Ha pimasz a kamasz

A tizenévesek időnként meglehetősen pimasz hangon beszélnek a szüleikkel - oly módon, amitől a legnyugodtabb vérmérsékletű külső szemlélőnek is kinyílik a bicska a zsebében. Az anyák mégis lenyelik a vérforraló pimaszságokat, és inkább azon törik a fejüket, mit rontottak el a nevelésben. Mi a teendő, ha a gyerek nem egyszerűen tiszteletlen, hanem egyenesen durva? Miért válik az illedelmes kisgyerekből egy csapásra arcátlan kamasz? A magyar pszichológus szerint ez - bizonyos mértékig - normális, az angol szakember viszont úgy gondolja, mindenképpen fogadtassunk el bizonyos szabályokat.

Dr. Vekerdy Tamás pszichológus szerint sem feltétlenül a leszúrás a legjobb megoldás, hogy megszelídítsük a kölyköt. "Ha szülő leszidja a gyereket, netán nekitámad, agresszíven viselkedik, akkor azzal csak agressziót vált ki."

A szakember hangsúlyozza: egy kamaszt már nem lehet nevelni, viszont ebben a korban már világosan látszik, hogy mit mulasztott el szülő korábban.

"Azok a gyerekek, aki durva nyelveléssel, dührohamokkal reagálnak a szülői intelmekre valószínűleg nem kaptak elég szeretet korábban. A gyerek mindezzel az érzelmi nélkülözésre reagál. Abban a családban, ahol kicsi gyerekkorban volt csiklandozás, hülyéskedés, mese, játék, ölelés, sokkal kezelhetőbbek lesznek a kamaszkori lázadások, mint ott, ahol mindez elmaradt."

Vekerdy Tamás szerint az iskolai követelmény-rendszer is agresszívvé teheti a gyereket: "Az iskolában érdemjegyekkel minősítik a gyereket, és szinte csak azt emelik ki, amit nem tud. Márpedig, ha a tizenévest hülyének tartják, akkor, ő is hülyének látja majd a világot."

A pimaszság, mint szárnypróbálgatás

Zoltán is egyetért azzal, hogy a kamaszt már nem lehet nevelni, csak példamutatással elöl járni, és így terelgetni a helyes irányba a személyiségét. A kétgyerekes apuka úgy gondolja: a gyerek kicsi korában a pimaszsággal a szárnyait próbálgatja, és a korlátait feszegeti, hogy kiderüljön, meddig mehet el.

"Én abban hiszek, hogy ebben a korban egyrészt engedékenységre van szükség, másrészt viszont szabályokra, és következetességre. Sőt - bár ezzel sokan nem értenek egyet - időnként csak az használ, ha odasózzunk egyet."

A férfi a gyerekeinél azt tapasztalta, hogy amíg kisiskolások voltak, másképp szemtelenkedtek: még nem volt elég önuralmuk ahhoz, hogy lenyeljék a megjegyzéseiket. Minél idősebbek lesznek viszont, annál tudatosabban nyelvelnek.

Túldicsérni sem egészséges

Egy tavaly publikált amerikai kutatás szerint azzal sem teszünk jót a gyereknek, ha érdeme felett dicsérjük. A tudósok ugyanis arra a megállapításra jutottak, hogy narcisztikus személyiséget nevelünk, ha minduntalan - sokszor anélkül, hogy megérdemelné - azt ismételgetjük a gyerekeinknek: "te különleges vagy", és elvárjuk tőlük, hogy ezt el is higgyék. A kutatást vezető Jean Twenge, a San Diegó-i Állami Egyetem professzora úgy vélte: az USA-ban elterjedt oktatási-nevelési gyakorlat következtében az amerikai gyerekek hihetetlenül fontosakká válnak saját maguk számára. A pszichológusok 1982 és 2006 között több mint 16 ezer egyetemistával végeztették el az úgynevezett narcisztikus személyiségi tesztet. A megkérdezetteknek például olyan állításokra kellett reagálniuk, mint "Ha én irányítanám a világot, sokkal jobb hely lenne", "Azt hiszem, én különleges ember vagyok" vagy "Úgy élem az életem, ahogy én akarom". A kutatók megállapítása szerint mostanra az egyetemisták kétharmadának volt átlagosnál magasabb az én-központúságot mérő, úgynevezett NPI-értéke, míg 1982-ben csak kevesebb, mint egyharmadának.

Forrás: Női Lapozó

"Egy bizonyos kor után a srácok már előre tisztában vannak azzal, hogy át fognak lépni egy bizonyos határt, de úgy érzik, hogy másképp nem tudja kifejezni a tiltakozásukat, az elítélő véleményüket" - mondja. Ebben a korban a tiszteletlenség, Zoltán elvei szerint, már akár megtorlást, büntetést is vonhat maga után: "ha figyelmeztettem, és ennek ellenére nem hagyja abba, akkor azt már kezelni kell. A büntetés nálunk lehet zsebpénz megvonás, szobafogság, vagy valami ilyesmi."
Zoltán azt is elismeri, hogy a szülő viselkedése nagyban befolyásolja, mennyire lesz tisztelettudó a gyerek: "nem csak az, ahogy vele szemben viselkedünk, de az is, ahogy más élethelyzetekben lát minket. Ha mi nem adjuk meg a tisztelet másoknak, akkor milyen alapon várjuk el ezt a gyerektől? Úgy hogy én mindenképpen próbálok a jelenlétükben nyugodt maradni, igaz a stressz, a mindennapi hajsza miatt az ember néha kirobban."

Vekerdy Tamás szerint is sok mindent befolyásolhat a szülői minta. A pszichológus ugyanakkor úgy véli, a szülőnek nem kell összeomlani, ha a gyerek visszaszájal, mert ebben a formában a gyerek nyiladozó kritikai érzéke nyilvánul meg.

"A kamaszkor nem csak a testi, de a szellemi érés időszaka is: ilyenkor erősödik meg a tizenéves látásmódja. Sokszor karikatúraszerűen látják a világot, és úgy érzik, hogy amit tapasztaltak, azt értékelni kell, ki kell mondani a véleményüket. Másrészt a pimaszkodás eszköze lehet a család érzelmi közegéből való leválásnak is, tehát az a gyerek, aki nem szemtelen, valójában még nem nőtt fel, nem vált le a szüleiről."

A szakember ezért úgy gondolja, jobb, ha kicsit pimasz a kamasz, mintha magába fojtja a kritikát. "Vagyis valójában a tizenévesek szemtelensége természetes dolog, amire a legbölcsebb humorral reagálni, és így csökkenteni a viszályokat."