A tyúkanyó, az anyaoroszlán és a többiek

Anyák, anyuk, mamik, anycikák, édesanyák, mamuskák, esetleg muterek - őket köszöntjük vasárnap. A köszöntés akkor is dukál, ha egyik-másik felmenő vielkedésével néha kellemetlen helyzetbe hozza vagy egyenesen az őrületbe kergeti a szeme fényét, s teszi mindezt személyiségétől függő, de rendszerint kifogyhatatlan eszköztárral. Anyatípus-karikatúrák a tyúkanyótól az anyaoroszlánon át a diktátorig.

A távanyák

Miről lehet felismerni? A hűtőn egy cetli díszeleg, amin ez áll: "Kaja a mikróban, későn jövök, ne várj meg!". A távmami telefonon neveli a gyerekit, havonta egyszer néz bele az ellenőrzőbe, és rendszerint mélyfagyasztott ételt fogyaszt a család - ennek megfelelően kicsit meglepődik, amikor kiderül, hogy a csemete lába már rég nem 34-es, és naponta borotválkozik. Persze a távmaminak minderre jó indoka van: éjt-nappallá téve dolgozik, hogy a kalácsra valót előteremtse.

Tapasztalat: Ivett anyukája világ életében távmami volt, olyannyira, hogy a családi legendárium szerint a lány sokáig a bébiszittert hívta anyunak. "Szerintem néha elfelejtkezett arról, hogy létezünk. Ha ő jött értünk az oviba, gyakran előfordult, hogy már csak a portás bácsival ücsörögtünk ott. Nekem nagyon hiányzott az anyám, szerettem volna odabújni, beszélgetni, és az sem vígasztalt, hogy tényleg mindenünk megvolt."

A pszichológus véleménye: sajnos manapság a távmamik vannak a legtöbben. Az emberek túlhajszoltak, késő estig kell dolgozniuk, és a gyerek teng-leng egész délután. Jó esetben a távmami egyben szervező anyu is, és akkor a sok különóra miatt nem kallódik el a csemete - rosszabb esetben a "villanypásztor" neveli, vagyis naphosszat ül a tévé vagy a számítógép előtt. Az a szomorú, hogy a távmamik gyerekei sivár érzelmi állapotban nőnek fel, s emiatt ők maguk sem tudnak majd úgy szeretet adni vagy kapni, ahogy azt kéne.

A távmamik közül néhányan nem is vállalkoznak arra, hogy a gyerekük mellettük legyen, ilyenkor a nagymama neveli fel a csemetét, aki persze, felnőve, már idegenként kezeli az anyját.

A normális anya

Az EGO Klinika munkatársa, Alpár Zsuzsa segít néhány tanáccsal, hogy ne hasonlítsunk egyik szélsőséges anyatípusra se. Úgy véli: nem szabad, hogy kötelességből beszélgessünk a gyerekkel, sokkal inkább élvezetből tegyük ezt. Persze a gyerekekkel sem mindig könnyű, vannak korszakok, amikor kifejezetten nehéz őket megérteni, de akkor sem szabad feladni. Alpár Zsuzsa tévhitnek nevezi, hogy kizárólag a "félrenevelt gyerekekkel" van baj.

"Ez azt feltételezné, hogy tiszta lappal jövünk a világra, és a erre a tiszta lapra írnak a szüleink csúnyán, vagy szépen, és ezért leszünk olyanok, amilyenek. Pedig ez nem igaz. Egy csomó mindent hozunk magunkkal, és nagyon változatos az élményfeldolgozásunk. Minden csecsemő más és más.

"De a legfontosabb, hogy a túlféltőn, az anyaoroszlánon és társaikon kívül vannak a normális anyák, akik szeretik, féltik, irányítják a gyerekeiket, akikkel lehet beszélgetni, és akik mellett jó felnőni. Szerencsére ők vannak a legtöbben.

Kovács M. Veronika