Váltsunk témát!

Szex, pénz, betegség, halál és a boldogság: ezek azok a témák, amelyekről nem, vagy csak érintőlegesen beszélgetünk baráti körben - derült ki mini közvélemény-kutatásunkból. Ki és miért állította fel ezeket a tilalomfákat, és van-e ezekre szükség egyáltalán? A pszichológus és szociológus segít megérteni mindezt.

A pszichológus értékelésével Sólyom Barbara szociológus lényegében egyetért, de szerinte a pénz akkor válik igazán tabu témává, ha nem "hasonszőrűek" beszélgetnek.

"Ha hasonló társadalmi helyzetben élőkkel vagyok együtt, akkor ezt meg lehet beszélni - leginkább persze úgy, hogy arról esik szó, kinek mennyi a rezsije, mennyit költ a gyerekére, vagy milyen nyaralást engedhet meg magának. Ha viszont túl nagy a különbség a beszélgetésben részt vevők jövedelmi viszonyában, akkor nem beszélünk róla, mert nincs miről. Hiszen, nem éljük meg, tehát valószínűleg meg sem értenénk a másik problémáit."

Sólyom Barbara szerint a legtöbb tabut a neveltetés és a társadalmi elvárások alakítják ki az emberben. "Az például, hogy a szexualitás általában tabu témának számít, a keresztény kultúrával hozható összefüggésbe: eszerint a szexualitás arra van, hogy gyereket nemzzünk - persze csak a férjeddel, vagy a feleségeddel, minden más bűnnek számít. Ez mind a mai napig nagyon erős beidegződés és komoly társadalmi nyomás kellene ahhoz, hogy ezeket a tabukat megdöntsük."

Sólyom Barbara szerint hasonló okai vannak annak is, hogy nehezen osztjuk meg a környezetünkkel és így nehezen kérünk segítséget, ha egy hozzánk közelállóról kiderül, hogy valamilyen szenvedélybetegség rabja.

"Egy anya azért nem mondja el, hogy a 'fiam alkoholista', mert szégyelli. Úgy érzi, az ő felelőssége, hogy a gyermeke szendvedélybeteg lett. Azzal, hogy kiteregeti a szennyest, kimondja magáról, hogy rossz anya. Ha valakinek a párjáról derül ki valami hasonló, az is szégyen, hiszen bukásérzettel párosul: nem tudott segíteni egy hozzá közelállón, nem tudott hatni rá. Ez szintén egy rossz társadalmi beidegződés" - mondja Sólyom Barbara.

Tabukezelés

"Ha egy baráti társaságban észrevesszük, hogy valakit kínosan érint a felvetődött téma, akkor azt ejteni kell. Nem érdemes feszegetni, tartsuk tiszteletben a másik érzékenységét, fogadjuk el, hogy a dolog tabu, és persze kezeljük nagyon diszkréten a dolgot."

Egyébként is veszélyes, ha két egymáshoz közel álló ember másként értékeli a tabu fogalmát. Ha mondjuk az egyik fél ragaszkodik a tabuk ledöntéséhez, a másik pedig bizonyos dolgokról nem szeret beszélni, akkor arra rámehet a kapcsolat."

Ettől függetlenül Sólyom Barbara úgy gondolja: nem lenne szükség kőbe vésett tabukra. "Az hiszem, inkább valamilyen alapvető intelligenciára, rugalmasságra lenne szükség a tásasági érintkezés terén, hogy tudjuk, miről, mikor, kivel beszélhetünk."

Kovács M. Veronika