Vágólapra másolva!
Egy brit cikk szerint a gyerekek egyre később válnak szobatisztává, mert a modern pelenka túl kényelmes ahhoz, hogy el akarja hagyni a kicsi. Az anyukák és a szakemberek szerint a szobatisztaság elsősorban érettség kérdése - az viszont igaz, hogy bizonyos módszerekkel felgyorsítható a folyamat.
Vágólapra másolva!

Erika a maga idejében eleinte nem is tudott nadrágpelenkát használni, egyrészt mert olyan pici volt a gyereke, hogy a legkisebb pelenka is bő volt hónaljban, másrészt a lánya az egyik márkától kiütést kapott. De a kislány így is gyorsan leszokott a pelenkáról, egy nyaralás alatt.

"Jó meleg volt az idő, úgyhogy elég volt egy kis bugyi." - meséli Erika. "Abban viszont nagyon kellemetlen volt, ha véletlenül 'baleset' történt. Úgyhogy, a lányom nagyon hamar rájött, jobban jár, ha a kibírja a biliig. Aztán már éjszakára se kérte a pelust. Viharos gyorsasággal lett szobatiszta."

Ahogy Erikáék történetéből is kiderült: nyáron lényegesen egyszerűbb szobatisztaságra nevelni egy gyereket. Vinczéné Markó Katalin védőnő szerint gyerekfüggő, hogy mikor érkezik el a bili-korszak. "A fiúk eleve nehezebben jutnak el idáig. De valóban, minden gyerek máskorra érik meg a szobatisztaságra. Kell ugyanis ehhez egy idegrendszeri érettség, hogy ki tudja várni, amíg kihámozzuk a göncből" - mondja.

A védőnő arról is beszélt, hogy a régebbi korokban, már amikor a gyerek stabilan ült, próbálhatta a trónolást a bilin. "Divat volt - bármilyen gusztustalanul hangzik is - hogy a gyerek a bilin ülve kapott enni. Mivel minden gyerek étkezés után pisil-kakil, többször is sikerült 'produkálni' valamit" - meséli.

Abban viszont a védőnő is egyetért a Times cikkében leírtakkal, hogy a gyerek a nadrágpelenkában sokkal komfortosabban érzi magát, így valóban nehezebben hagyja el a "csomagot". Ettől persze nem kell feltétlenül kitolódnia a pelenkás kornak.

A szórakoztató bili

"Ott lehet a bili a kezdetektől fogva a gyerekszobában, mint valami szobadísz, és lehet próbálgatni, ha a gyerek nem tiltakozik ez ellen. Ismerkedjen vele, de nem erőszakosan, nem szidással, hanem dicsérettel, ha valami véletlenül sikerül. Fontos, hogy véletlenül se legyünk erőszakosak, hiszen ilyen esetben gátlás léphet fel" - tanácsolja Vinczéné Markó Katalin. A védőnő jó néhány rémtörténetet ismer, például, amikor bilistül kikötötték a gyereket és órákig kellett egy helyben ücsörögnie.

Ez a módszer szörnyű lehet - pláne egy örökmozgó gyereknek - de vannak olyan csemeték, akik remekül elvannak a bilin. Noémi lánya kifejezetten élvezi a bilizést, remekül elcsacsog az anyukájával, olvasgat, játszik, igaz, azt még nem pontosan érti, mi végre kell erre a fura székre telepedni. A kicsi egyébként is "olyan, mint a kiskacsa".

"Mindenhová jön utánam, akárhová megyek - mosolyog a mama - és igyekszik mindent leutánozni. Úgyhogy együtt mossuk a kezünket, az arcunkat, a fogunkat, és azt is jól megnézte, mit művelek a fajansz-szalonban. Sőt, kifejezetten szereti lehúzni a wc-t!"

Noémi nagyobbik gyereke jóval idősebb, a születésekor még csak a "hagyományos csehszlovák textilbe" lehetett bugyolálni.

"18 hónapos volt, amikor egyszer nagyon kipirosodott a feneke, sok könny és szenvedés árán hoztuk csak rendbe. Szerintem az volt az oka, hogy Boti többet hallani se akart a pelenkáról" - mondja a kétgyermekes anyuka.

A Times szoktatási ötletei:

- vegyél egy bilit, amint a gyermek akkora, hogy már stabilan tud huzamosabb ideig ülni, és szoktasd rá, hogy ráüljön.

- reggelente ültesd bilire egy kicsit, vagy ebéd utáni alvás után, amikor tudod, hogy pisilni szokott.

- használj nem eldobható pelenkát, vagy olyan eldobható pelenkát, amiben nedves marad a gyerek, ez elősegíti a szobatisztaságra szoktatást.

- kerüld a nadrágpelenkák használatát, mert ez összezavarja a gyereket. Használj inkább olyan mosható pelenkát, amiben nem érzi jól magát a baba, ha tele van, de mégsem szivárog ki semmi a ruhájára, mert az neked is kényelmetlen.

- ne zavard össze a gyereket. Ne hordjon otthon bugyit, ha elmenetelkor pelenkát adsz rá, mert ez késlelteti az eredményt.



Érdeklődés és érettség

Az [origo] Babázó rovatának gyermekpszichológus szakértője annak a híve, hogy figyeljük a gyerek jelzéseit, és akkor ajánljuk fel a bilit, amikor érdeklődni kezd iránta.

"A gyereknek általában hároméves koruk körül érnek meg arra, hogy szobatiszták legyenek." - mondja Benda Viktória. "Vannak persze, akik korábban elhagyják a pelenkát, de a három éves kor az általános, mert többféle funkciónak kell elég érettnek lennie ahhoz, hogy ez sikerüljön, hiszen nem elég az értelmével felfogni. Kell egyfajta öntudatosság, kell a záróizmok feletti kontroll képessége, és megfelelő idegrendszeri érettség. Ha mindez összeérik, akkor beindulhat a szobatisztaság. Ehhez jönnek a környezet segítő, vagy gátló hatásai. Sok gyerek, aki elég öntudatos, és érett, az maga akarja elhagyni a pelust, nem kell már neki egy idő után. De vannak gyerekek, akik ebben érzik magukat biztonságban, és sokáig még pelusba kakilnak, és így elhúzódhat a szobatisztaságra szoktatás."

Az órákig tartó, és az evés után rögtön megtörténő biliztetésről Benda Viktória elmondta: ezzel egyfajta reflexet építenek ki a gyerekben. "Van, akinél ez is működik, de nem ezt szoktuk javasolni" - mondja a szakember. A testvéri, vagy szülői példamutatást viszont hasznosnak tartja a gyermekpszichológus: "a kisgyerekben van egy természetes érdeklődés, megy az anyuka után, nem is szereti, ha becsukják az ajtót, ezt ki lehet használni."

Zsuzsiéknál viszont sem a testvéri példamutatás, sem a türelem, se a szülői taktika nem használt: a legkisebb gyerek nagyon ragaszkodott a pelenkához.

"Már komolyan kezdtünk aggódni, hogy valamit csúnyán eltoltunk, mert a kicsi egyszerűen keserű zokogásban tört ki, ha csak céloztunk rá, hogy meg kéne próbálni a bilire, vagy a wc-re ráülni. Pedig a két idősebb testvére hibapont nélkül elhagyta a pelust, egyikük 24, másikuk 30 hónapos kora körül. De Benjámin nem. Orvoshoz cipeltük, zenélő bilit vettünk, a világon mindent kipróbáltunk, hiába. Aztán egyik nyárra lement egy hétre a nagyihoz, de a nagy kapkodásban a nadrágpelenkák otthon maradtak. Így történt, hogy a gyerek fertőtlenített, vasalt textilpelenkát kapott, amit eleinte bizalmatlanul szemlélt, majd folyton igazgatott, végül egyszerűen levetett. Mire hazavittük már nem volt szükség a pelenkára. Úgyhogy nekem mondhatnak bármit, a nadrágpelenka az oka mindennek!" - zárja a történetet Zsuzsi.

Kovács M. Veronika