Korán kezdik a kiskorúak

Minden szülő rémálma, hogy egyszer cigarettázáson vagy az alkoholos pohár ürítésén kapja gyermekét, a könnyű és nehéz drogok kipróbálásáról nem is beszélve. Egy nemrégiben megjelent kutatási eredmény azt mutatja, hogy egyre több és egyre fiatalabb tizenéves jár legalább egyszer a tilosban. A szakemberek szerint, még ha megdöbbentő is, nem kirívó a hazai helyzet, ám hatékony kezeléséhez némi szemléletváltásra is szükség lenne.

Gábor Kálmán szociológus, ifjúságkutató azt említi: a drog, alkohol, cigaretta korai kipróbálásának problémaköre a múlt század közepéig nyúlik vissza.

"Ezek a feszültségoldó technikák a 60-as években kerültek felszínre a legfejlettebb országokban. Ezt egyfajta ifjúsági korszakváltással kapcsolják össze. Ennek lényege, hogy a fiatalok egyre hosszabb ideig járnak iskolába, így egy elnyúló iskolai életszakaszról beszélünk, amivel együtt jár a több szabadidő, amit egyre intenzívebben töltenek el."

"Másfelől viszont, bár tovább járnak iskolába, egyre korábban önállósodnak, szórakozni járnak, utaznak, világot látnak - egyre fiatalabb korban. A hagyományos kontrollok - amelyek annak idején közvetlen kontrollok is voltak - mint például a család, fellazultak. A globalizációval az élet is felgyorsult, a szülők olykor egész nap dolgoznak, a gyerekek korábban kényszerülnek rá az önállósodásra és a mintaadó intézmények, mint a fogyasztóipar és a média rendkívül intenzív életet sugallnak: legyél szép, legyél csinos, és pörögj! A korai önállósodás pedig különböző feszültséggel, konfliktusokkal jár, és komoly sérülésnek teszik ki a fiatalokat" - mondja a szociológus.

Gábor Kálmán szerint nemcsak hogy egyre többen próbálják ki a különböző tudatmódosítókat, hanem egyre fiatalabb korban is.

"Tőlünk nyugatra, a 60-as évektől kezdve - amikor megjelentek az egyetemi mozgalmak -, a drog a kipróbálása nem csak a fiatalok önállósodásának, hanem a szabadságvágyának megtestesítője is volt és ez mint kulturális jelenség még ma is hat a fiatalokra. Ez Nyugat-Európában a 1980-as évekre szépen modellezhetővé vált - ekkor az ifjúságkutatók Magyarországon felhívják a figyelmet arra, hogy rövidesen nálunk is komoly változás várható."

"A mostani jelentés adatai azt mutatják, hogy a magyar fiatalokat ugyanazok a kihívások, ugyanaz az életstílus jellemzi, mint a centrumét, vagyis a fejlettebb országokét. Az igazi probléma, hogy a miénk egy sérülékenyebb világ, hiszen az egyén, a társadalom, a családok sokkal kevésbé vannak felkészülve-felkészítve erre, és ehhez még hozzájárul az, hogy a társadalom a drogotfogyasztás minden formáját deviancia bűnözésként értelmezi."

...újmódi hozzáállást követel

A szociológus szerint nem csupán az adatok adnak okot aggodalomra, hanem az is, ahogy magyar társadalom hozzááll a problémához.

"Észre kellen venni, hogy ma egészen máshogy kellene az ifjúsággal érintkezni, mint 20 évvel ezelőtt. Egy demokráciában nevelkedő tinit másként kell az életbe bevezetni, felkészíteni, mint adott esetben egy diktatúrában élőt, hiszen sokkal több hatás éri majd azáltal, hogy kinyílt a világ."

Gábor Kálmán szerint pusztán drogprevencióval semmit nem érünk el, hiszen mire a gyerek megkapja a felvilágosítást, már rég mindent tud róla, akár az internetről, akár filmekből.

"Egyébként sem lehet mindig mindenben csak az iskolára vagy a kormányzatra hagyatkozni: a társadalomnak is kéne kicsit fejlődnie."

A kipróbálók elenyésző része válik függővé

A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatója, Felvinczi Katalin erre azt mondja: ők is fontosnak tartanák, hogy a társadalomnak legyen "pszichológiai kultúrája" a dologgal kapcsolatban.

Próbálják a szülőket is bevonni, de egyelőre ezen a téren nem lehet nagy sikerekről beszámolni. A drogprevenciós programokat mindenesetre már az általános iskola alsó tagozatában elkezdik, természetesen a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően, de az a tapasztalatuk, hogy a diákok már valóban rendelkeznek információkkal.

"Kétszáz fölött van az iskolákban zajló programok száma: ezek között sajnos még mindig viszonylag nagy számban van az elrettentő információkat közlő előadásmód, pedig inkább az interaktivitásra kellene fektetni a hangsúlyt."

Felvinczi Katalin szerint ugyanis az interaktív kiállításoknak, illetve a kortársak által bemutatott programoknak van esélye arra, hogy hatást érjenek el - bár még nem volt olyan kutatás, amely összességében vizsgálta volna ezt.

Az igazgatónő azt mondja: jelen esetben nincs megbízható adatuk arról, hogy a különböző tiltott szereket használók száma növekedne.

"Nem is annyira a kipróbálás a probléma, hiszen az - ha tetszik, ha nem - az ifjúsági kultúrában benne van, viszont a kipróbálóknak csak elenyésző részéből lesz függő. Aki komoly felhasználóvá válik, ott igazán súlyos dolgok és sok összetevő van a háttérben."

Fehér Mariann