Illik tudni

Mi vagyunk a hibásak, hogy a férfiak zöme azt gondolja, manapság már egyáltalán nem kell udvariasnak lenni a nőkkel, vagy csak elődeikhez képest lettek figyelmetlenebbek a 21. század hímjei? Szakértőt kérdeztünk.

A nők általában azokat a helyzeteket szeretik, amikor egy férfi olyankor is udvarias, amikor nem is számítanak rá: átadja az ülőhelyet a buszon, amikor az egyébként nem lenne indokolt - a nő nem vár gyereket, nem is idősebb nála, és nincs is sok csomagja. Ez olyan helyzet, amihez a nők egyáltalán nincsenek hozzászokva, de egészen biztos, hogy szimpatikusnak fogják találni a gesztust, hiszen arról tanúskodik, hogy a férfi önzetlen, és a nő az első a számára.

Persze az nagyon kiábrándító tud lenni, ha egy pasin látszik, hogy erőt kell vennie magán, hogy udvarias legyen. Amikor például előremegy az ajtóban, és rájön, hogy elrontott valamit, visszahátrál, beleütközik a nőbe, helyet cserél vele, és a kezével jelzi, hogy parancsoljon előre menni.

Görög Ibolya szerint azonban nem mindenki gondolja, hogy szükség van az etikett alkalmazására: "Sok olyan nő van, aki kikéri magának, ha valaki előre akarja engedni vagy segíteni akar neki, és bemutatkozáskor is igyekszik elsőnek kezet nyújtani. Nekem az a véleményem, hogy ezek az abszolút emancipált nők a nők ellenségei, mert éppen azokat a gesztusokat utasítják vissza, amelyek azt fejezik ki, hogy embernek néznek bennünket."

Nem kell a puncsolás

Valóban sokan vannak, akik nem is értik, miért lenne szükség udvariasnak lenni, hiszen anélkül is tökéletesen el lehet boldogulni a világban. Erre példa az alábbi néhány internetesfórum-idézet, ahol fiatalok arról beszélgettek, vajon szükség van-e az etikett betartására:

"Ha jólesik, böfögök egyet, ha a buszon jön rám, akkor ott! Állampolgársági jogom a szabadság, és ott fogok ásítani, ahol akarok, és ezt nem mondja meg nekem senki, hogy hogyan csináljam. És ez a gárés duma... Hát ez hülyeség. Mikor látott valaki olyat, hogy egy nőnek feladják a kabátot? Most nem ez a divat, csak annyi, hogy Jó a segged, kő kóla?"

"Tudod, azt nem szeretem, hogy arra hivatkozunk, hogy azért fontos az illem, a tiltó meg a regulázó szabályok, mert segítik az emberek közti szeretet burjánzását... Mondom máshogy: az én képzeletemtől nem idegen egy olyan világ, ahol az emberek nem borzadnak el, ha nyálas szájakat és még tán fogra tapadt spenótdarabkákat is látnak embertársuk ábrázatában."

"Én mondjuk nem szeretném látni senkinek sem a nyállal teli száját, vagy nyelvét, vagy akár a torkát, ha az illető éppen ásít. De a te érvelésed alapján akár azt is mondhatnánk, hogy ugye miért kell késsel-villával enni, mert úgyis megfoghatjuk kézben a kaját, meg miért kéne a hölgyeket előreengedni, hisz utánunk is bejöhetnek...."

"Részemről meghagyom az etikettet a királyi családoknak - akik jól kiröhögik az egészet, amikor csak tehetik, mer már piszkosul unják. A hétköznapi emberek meg jobban járnának, ha a saját dolgukkal törődnének, mint hogy azt kutassák (és kutatják, hajjaj!), ki milyen szájjal ásít vagy köhög. Elvégre mindkettőhöz a nyitott száj a legideálisabb. Persze ha valaki tudja, hogy tébécés, az más. De akkor úgyse fog a metrón az arcodba krákogni, de nem etikettből, hanem jóérzésből."

Hát, igen. Udvariasnak lenni nem azért érdemes, mert "úgy illik", hanem azért, mert ezzel fejezzük ki, hogy mennyire számít nekünk a másik. Nem kell vörös szőnyeget teríteni a nő elé, ha kilép az utcára, de például simán jól esik egy "segíthetek?" kérdés, ha éppen tele a kezünk, vagy éppen a kabátunkkal bénázunk. Persze attól függ, ki milyen benyomást szeretne tenni.

Jancsik Juli