Ha felemészt a stressz

Vágólapra másolva!
"Enni sincs időm" - hallani gyakran azoktól az elfoglalt nőktől, akik a munkahelyükön és otthon is igyekeznek helyt állni, s emellett folyamatosan dögös nőként létezni. Az angol tudósok már nevet is adtak ennek az újfajta étkezési zavarnak, ami megfigyeléseik szerint elsősorban a magas beosztásúakat támadja meg: ez a stresszorexia. A magyar szakember szerint ez itthon még nem általános, a magyar nők inkább férfi módra viselkednek: esznek és híznak, ha túlterheltnek érzik magukat.
Vágólapra másolva!

Dudás Kata gasztro-pszichológus, az Angyalok Konyhájának táplákozási tanácsadója szerint mostanában az étkezési zavarok korszakát éljük.

"Egyre több táplálkozási zavar üti fel a fejét" - mondja a szakember - "sőt, már egyre több férfinál is diagnosztizálnak ilyen betegséget, holott ez korábban szinte csak a nőkre volt jellemző."

A szakember úgy véli, Magyarországon még nem jellemző, hogy egy nő a túl stresszes, felfokozott életmód miatt étvágytalan, vagy kórosan sovány legyen.

"Az általam ismert esetekben inkább az a gyakori, hogy a férfi típusú elhízás jelentkezik a menedzser nőknél, vagyis elsősorban a has zsírpárnái növekednek meg. Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy az ilyen hölgyek étkezési szokásai is a férfiakéra kezdenek hasonlítani: vagyis az egész napos koplalás után este kieszik a hűtőt. Valószínűleg többen is átéltünk már olyan napot, amikor szabályosan összeszorult a gyomrunk a stressz miatt. Aztán persze otthon az ilyen ember is kienged, amitől falási roham jön rá, és ilyenkor töbszörösét eszi meg annak, mint amennyit egészséges lenne."

Nassolni ér!

"Igen, magamra ismerek." - mosolyog Irén a gasztro-pszichológus megállapításain. "Nekem is csak a sörös flaska hiányzik a kezemből, egyébként pont úgy néz ki az estém, mint a férjemé." Irén saját cégét igazgatja, ami elmondása szerint komoly energiát emészt fel. "A munkanap csak a hétvégén áll 8 órából, egyébként 10-12 óra az áltagos munkaidőm. Arra sajnos nem érek rá nap közben, hogy kiszaladjak enni, az viszont szerintem tekintélyromboló, ha a beosztott egy félig megrágott kiflit lát az íróasztalon. Úgyhogy napközben csak kávé, hektószámra, este pedig, a tévé előtt ülve, ami belefér."

"Volt olyan időszak is, hogy csokival csillapítottam a stresszt, vagyis, amikor már azt hittem megőrülök, akkor elnassolgattam egy-egy táblával. Csakhogy egyrészt lelkiismeret-furdalásom lett emiatt, másrészt hamar hízásnak is indultam, úgyhogy ezt a módszert ejtettem."

Dudás Kata szerint normális dolog, ha időként bekapunk egy kis nasit, a feszített munkanap alatt. "Gondoljunk bele, hogy a felszökő adrenalin miatt a megemelkedett energiafogyasztást pótolni kell az embernek. Úgyhogy, nem túlzás azt állítani, hogy a 'sutyicsoki' életmentő lehet. Az okozhat bajt, ha ilyenkor mindenféle lelkiismeret-furdalással gyötörjük magunkat. Miért lenne természetes, hogy egy ember a munkája miatt az élettani szükségleteit lefojtja: nem hogy nem eszik, vagy iszik, de még vécére sem megy ki."

A gasztro-pszichológus szerint azok, akik ilyen zavarokkal küzdenek, az intelligens, iskolázott emberek közül kerülnek ki, akik különösebb szakértelem nélkül is beláthatnák, hogy a szervezet elleni merénylet, amit csinálnak. Úgy véli, hogy az angol cikkben vázolt stresszoxiának nevezett állapot inkább azok között a hölgyek között okozhat problémát, akik amellett, hogy fegyelmezetten hajtanak nap mint nap, rettegnek az elhízástól, és így este is csak nullkalóriás salátát esznek.

Dudás Kata egy másik, egyre divatosabb táplálkozási zavart is megemlít, ami ugyanezt a réteget sújtja. "Van egy másik étkezési zavar, az ortorexia nervosa, ami viszont egyre gyakoribb. Ez a minőségre koncentráló függőség. Az ilyen betegek csak garantáltan egészséges ételeket fogyasztanak, és úgy néznek a fehérlisztből gyártott, vajjal megkent kiflire, mint valami gyilkos eszközre. Ez tényleg elég extrém méreteket tud ölteni, és komoly hiánybetegségekhez vezethet, emellett azt a képzetet kelti, hogy egészségesen táplálkozik a beteg."

Ha jót eszel, jól leszel!

Az, hogy az étkezési zavarok mögött a lélek betegsége áll, mára már köztudott. A rossz lelkiállapot hasonlóan rossz, néha beteges étkezési szokásokhoz vezethet. De vajon visszafelé működhet-e ez a mechanizmus?

Dudás Kata szerint igen, ugyanakkor nem az a megoldás, hogy egy kimerítő nap végén "megjutalmazzuk magunkat valamilyen finomsággal."

"Ha valaki egy nehéz nap után egy ritka ínyencséggel dobja fel magát, az függőséget okozhat. Ez ugyanis csak rövid kielégülést jelent, és könnyen rááll a szervezet. Tudni kell azt is, hogy az ilyen rossz beidegződéseket nehéz megszüntetni. Pedig a tartós megoldás a normális, kiegyensúlyozott, személyre szabott étrend, ez hathat pozitívan a lelkiállapotra. Azáltal, hogy jól és jókat eszünk, harmóniába kerülünk önmagunkkal. De ez mindenkinél mást jelent, sőt, számos más tényezőtől, például az élethelyzettől is függhet."