Palacsintanap és húshagyókedd

A húsvéti nagyböjt kezdete előtti keddet itthon húshagyónak becézik, angolszász országokban viszont a palacsinta napjának nevezik - a lényeg, hogy ezen a napon érdemes jókat enni a nagyböjt előtt, különösen a finom és különleges palacsintákat érdemes megkóstolni.

Palacsinta a világ körül

A palacsinta a világ minden táján népszerű étel, megszámlálhatatlan variációja létezik, alapja ezeknek azonban nagyon hasonló: valamilyen édes (esetleg semleges ízű), híg keverékből sütött, lapos tészta, amelyet forró sütőlapon vagy serpenyőben sütnek meg.

A palacsinta évezredek óta népszerű, ezt a régi szakácskönyvek receptjei is bizonyítják. A legkorábbi, palacsintaszerű ételeket (melyek tejből, lisztből, tojásból és fűszerekből készültek), a régi rómaiak írták le; ezeket gyakran ízesítették mézzel vagy gyümölcsökkel, illetce sajttal és hallal. Az első feljegyzéseket 1439-ben lehetett olvasni a most ismert palacsintáról, Shakespeare pedig két vígjátékában is megemlíti az ízletes ételt.

Minden országnak megvan a jól bevált palacsinta-receptje, palacsintához kötődő szokásai.

A magyarok a vékonyra sütött tésztát kedvelik: tojásból, liszttel, tejjel, csipetnyi sóval és szódavízzel keverjük ki. Van aki kevés sütőport vagy élesztőt is tesz bele, cukorral vagy olvasztott vajjal teszi még finomabbá. Tölteléke lehet lekvár, cukrozott kakaópor, mazsolás túró, fahéj, de sósan is elkészíthető: darált hússal, spenótos túróval, gombával, zöldségekkel töltött változatát is sokan kedvelik.

A svédek nemcsak édes, hanem sós palacsintákat is szívesen készítenek: ezek tésztájába lereszelt burgonyát, vagy más zöldséget tesznek, és disznóhússal fogyasztják. Az egyik leghagyományosabb svéd menü (amely mindig kedd esténként kerül az asztalra, feljegyzések szerint egészen a középkortól) a borsóleves, utána lekváros palacsintával.

A francia crepe vékony és ropogós, összehajtva majd felgöngyölve, forró édes, citromos vagy likőrös vajjal megcsorgatva tálalják. Régi francia szokás, hogy húshagyókedden a család minden tagja süt egy-egy palacsintát úgy, hogy a másik kezükbe pénzérmét szorítanak, a palacsinta megfordításának pillanatában pedig kívánnak valamit, ami a következő évben - állítólag - valóra is válik. A crepe sós párja a galette, ezt gyakran hajdinalisztből sütik.

Az oroszok kis kerek bliniket készítenek az élesztős-búzakorpás tésztából, majd tejföllel megkenve, tetején kaviárral fogyasztják, pár korty vodkával leöblítve.

A mexikói tortilla általában kukoricalisztből készül, babpürével és hússal van töltve, paradicsomszósszal van megcsorgatva. Az édes, kukoricalisztből készült palacsintát sürített tejjel vagy kecsketejből készült, édesített túróval tálalják.

Az amerikai palacsinta vastagabb, tésztáját sütőporral vagy szódabikarbónával teszik könnyebbé, tej helyett gyakran írót használnak hozzá, majd tálaláskor nyakon öntik juharsziruppal, és pár szem bogyós gyümölccsel vagy ropogósra sütött baconnel szervírozzák, általában reggelire. Mivel az amerikai, ezüstdollárnak becézett palacsinta viszonylag kicsi, gyakran 10-12 darab is kerül egy-egy tányérra.

Kínában a pekingi módra elkészített kacsahúst tekerik zsír nélkül vékonyra kisütött palacsintatésztákba, uborkacsíkokkal, édeskés szilvaszósszal és felcsíkozott újhagymával.