Agyondicsért gyerekek

Önimádó, nárcisztikus személyiséggé válhat az a gyerek, akit túl sokat dicsérnek otthon - állítja egy közelmúltban megjelent amerikai pszichológiai kutatás. Vannak azonban szakemberek, akik határozottan állítják: egy szülőnek sosem szabad a jogos elismeréssel fukarkodnia, hiszen csak így lehet egészséges önbecsüléssel bíró felnőtt a gyerekből.

Azzal, hogy a ilyenfajta torzulásért a szülő is felelőssé tehető, Csernus Imre részben egyetért: "Ha egy szülő, átbillenve az egyensúlyon, folyamatosan azt hangsúlyozza gyermekének, hogy ő a legszebb, a legokosabb, de emellett nem tolmácsolja felé a megfelelő kritikákat, és nem szorítja mindezt megfelelő keretek közé, akkor bizony elrontja a gyereket." - mondja a pszichiáter, és hozzáteszi: erre persze nem ez az egyetlen módszer.

"Az egyik leggyakoribb szülői viselkedésforma, az úgynevezett aranyketrec típusú magatartás, amikor egy szülő mindent megad, és megenged a gyerekének; a másik pedig, amikor valaki a gyermekét a batrátjaként kezeli. Utóbbi - bár az aranyketrec-típusú hozzáállásnál elsőre jobban hangzik -, azért különösen rossz, mert a gyereknek is felnőttnek is megvan a saját pozíciója, és ha valaki ezt a kettőt összekeveri, azt tapasztalja, hogy a gyerek egy idő után nem tiszteli őt, mert azt hiszi: ő is megtehet mindentt, amit a felnőtt megtehet."

Csernus emellett azért fontosnak tartotta hangsúlyozni, dicséretre természetesen szükség van: "Az egészséges mértékű szülői dicséret megtanítja a gyereket arra, hogy embereből vagyunk és nem isteneből."

"Azóta szaporodtak meg a személyiségzavaros emberek, amióta a élettempó felgyorsult, és nem foglalkozunk belső világunkkal. Azóta egyre többen esnek szét fiatalon" - véli a szakember.

Nem az életre készül, hanem él

Létezik ugyanakkor egy pedagógiai módszer, amely programszerűen is fukarkodik az elismeréssel: ez a Montessori irányzat. Ennek egyik képviselője, az egyik budapesti személyiségközpontú iskola, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) egykori pedagógusa, Nádori Gergely.

"A Montessori pedagógiának van egy alapelve - ami elsőre kicsit megdöbbentőnek tűnik - miszerint sem büntetni, sem jutalmazni nem szabad, méghozzá azért, mert maga a rendszer arra épül, hogy egy kizárólag belső kontrollos, és belső motiváltságú tanulás alakuljon ki a gyerekekben"- magyarázza a tanár. "Ha nem az elvégzett munka a jutalom, hanem a tanár dicsérete, akkor már nem a belső kontroll irányít."

A szülői dicséretről azonban már más a tanár úr véleménye: szerinte a szülőnek az a dolga, hogy elismerjen. "A legnagyobb bajok abból vannak, hogy ha a gyerek nem érzi a szülői elfogadást. A gyereknek biztosan nem tesz jót, ha a szülő - akár programszerűen, nevelő szándékkal - nem hajlandó őt megdicsérni."

"Az iskola persze más: egy jól bezárt tér - folytatja Nádori - amely akkor jó, ha minél kevesebb korlátozással próbálja a diák személyiségének kibontakozását segíteni."

Nádori Gergely szerint, mindemellett az AKG azért egy különleges intézmény, mert ott egyénenként kezelik a diákokat, személyre szabott módszerekkel nevelnek. "Ha egy gyereknek arra van szüksége, akkor megdicsérik, de ha az tesz jót neki, akkor a kritikával szembesül. Ezt fejezi ki az iskola szlogenje is: "A gyerek nem az életre készül, hanem él".