Nyaralva ismerszik meg a barát

Társasággal nyaralni jó, hiszen egy nagy apartman mindig sokkal olcsóbb, és még a költségek is osztódnak. Barátokkal soha nem unatkozik az ember, és még egymás gyerekeire is vigyázhatunk, hogy minden párnak lehessen néhány meghitt, nyugodt pillanata. Akkor miért fordul elő mégis, hogy a korábbi barátok egy-egy közös nyaralás után meg sem ismerik egymást? Konfliktusforrások, vészhelyzetek és botránykezelési technikák baráti nyaralásokon.

Menyuséknál viszont a pénz okozott problémát, illetve inkább annak hiánya. "Mi már az általános iskola óta ismerjük egymást - csakhogy azóta nagyot fordult a világ. A barátaim szépen megtollasodtak, minket viszont nem vet fel a pénz - örülünk, hogy nyaralásra telik. Volt már, hogy emiatt kellett változtatni az eredeti terven, vagyis mondjuk, hogy nem mentünk be egy étterembe, mert nekünk az túl drága lett volna. Igaz, a barátaim rendesek és tapintatosak, soha nem éreztették velem, hogy miattunk bármiről le kell mondaniuk."

Szendi Gábor szerint is a barátság fokmérője is lehet egy ilyen szituáció.

"Az igazán jó barátoknak nem kínos azt elmondani, hogy nekünk erre nincs pénzünk. Egy összeszokott társaság tagjaiban rendszerint van annyi tapintat, hogy egy ilyen konfliktus eleve ki sem alakul, vagy nagyon óvatosan vetik fel. Tehát ez inkább csak a nemrég összeverbuválódott, egymást még nem annyira ismerő emberek között fordulhat elő, akik nem annyira lojálisak egymással. Itt az lehet a nagy probléma - és ez a konfliktusok megoldásának is az egyik kulcsa -, hogy mennyire tudunk lemondani a vágyainkról. Ha valakiben erősebben munkál, hogy az egység, a közösség-élmény, a közös nyaralás fontosabb annál, hogy a saját akarata érvényesüljön, az könnyebben veszi ezt az akadályt. Ám van, aki jól akarja érezni magát, és nem akar kompromisszumot kötni, ekkor a pénz hiányától is kiéleződhet egy konfliktus. Ha ez előfordul, a legjobb, ha őszinték vagyunk, erre ugyanis a másik még mindig mondhatja, hogy nem érdekli a dolog, ő akkor is saját stílusa szerint nyaral."

Az én gyerekem, meg a te gyereked

Patrícia baráti nyaralása alatt a gyerekek okoztak izgalmas perceket.

"Bármilyen összeszokott a csapat, nem vagyunk egyformák, és nem egyformán neveljük a srácokat. Igaz, mi 'itthon' is rendszeresen összejárunk, így nem ért minket nagy meglepetés, sőt, már egymás véleményét is ismertük. De azért még így is akadt egy-két olyan sztori, amit azóta is emlegetünk. Egyik alkalommal a hároméves Bence fiam például se szó, se beszéd, kitépte a kezét a kezemből, és, mint a nyíl, megindult az úttest felé. Szerencsére idejében elkaptam, de első ijedtségemben rásóztam egyet a fenekére. Persze a többiek - fogalmazzunk így - erősen bíráltak, hogy eljárt a kezem. De dráma nem lett belőle, mert sikerült idejében megbeszélni a dolgot, volt alkalmam elmondani a saját álláspontomat."

Szendi Gábor szerint a gyerekekkel kapcsolatos váratlan történések egyrészt elég kényes helyzeteket képesek teremteni, másrészt viszont nagyon tanulságosak lehetnek. "Mindenki ismer olyan gyerekszáj-sztorikat, amikor az idegenek kíváncsian figyelik a fejleményeket, azt, hogy hogyan találja fel magát a szülő. Hiszen végül még az is kiderülhet, hogy neki lesz igaza, és tényleg úgy kell kezelni az adott helyzetet, ahogy ő teszi, de ilyenkor semmiképp sem szerencsés beleszólni a másik dolgába, ha nem értünk egyet vele.

Ha kitört a botrány...

Ha a kialakult konfliktust szeretnénk békében tisztázni, akkor:

- Vigyázni kell arra, hogy ne minősítsük a másikat. Általában, ha egy problémát meg akarunk oldani, ne arról beszéljünk, hogy 'te milyen vagy', meg hogy 'te mit csinálsz mindig', felejtsük el a múltat és a jövőt, és csak az 'itt'-ről és 'most'-ról beszéljünk.

- Próbáljuk meg azt megfogalmazni, hogy mit érzünk, ránk hogyan hat ez a helyzet, vagy a másik viselkedése, és mit szeretnénk elérni. Ha ezt úgy mondjuk el, mint egy információt, és nem pedig úgy, mint egy követelést, akkor tulajdonképpen abban segítünk a másiknak, hogy rájöjjön, mit váltott ki bennünk a viselkedése, és valójában mit szeretnénk. És akkor eldönti, hogy ő ezzel mit tud kezdeni. Egy ilyen beszélgetésnek akár az eredménye lehet az is, hogy miután feltárjuk az érzéseinket, és megismertük az övét, megértjük, hogy nem lehet megoldani a konfliktust.

- Fontos, hogy, ne indulatból beszéljünk. Számoljunk el tízig - eközben gondoljuk végig, hogy mi is a célja a párbeszédnek. Mert ha ezen elgondolkodunk, akkor lehet, hogy rájövünk, hogy az éppen formálódó szavaknak, amit ki akarunk mondani, az a célja, hogy megbántsuk a másikat. De ha elkezdjük egymást sértegetni, akkor nem a megoldás felé haladunk, és a rejtett cél, a rivalizálás érvényesül.

Szendi Gábor mindezekkel együtt úgy gondolja: az ilyen közös - baráti társaságban eltöltött - nyaralások lehetnek nagyon harmonikusak. A lényeg, hogy egy kipróbált, összeszokott baráti társasággal vágjunk neki az útnak, előtte egyeztessük a legfontosabb játékszabályokat, és igyekezzünk a kialakult konfliktust megbeszélni - és legfőképp humorral kezelni.

Kovács M. Veronika