Pótvizsgával büntetve

"Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány" - kezdi Karinthy hőse az év végi osztályzatait magyarázni a szüleinek, a Tanár úr, kérem! egyik fejezetében, ami persze novellaként roppant szórakoztató, de amikor az élet - vagyis a gyerek - produkálja ugyanezt a kínos helyzetet, és igyekszik gyöngyöző homlokkal  megértetni velünk, hogy mi volt a baj, miért "csak" hármas, vagy hogyan jött össze a bukás, az már kevésbé vicces. Mit tehet ilyenkor a szülő: büntessen vagy vigasztaljon? És legfőképp: hogyan érje el, hogy a csemetéje komolyan vegye a tanulást?

"Tudom, sokan szidják a tanárokat, pedig nekünk sem könnyebb" - mondja Szabó Katalin, aki matematikát és fizikát tanít egy budapesti általános iskolában. "Volt, hogy azért adtam meg egy gyereknek a kegyelemkettest, mert pontosan tudtam, hogy az apja megveri, ha megbukik. Csakhogy ilyenkor rettenetesen nehéz helyzetben vagyok, hiszen a többi gyereket felháborítja, hogy Ricsike megkapta a kettest, holott a szorzótáblát sem tudja, Zolikát pedig meghúztam, pedig tényleg nagyon igyekezett."

"Osztályozni, és ha ez indokolt, buktatni viszont kell, ez az egyetlen fokmérője a gyerek teljesítményének, és szerintem nem baj, ha ez világos, és összehasonlítható. A szóbeli értékelés inkább csak kiegészítheti ezt. A buktatás egyébként akár a gyerek érdekét is szolgálhatja, hiszen, ha tovább engedek valakit, aki nem sajátította el rendesen az anyagot, az egy osztállyal feljebb csak még gyengébben teljesít, és teljesesen lemarad."

A pedagógus szerint az sem igaz, hogy minden tanár büntetéspárti: ő azt szokta javasolni a szülőnek, hogy legyenek megértőek. "Persze ehhez az kell, hogy tudjak beszélni a szülővel. Mert sok anyukát, vagy pláne apukát egyáltalán nem is ismerek. Pedig, ha néha válthatnánk egy-két szót, akkor idejekorán felhívhatnám a figyelmüket a bajra, és nem kéne az utolsó pillanatban kapkodni, vagy a bukás miatt dühöngeni."

Kati néni szerint büntetés helyett érdemes jutalmat felajánlani: "Az osztályban egy tábla csokit kap az, aki a legjobb dolgozatot írja - ez nem egy nagy dolog, mégis hatalmas harc folyik érte."

Néha jobb megbukni

Marcsiéknál is a jutalmazás a divat. "Mindkét gyerekemnek van a hűtőn egy 'lépegetője'. Ez olyan, mint egy társasjáték táblája, amin 'komoly' tárgyból szerzett ötösért hármat, négyesért kettőt lehet előrelépni. Az egyes miatt viszont három mezőt visszaesik a versenyző. A cél pedig valamilyen egy hőn áhított dolog: a fiam most egy MP3 lejátszóért, a lányom egy gitárért gyűjti a jó jegyeket. Amióta ez a rendszer működik, szinte alig hoznak rossz jegyet, és minden este kiszámolják, hány ötös kell még."

Pedig Marcsi fia sem volt mindig jó tanuló, két évvel ezelőtt neki is becsúszott egy év végi elégtelen. "Először rettenetesen mérges lettem" - meséli az anyja - "nem is amiatt, hogy megbukott, inkább azért, mert nem szólt idejében, hogy baj van. Aztán lehiggadtam, és megbeszéltük, hogyan tovább. A pótvizsga előtt két héttel nekiült tanulni egy korrepetitorral, és végül ötöst kapott."

Alpár Zsuzsa szerint is ez a jó megoldás, nem célravezető, ha a gyerek egész nyáron tanul: "Nyáron igenis kell tanulni, lehetőleg a vizsga előtt időszakra időzítve, hogy formában legyen a pótvizsgán. Az a szülő, viszont, aki egész nyári tanulást ír elő a csemetének, öngólt lő, mert olyan fáradtan indul neki a következő évnek a gyerek, hogy abból jó nem sül ki tehát igenis szüksége van neki is arra, hogy kikapcsolódjon, hogy gyerekéletet éljen."

Alpár Zsuzsa ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy nem feltétlenül a sikeres pótvizsga a megoldás: "Az is előfordulhat, hogy a szülő úgy látja, az egész év csapnivalóan sikerült. Ekkor dönthet úgyis, hogy kéri, ismételje meg a gyerek az évet, vagy mondhatja azt is, hogy ne menjen el pótvizsgázni gyereke, inkább bukjon meg, és esetleg ezzel kikerül abból az osztályból, ahol nem sikk tanulni, vagy ahol nagyon rosszul érzi magát, talán más tanárai is lesznek, akik talán jobb szemmel néznek rá."

Ahol nincs bukás

Ezek szerint a csokival még a cosinus is érdekessé tehető, de vajon milyen más megoldások vannak? Mi történik akkor, ha az osztályzást kivesszük a rendszerből? A Waldorf oktatási rendszerben nincs hagyományos értelemben vett osztályzás, ott a tanár egy szöveges értékeléssel, és sok személyes beszélgetéssel jelzi a szülőnek és a gyereknek, hogyan halad a nebuló a tantárgyak elsajátításában.

"Emiatt aztán nálunk nincs is az a nagy nyomás vagy teher, ami év vége tájt a hagyományos iskolákban megvan" - mondja Szecsődi János, az Óbudai Waldorf Iskola tanára. Szerinte a Waldorfban azért sincs buktatás, mert a fontosnak tartják azokat a folyamatokat, amelyeken a gyerekek az életszakaszaikon keresztül mennek, vagyis azt, hogy amit 8 évesen könnyen megtanul, mert érdekli, azt 10 évesen már nem biztos, hogy könnyedén elsajátítja.

"De még a Waldorf iskolában is előfordul, hogy leül együtt a szülő a gyerek és a tanár, és megbeszélik, hogy eggyel vissza, vagy előre iratják a gyereket. Ez nem buktatás, hanem közös megegyezés" - teszi hozzá a pedagógus.

Szecsődi János szerint egyébként egy jól megírt szöveges bizonyítvány megmutatja, hol vannak a hiányosságok, és mit lehetne, min kellene változtatni.

"Igaz, hogy sajnos nem mindig sikerül jól megírni a szöveges bizonyítványt. A hagyományos osztályzatokat preferáló tanároknak abban igazuk van, hogy ilyen esetben egyszerűbb lenne a teljesen egyértelmű osztályzás a Waldorfban viszont a más iskolatípusoknál szorosabb a szülő és az iskola együttműködése, így a félreértéseket könnyű tisztázni."

A szakember szerint nem csak a jutalommal lehet tanulásra ösztönözni a diákokat: "Ha én magam érdekessé tudom tenni a tanagyagot, akkor diákok mindent hajlandóak megtanulni, és ritkábban teszik fel a kérdést, hogy minek ezt tudni, hiszen az életben soha nem lesz rá szükségem. Csak azt is tudomásul kell venni, hogy minden diákunk különböző minőséget képvisel, így személyre szabott kérdéseket kell feltenni, és a számunkra ideális feladatot kell kiosztani nekik. Egy egyenfeladattal biztos nem leszek sikeres egy 30 fős osztályban."

Reflektor minden diákon

Péter hagyományos iskolából került át Waldorfba, miután egy sikertelen pótvizsga után a gyűlölt matektanár évismétlésre kötelezte.

"Anyu begurult, mert ő segített felkészülni, és tudta, hogy tudom az anyagot. Nem vitatkozott a tanárral, inkább áthozott a Waldorfba." Peti azóta megtáltosodott, bár eleinte szokatlan volt neki az új rendszer.

"A nem waldorfos barátaim mind irigyelnek, hogy nem kapok egyest, és nem bukhatok meg év végén. Ennek eleinte én is örültem, de hamar kiderült, hogy itt a szüleim többet tudnak rólam, mint a másik suliban: havonta többször is kibeszélnek a hátam mögött" - mondja a nyolcadikos fiú, és hozzáteszi: "Ráadásul a Waldorfban nem lehet elbújni az osztályban. A régi suiban a reflektor az osztályra irányult - itt mindenkinek külön reflektora van."

Kovács M. Veronika