Szerintem ne menj sehova

Az amerikaiak fele azt állítja: a gyerekük vagy a partnerük miatt nem mennek le az edzőterembe, mert szerintük a családtagok nem vennék jó néven, ha kétszer egy héten 30 percet ott töltenének. Nyomasztó társadalmi elvárások, vagy csak kifogások?

"Megvan a közös oka annak, hogy a családtagok vagy a barátok miért tartanak bennünket vissza attól, hogy sportolással töltsünk egy-két órát a hetünkből" - mondja Justin Price, egy san diegói fitneszterem személyi edzője. -, "Ez nem igazán rólunk, hanem éppenséggel róluk szól: aggódnak amiatt, hogy a barátjuk, családtagjuk "fitnesz rezsimje" miatt a saját életük ritmusa törik meg. Ez különösen igaz a házasságban, gyerekekkel élő nőkre: amíg ugyanis ők a klubban izzadnak, addig valaki másnak kell reggelit vagy vacsorát készítenie, bevásárolnia vagy elmennie a gyerekekért az iskolába."

Egy amerikai háziasszony, Melissa bevallotta: amikor munka után a férje azzal hívja fel, hogy nagy a dugó, ezért bemegy az edzőterembe, amíg eloszlik, nincs éppen feldobva a boldogságtól. "Ez ugyanis azt jelenti, hogy egyedül kell megetetnem, fürdetnem és lefektetnem az egyéves kisfiunkat. Az egészben az az idegesítő, hogy a pincében ott áll a kondigép, amit évek óta senki nem használ" - panaszolja. Melissa azt mondja, nem az zavarja, hogy a férje edzeni szeretne, csak az időzítés nem tetszik neki: "Már előfordult, hogy javasoltam neki, jöjjön haza, és este később majd sportol, de addigra már annyira elfárad, hogy nem lesz az egészből semmi."

Egy másik oka annak, hogy a családtagok, barátok nem veszik jó néven a sportolást, az a félelem attól, hogy "lemaradnak a versenyben": ha a családban akár egy ember is fitt és formában van, attól az összes többi már vesztesnek érezheti magát.

Ugyanez a "kisebbrendűségi érzés" munkálhat valakiben akkor is, amikor a fitneszteremben hasonlítgatja össze magát másokkal. Nóra például épp emiatt hagyta abba az aerobikot. "Amikor mindenkinek tökéletes az alakja, én meg odaállítok az edzőterembe a narancsbőrömmel, meg az úszógumival a hasamon, már az öltözőben rosszul érzem magam. Megpróbálom persze leküzdeni magamban ezt a rossz érzést, de végül mindig azt gondolom, hogy mindenki engem bámul és feladom" - panaszolja. Mivel sokat dolgozik, a sikertelen próbálkozások után elhatározta, hogy majd otthon, videokazetták segítségével fog edzeni, de egyelőre mindez terv maradt.

Kifogás kifogás hátán

Bár azzal Rubint Réka is egyetért, hogy nagyon fontos megtalálni a lelki okait, miért nem mennek el az emberek sportolni, a fitneszedző szerint azért alapvetően a másikra kenni a felelősséget, csak kifogás. Ő úgy véli: az inaktív életmód igazi okait a nevelésben kell keresni. "Szoktam tornaórákat tartani különféle iskolákban, és elképesztő, amit tapasztalok. A gyerekek nagy részével nem tudok mit kezdeni, 10-ből talán egy van, aki bírja az edzést. Nekem az a véleményem, hogy aki ebben a korban nem kezd el rendszeresen sportolni, az már később sem fog" - mondja.

Szerinte nagyon nehéz dolguk van azoknak, akik tömegeket szeretnének az egészséges életmódra nevelni. "Azt, aki kisgyerek kora óta rendszeresen sportol, nem kell rávenni a mozgásra, mert magától is megy. Újabb rétegeket bevonni viszont a sportba, rendkívül nehéz."

De vajon, hogyan lehet egy gyereket rávenni arra, hogy elkezdjen sportolni? Gyakorló anyukák szerint, ha a gyereknek nincs kedve a mozgáshoz, akkor találni kell egy olyan motivációt, ami miatt szívesen ráveszi magát.

Eszter, akinek a fia szeptemberben lesz 12 éves, azt mondja: képtelenség úgy elküldeni egy gyereket edzésre, ha nincsenek vele a barátai, akikkel szívesen van együtt. "Dani először karatézni kezdett, és hiába tetszett neki nagyon maga a sport, az edzésen nem alakult ki egy olyan társaság, akikkel jól érezte magát. Aztán beiratkozott kosárlabda-edzésre, ahol hamar összehaverkodott a többiekkel. Idén nyáron már szinte alig látom, mert folyton edzőtáborban vannak."

Anna szerint teljesen mindegy, hogy milyen sportot választ a gyerek, a legfontosabb, hogy olyan edzője legyen, aki tud vele bánni. "A fiam azért jár úszni, mert az edzőjével nagyon jóban lett. Az ő fia az enyémmel egyidős, így gyakran még akkor is összejárnak, ha nincs edzés. Tudom, ha ő nem lenne, a fiamat semmivel sem lehetne rávenni a sportolásra."

Rubint Réka szerint az általános szabály, hogy ha valakin egy olyan 15-20 kg súlyfelesleg van, az első dolog, hogy tudatos táplálkozással le kell fogynia, és csak utána van értelme elkezdenie a megterhelő edzéseket. "Ha valaki túlsúlyos, annak a mindennapi élet is sokkal nehézkesebb, nemhogy az edzés. Ezért nekik először a táplálkozási szokásaikon kell változtatni, és utána elkezdeni a sportot."

Ha pedig valaki úgy érzi, a családja vagy a barátai visszatartják attól, hogy lemenjen edzeni egy kicsit, akkor magyarázza meg nekik: a tőlük távol töltött idő nem azt jelenti, hogy kerülné őket vagy a házimunkát, hanem rendkívül fontos a fizikai és mentális egészsége szempontjából.

Ha el akarod kerülni a vitát

- tervezd meg előre, mikor akarsz lemenni edzeni, és ezt jó előre tudasd a családoddal és a barátokkal is (sokkal inkább, minthogy az utolsó percben közöld velük);
- legyél rugalmas és figyelj oda a környezetedre: ha valami igazán fontos tennivaló van, akkor az legyen a prioritási listán - néha kell kompromisszumokat kötni;
- háromszor egy óra egy héten megfelelő mennyiség: nem kell túlzásba vinni;
- ne szekáld a családodat vagy a barátaidat azzal, hogy miért nem járnak ők is mozogni egy kicsit, szervezz inkább aktív programokat nekik (például vasárnap nagy ebéd helyett, piknik a szabadban).

Jancsik Juli