A 100 mérföldes diéta

Vágólapra másolva!
Két kanadai fiatal elhatározta, egy éven keresztül csak olyan ételeket fogyasztanak, amelyeket nem "utaztattak" több ezer kilométeren keresztül. A "100 mérföldes diéta" egy kis utánajárást igényel, de megéri, és itthon is megvalósítható.
Vágólapra másolva!

Az ősi bölcsesség szerint mindig olyan gyümölcsöt érdemes fogyasztanunk, ami azon a területen terem, ahol élünk. Így tettek a nagyszüleink is, és nemigen jutott eszükbe, hogy télen sárgadinnyét, nyáron téli almát keressenek a piacon, megelégedtek az évszak adta zöldséggel és gyümölccsel. Ma már persze nem ilyen egyértelmű a helyzet: kamionok, repülők és hajók szállítják naponta az élelmiszereket mindenfelé a világban, a boltok polcai roskadoznak a legtávolabbi országokból érkezett importcikkek alatt.

Egy kanadai pár azonban úgy döntött, megpróbál az árral szemben úszni, és arra buzdítanak, hogy olyan ételeket válasszunk, amelyeket a lakóhelyünk közelében termesztenek, gyártanak. Kezdeményezésük, a '100 Mile Diet' (100 mérföldes diéta) az Egyesült Államokban és Kanadában már valóságos kis mozgalommá nőtt. A honlapjukon ez áll: "Amikor egy átlagos észak-amerikai asztalhoz ül, szinte minden étel, amihez nyúl, az előállítási helyéről a vacsoraasztalig 1500 mérföldet utazott már."

Alisa Smith és James MacKinnon elhatározták, hogy egy éven keresztül, csak a vancouveri lakásuk 100 mérföldes körzetéből származó élelmiszereken élnek.

Így kívánták bebizonyítani az élelmiszer-forgalmazás rendszerének abszurditását, és azt, hogy minden igényt kielégítően táplálkozhatunk akkor is, ha csakis helyben előállított termékeket eszünk. Ötletükről eleinte csak saját blogjukon számoltak be, majd miután a projekt a média érdeklődését is felkeltette, és az oldalukra érdeklődők tömegeinek beszámolója érkezett, végül megszületett a 100 Mile Diet mozgalom saját honlapja is. A pár könyvet is írt tapasztalatairól, az idén jelenik meg hazájukban .

E különleges életmódért persze "dolgozni" is kell, de éppen ebben rejlik a szépsége. Bárhol is lakjunk, olyan termék mindig lesz, amit azon a helyen nem termesztenek, vagy csak hosszas utánajárással kaphatunk meg: Alisa és James például, nyugati-parti lakóhelyén csak több hónapos keresgélés után talált búzatermeléssel foglalkozó farmert - tonnaszám ették viszont a mindenhol kapható burgonyát. A szerzőpáros szerint, a kezdeti nehézségeket mindenképp kompenzálja, hogy idővel újra felfedezzük az évszakokat, hogy pontosan tudjuk, hol és milyen körülmények között készült az étel, ami az asztalunkra kerül. A semmi-ízű almák, a kemikáliákból gyártott kekszek után, nagy élményekben lehet részünk a 100 mérföldes diéta során.

Egy éven át csakis az évszaknak megfelelő, legfrissebb alapanyagokból főztek maguknak, tartósított élelmiszereket nem is láttak. Elmondásuk alapján eleinte talán unalmasnak tűnik a menü, de ahogy újabb és egyre érdekesebb helyi ételkülönlegességeket fedezünk föl - olyanokat is, amelyeket addig eszünkbe sem jutott kipróbálni -, az étkezésünk idővel akár változatosabb is lehet, mint annakelőtte volt. Mivel lényegesen több friss, egészséges ételt, és jóval kevesebb zsírt és cukrot eszünk a diéta során, várhatóan a vonalainknak is jót tesz majd. Ez pedig manapság rengeteg embernek az egyik legfontosabb szempont.

Idő és pénz

A lokális étrend kialakítása kezdetben drágának és bonyolultnak tűnik, hiszen őstermelőket, speciális üzleteket is fel kell keresni, ha mindenféle finomságot be akarunk szerezni. Amint azonban már ismerjük a megfelelő boltokat és termelőket, kiderül, hogy nincs lényeges különbség, sőt!

Persze tagadhatatlan, hogy vannak helyek a világon, ahol a 100 mérföldes diéta nehezebben, és vannak, ahol pofonegyszerűen valósítható meg. "Olyan hely azonban, ahol nincs elegendő helyi élelmiszer, nem létezik" - állítják a szerzők, akik kipróbálták diétájukat New Yorkban és a mexikói sivatagban egyaránt.

Az üzleteket megtalálni, a spagettiszószt megfőzni persze több időbe telik, mint beszaladni az első szupermarketbe és lekapni egy üveget a polcról. Idő az is, hogy befőttek, mélyhűtött csomagok formájában nyári kajákat tegyünk el télire. De van-e annál fontosabb elfoglaltság, mint saját testünk védelmében tevékenykedni? - kérdezik. Alisa és James egy év tanulás és tapasztalatszerzés után bővítették a kínálatot. Habár továbbra is helyi élelmiszerekben gondolkoznak leginkább, emellett azóta újra eszik néhány messziről jött kedvencüket. Végleg ugyanis nem tudnának lemondani az olajbogyóról, a csokiról vagy a sörről.

Aki további meggyőzésre szorul, a mozgalom honlapján (angolul) 13 ésszerű és komoly érvet talál a lokális táplálkozás mellett.

Alisa és James honlapján egy interaktív térkép is helyet kapott, amellyel a kanadaiak és az amerikaiak belőhetik, milyen beszerzési lehetőségeik vannak az otthonuk 100 mérföldes körzetén belül. A térkép sajnos az európaiaknak nem segít, de akit meggyőzött a lokális táplálkozás mozgalma, Magyarországon is megtalálhatja a megoldást. A bevásárlóközpontok mellett a legtöbb városban működnek és népszerűek a hagyományos piacok is, ahol az őstermelőktől beszerezhető a friss áru. Természetesen nálunk is meg kell dolgozni azért, hogy össze tudjuk állítani a kedvenc boltjaink listáját. Ha elindulunk, bizonyosan megtaláljuk "100 mérföldön", 160 kilométeren belül azokat a helyeket, ahol házi sajtot, frissen, a közeli eperföldről épp leszüretelt gyümölcsöt, vagy épp kezeletlen szőlőből készült mustot kapunk.

lzs