A szülő nő választása

Manapság egyre több kismamáról hallani, aki otthon, nyugodt körülmények között akar szülni - ők úgy vélik, ez egy természetes folyamat, nem kell hozzá orvosi segítség. Vannak, akiknek bár zökkenőmentesen zajlott a terhessége, a kórház, a steril környezet a megnyugtató. Kérdés, hogy csak a kórház biztonságos-e, és csak otthon lehet természetesen szülni, s hogy a két módszer ma Magyarországon valóban alternatívája-e egymásnak ?

Juli egy teljesen átlagos testalkatú, egészséges, fiatal nő, aki március végére várja a második gyermekét. Emmát, tervei szerint egy bába segítségével, otthon szüli meg - az első terhessége alkalmával ugyanis teljességgel kiábrándult az orvostudományból.

Amikor a most kétves Somát várta, orvosa a kontrollvizsgálatok során többször is említette, hogy mivel úgy tűnik, a kisfiú nagyobb lesz a megszokottnál, elképzelhető, hogy majd meg kell császároznia.
"Erre a megjegyzésére akkor nem is figyeltem, talán nem is akartam meghallani. Mivel a terhességem teljesen komplikációmentes volt, meg voltam győződve arról, hogy különösebb segítség nélkül, hüvelyi úton tudok szülni" - meséli Juli.

Az, hogy Juli gyermekét természetes úton akarta világra hozni, lelki kérdés volt, amit állítása szerint az orvosa számára is egyértelművé tett. A szülésnél mégis úgy érezte, semmi nem úgy történik, ahogy szerette volna. "Először is kaptam oxytocint, ami felgyorsítja a fájásokat. Bár ezt sem beszéltük meg előre és szerintem semmi szükség nem volt rá, azt mondtam, rendben. Ám ahelyett, hogy hagytak volna tovább vajúdni, első beavatkozást továbbiak követték, majd egyszer csak az orvosom kijelentette: nincs más megoldás, a császármetszést meg kell csinálnia"- folytatja a kismama, aki akkoriban elfogadta, hogy végül ezzel a módszerrel szült, hiszen egészséges kisfiúnak adott életet. Ma már azonban úgy érzi sok olyan gyakorlat van a kórházban, amit elvégeznek, ha kell, ha nem és zavarja, hogy élete egyik legfontosabb pillanatában nem irányíthatta maga a sorsát. "Ha hagytak volna a saját tempóban szülni, képes lettem volna rá" - állítja.

Az utóbbi években Magyarországon is egyre inkább teret nyerő otthonszülésről Juli, éppen a mostani terhessége kezdetén egy barátnőjétől hallott, aki olyan pozitívan nyilatkozott az őt segítő bábáról - extrém helyzet volt, mert farfekvéses volt a baba -, az otthoni nyugalomról, hogy a negatív kórházi tapasztalatok után Julit egyre inkább érdekelni kezdte a kínálkozó alternatíva.

"Rengeteget olvastam, kutattam a témában, aztán elvégeztem azt az egyhetes tanfolyamot, ami az otthonszülőknek kötelező. Eleinte nagyon furcsának találtam az egész bábatársadalmat, de amikor már minden fontos információ birtokában voltam, megingathatatlan lettem: biztos voltam benne, hogy otthon fogok szülni."

Bár Juli alapvetően a veszélyeztetett kategóriába tartozik, hiszen túl van egy császáros szülésen és az átlagnál nagyobb a babája, mégis elszánt.

"A nők 95 százaléka képes arra, hogy mindenféle külső segítség nélkül szüljön. Nem kell sem beöntés, sem gátmetszés, sem császármetszés. A kórházi és a bábagyakorlat között elsősorban hozzáállásbeli különbség van: az utóbbi sokkal természetesebb. Ha elhúzódik a vajúdás, a bába lehet, hogy pozíciót váltat az anyukával, amitől kiválóan tágul a medence - míg az orvos egyből vág. Meg akarom adni magamnak az esélyt, hogy a bábák által alkalmazott alternatív technikák segítségével szüljem meg a kislányomat, de mivel tartok a komplikációktól, természetesen kijelölöm magamnak azt a pontot, amikor, ha kell, bemegyek a kórházba."

Nórák (Történetek a szülőszobából)
"Azért készítettem ezt a filmet, mert úgy éreztem, senki sem hallgatja meg a nőket. Az egészségügy megreformálása, a szülészeti botrányok között senki sem figyel rájuk igazán. Nem kérdezik őket arról, nekik hogyan volna jó! Így nem is mondhatják el, hogy a szülés alatt némán kell tűrniük a fájdalmat, nem választhatják meg a testhelyzetüket, van ahol még inniuk sem szabad. A nőt szabadnak mondja az európai civilizáció. Mégis a hátára fektetik és lefogják a lábát, ha szül és ezzel tökéletesen lehetetlen és kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítik... a legszomorúbb mégis az, hogy gyakran maguk a nők is elhiszik, ez így helyes" - írja Rist Lilla újságíró a Nórák (Történetek a szülőszobából) című dokumentumfilmjéről.
A film központi kérdése: Van-e döntési joga a nőnek, amikor szül?
A történet főszereplője Nóra, aki várandóssága közben megkérdőjelezi a vizsgálatok értelmét és jogosságát.
A dokumentumfilm bemutatja más nők sorsát is, a szülés körülményeit, örömteli és szomorú eseteket egyaránt feldolgoz.

Honlap: www.norak.hu

Dr. Raft Miklós, szülész-nőgyógyász természetesen nem tud arról nyilatkozni, hogy ki, hogyan viselkedik a páciensével, de úgy gondolja, mindent meg lehet beszélni és szem előtt lehet tartani az nők kéréseit.

"A gátmetszésnek hagyománya van Magyarországon, egyébként ma már nem mindig alkalmazzák. Nálam ez úgy működik, hogy megbeszéljük: ha nem rosszabbodnak a kitolási szakban a szívhangok, akkor nem feltétlenül metszünk. Ugyanígy nem végzünk minden esetben borotválást, beöntést. Azt viszont meg kell említeni, hogy mostanában jórészt nagyobbak a bébik, mint régebben és ezt nem mindig viseli el a gát, repedhet is."

"A császármetszés viszont szigorú szakmai követelményekkel van körülbástyázva - elsősorban az anyát veszélyeztető következmények, például a fennálló fertőzésveszély miatt, de ide tartozik az is, hogy egy császármetszés a természetes szülésnél jóval többe kerül az egészségpénztárnak, ezért aztán igen alaposan utánanéznek, hogy indokolt volt-e a műtét vagy sem." - mondja Raft, és hozzáteszi: szülés közben folyamatosan figyelik a baba szívhangját, s ha ez a kitolási szakaszban romlik, és még az oxytocin ellenére is stagnál a szülés, akkor a császármetszés kockázata eltörpül a magzat egészségkárosodásának lehetősége mellett. "Még a saját feleségemnél sem engedném, hogy további vajúdás következzen, akkor inkább császározzák meg, hiszen ez a mai korszerű technika mellett sokkal kisebb kockázattal jár, mint egy elhúzódó és oxigénhiányos állapotba torkolló hüvelyi szülés" - mondja az orvos.

A magukat képező, a szülésre alaposan felkészülő kismamák mellett olyanok is vannak, akik sorsukat teljes egészében az orvosukra bízzák, és nem szólnak bele a dolgok menetébe. Kriszta tudatosan kerülte a különböző, szüléssel kapcsolatos történeteket.

"Úgy gondoltam, hogy az orvos szakember, nyilván azért tanult évekig, hogy pontosan tudja, mikor mit tegyen. Nekem egyetlen elvárásom volt: mindent tegyen meg azért, hogy egészséges babám legyen. A terhesgondozás alatt folyamatosan mesélt, mikor mi történik a kisbabámmal, hol tart a fejlődésben, elmagyarázta milyen vizsgálatok szükségesek, melyek azok, amelyek ajánlottak, de volt olyan is, amire azt mondta, felesleges. Tökéletesen megbíztam benne. A vajúdásom első percétől ott volt mellettem, órákig nem szültem meg, ő pedig várt. Ám, amikor a gyermekem szívhangja másodszor is csökkent, nem tétovázott, megműtött. Kiderült, hogy a kislányom nyakára háromszor volt rátekeredve a köldökzsinór, ezért nem tudott megszületni. A mai napig hálás vagyok neki, hogy nem engedett tovább szenvedni és, hogy a gyermekem egészséges." - meséli Kriszta, aki szerint a kórházban való szülés a világ legtermészetesebb dolga és számára teljességgel elképzelhetetlen, hogy otthoni környezetében csinálja végig.