefagytam, ha hozzám ért."

Nem kérdés: erre a két - plasztikai műtétet fontolgató - "betegre" ráférne a pszichológiai tanácsadás - erre azonban csak úgy van lehetőség, ha a páciensek maguk döntenek úgy: felkeresnek egy pszichológust vagy pszichiátert. Egyébként pedig marad a kérdezősködés az internetes fórumokon.

A plasztikai műtétek átlagos árai*

Fül-korrekció	110-140
Orrkorrekció	340-380
Szemhéjplasztika	160-240
Ajakvastagítás	20-80
Endoszkópos arc- és homlokráncplasztika	80-600
Mellfelvarrás	340-400
Mellnagyobbítás (protézisbeültetés)	340-400
Protézisanyagárak (típustól függően/pár)	280-470
Zsírszívás (hasterületnyi)	140-180
Has-, fenékplasztika	320-450
Hajbeültetés	340-480
Lézeres ránctalanítás (teljes arc)	360-390

*2005-ös árak, ezer forintban; forrás: házipatika.com

Jancsik Juli