Zöld, sárga, fekete, fehér - tea-tanoda

Teából van zöld, sárga, fehér, fekete, ízesített, porított, gyümölcs-, gyógy- és filteres is, ráadásul mi egyfajta speciális, közép-kelet-európai változatát is ismerjük: azt a bizonyos "napközis", másnéven "kórházi" teát - bár a hozzáértők szerint ez utóbbi nem minősül annak, hiába az azonos alapanyag. Egy biztos: jól elkészítve, fajtától függetlenül, a tea egy egészséges, finom, élénkítő - vagy éppen nyugtató - ital. Tudnivalók, érdekességek a teavilág legnemesebb képviselőiről.

Legendárium és a rideg tények

A legenda szerint a teát majd 5000 évvel ezelőtt fedezte fel egy kínai császár, aki - miután maga kóstolt meg minden növényt, hogy kitapasztalja, melyik a mérgező és melyik a finom - naponta hetvenkétszer kapott mérgezést. Sen Nong császár ezt a hatalmas dózist a teával óhajtotta egyensúlyozni.

Máshol azt mesélik, hogy Gautama Buddha fedezte fel a teát, midőn egy napon a kertben meditálva egy tealevél hullott csészéjébe.

De van olyan hagyomány is, ami szerint pedig i. e. 53-ban kezdték termeszteni a Gan Lu, vagyis Édes Harmat teát.

A tények viszont csak azt támasztják alá, hogy a tea Kínából származik, és csak a VI. sz. végén jelent meg Japánban. Innen portugál tengerészek hozták be Európába a XVI. sz. vége felé.

Teaszín-paletta

Azt, hogy a tea milyen "színű", nem a növény fajtája, hanem az feldolgozás módja, az úgynevezett fermentálás határozza meg. Az örökzöld cserje levelei ugyanis leszedésük után nagyon gyorsan hervadni és oxidálódni kezdenek, hacsak nem szárítják meg őket gyorsan. Ezután hevítéssel eltávolítják a levelekből a nedvességet.

Zöld teáról akkor beszélünk, ha a tealeveleket nem oxidálják - szaknyelven nem fermentálják. Ez az egyik legegészségesebb teafajta, fogyasztása lelassítja az öregedést, és segít a rák megelőzésében.

A fehér teát éppen csak megfonnyasztják a napon.

A sárga tea egy kevéssé, 10-20%-ban erjesztett tea, a zöld teához áll legközelebb.

Kékeszöld színű az Oolong-tea lehet, ekkor melegítik és "söndörítik" - ha erősen fermentált és pirított, akkor a forrázat barna színű.

A vörös vagy fekete tea ugyancsak egy erősen, akár 80-90%-ban fermentált tea. Létezik még a Pu Erh, amelynek erjedtségi szintje akár 100% is lehet.

Porított, préselt, sodrott

A teákat nem csak erjedtségi szintjük szerint csoportosíthatjuk, hanem a feldolgozás módja szerint is.

E szerint van a zúzós, tépős, sodrott tea, amelyből kicsi golyócskákat gyúrnak, a porított tea, amelyet kis bambuszhabverővel készítenek el, a préselt és a "csomagolt" tea. Ez utóbbit bambuszszárba, grapefruit héjába vagy valamilyen levélbe tömik, vagyis csomagolják.

Ízesített és illatosított

Léteznek ezenfelül illatosított teák, amelyek úgy készülnek, hogy friss virágot kevernek a száraz tealevelekhez, az egybenedvesedetteket kiszárítják, majd a teát kiszitálják a virág közül.

Találunk aztán ízesített teákat is, amelyek, ha nem vegyipari műremekek, akkor pirított rizzsel, ginzenggel, kókusztejjel, gyümölcssziruppal, sóval, fűszerekkel aromásítják.

Tea-szommeliék

Végül az is nagyban meghatározza a tea aromáját, hogy a világ mely országából, melyik vidékről, sőt melyik teakertből származik. Szepesi Zsuzsa teaszakértő szavaiból kiderült, ez olyannyira meghatározó, hogy a szakértők a borokhoz hasonlóan kóstolják és azonosítják a teát. Itt is, ugyanúgy, ahogy a boroknál, előfordulnak jó és rossz évjáratok, úgyhogy van tea, amiből idén nem is tudtak rendelni, mert nem volt megfelelő a minősége.

A teákon a minőség jelzésére egy betűsor is szolgálhat. Az ágak csúcsain levő első levélpár adja mindig a legfinomabb teát, ezt Flowery Orange Pekoe-nak hívják, (és semmi köze a narancshoz) Jelzése: F.O.P. A második levélpárból készül az Orange Pekoe Jelzése: O.P A harmadik levélpár a Pekoe. Jelzése: P. A negyedik levélpár a Pekoe Souchong teát adja. Jelzése: P.S. Míg az ötödik levélpár adja a Souchong teát Jelzése: S. Az első szüretelés jelzése: F. A tördelt levelek jelzése: B. Az aranyszínű rügylevél jelzése: G.